2010. február 24., szerda

Éberség / Awake


El sem hiszem, hogy ilyen hamar írom a következő bejegyzésem. Határozottan büszke vagyok magamra ma több okból is, de ezt majd később. Nos, úgy érzem írnom kell erről a szerintem nem elég ismert filmről. Miért van az, hogy jó filmet rettentő nehéz találni? Olyan mélyre temetik őket a sok agyonreklámozott és sablonos kacatok, hogy szinte már el is vesznek. Persze az más téma, hogy mindig szkeptikusan fogadom a nagy reklámot kapott filmeket. Valahogyan a nagy reklám számomra egyenlő lett a tucat-kacattal, amit kötelező szeretni, mert ha nem teszed, jujj már csúnyán is néznek rád. Ilyen filmekről biztosan nem fogok írni. Nem érdemes rájuk több szót pazarolni, elvégre a marketingesek már bőven megtették.
Az új filmcím a jó filmek listámon az Éberség. Rövid leírás Port.hu-ról:
"A film egy zavarba ejtően valóságos orvosi jelenséggel indít. A ritka és ijesztő "altatási éberség" állapotában a műtét előtt elaltatott beteg éber marad és bár fizikailag lebénul, érzékel mindent, ami körülötte és vele történik, még a fájdalmat is. Miközben a félresikerült anesztézia során az ifjú és gazdag mágnás, Clay Beresford éber marad a szívműtétje közben és tehetetlenül hallgatja az őt körülvevő orvosokat, az elhangzó mondatokból lassan összerakja a képet: vagyis azt, hogy egész egyszerűen meg akarják gyilkolni."

Azért nem magam írom az ismertetőt, mert ebben a marketingesek tényleg jók. A végén még elszólnám magam.
Altatási éberség pedig tényleg létezik, aki nem hiszi járjon utána vagyis, mint a XXI. század szülötte pötyögtesse csak be a keresőbe. Korábban láttam egy műsort, amiben egy altatási éberséget átélt nő nyilatkozott. Arra már nem emlékszem milyen műtéte volt, de valami rutin dolog az biztos. Olyan, amit ezrével végeznek évente. Persze minden simán indult, ahogy a filmben is. Betolták a műtőbe és megkapta a csinos kis maszkot az altatási gázzal. A gond csak ott volt, hogy a gáz nem megfelelő arányban tartalmazta a komponenseket, vagyis nem kapott eleget abból, ami az alvásért felelős. Szegény a gáz másik alkotórészétől megbénulva (mivel izomlazító is szerepel a koktélban, hogy ne mozduljon meg hirtelen a műtőasztalon) élte át az eseményeket. Teljes tudatában volt, annak, hogy mi történik vele. Mindent érzékelt és a legfontosabb: érzett!! Gondolj csak bele, hogy egy elképesztően éles szikével felvágnak, miközben sem mozogni, sem kiabálni nem tudsz. Nem jelezhetett az orvosnak, hogy gond van így kénytelen volt átélni/átérezni a műtét minden percét. Persze csinos kis műhibapert indított, amit meg is nyert a szerencsétlen áldozat, de mit ér a kártérítéssel, ha egész hátralévő életében rémálmok gyötrik és pszichológusok kezelik. Az ilyen traumákat nem lehet csak úgy meg nem történtté tenni.
A film alapja tehát nagyon is valóságos. És garantált a borzongás, amikor felvágják. Ráadásnak fordulatokban bővelkedő thriller, szóval egyáltalán nem unalmas. Általában az elején leszűrön egy filmről, hogy mi lesz benne. Ebben viszont volt néhány meglepetés még nekem is. Szeretem, ha meglepnek. Bár a végét megjósoltam, de a közben jött csavarok váratlanul értek. A színészek is kiválóan játszanak, így egy határozottan jól kivitelezett és izgalmas film, amit csak ajánlani tudok mindenkinek.
Most, hogy ezt kiírtam magamból, had csacsogjak, kicsit magamról, elvégre ez naplóféleség lenne, vagy mi. Tartom magamat első bejegyzésemben írt nézeteimhez és most sem részletezem unalmas napomat, csak a lényeget. Büszkén jelentem: voltam futni. Muszáj kicsit a büszkeségemben sütkéreznem. Nálam a sport kimerül a bringázásban, de tényleg. Határozottan utálom a sportokat még nézni is. A magyarázat egyszerű: béna vagyok házzá. Sajna... Hát az egyedüli problémám ezzel az, hogy rettentően ellustultam mostanában. Mivel a napjaimat otthon töltöm, alig mozdulok ki. Nincs meg a napi mozgás, ami éveken keresztül megvolt hála annak, hogy a város végén lakom, vagyis távol szinte mindentől. Most viszont csak ülök egész nap bent a lakásban. Mentségemre szolgáljon: eddig hideg, havas és fagyos idő volt. Ma viszont határozottan kellemesnek éreztem, míg elbringáztam órára. Sőt hazafelé tartva is úgy találtam, így hát végre gyakorlatba léptettem elhatározásomat, vagyis elkezdtem futni. Na ne számítson senki sem maratonra. De legalább annyit futottam, vagy még többet, mint amennyit sétáltam. És sikerült megtennem egy szép kis kört, ami úgy fél óráig tartott. Közben zenét hallgattam, de még nem találtam rá arra, ami megadná a megfelelő ritmust, bár a Linkin Park alatt elég jól ment a dolog. Mire viszont hazaértem úgy vettem a levegőt, mint aki épp meg akar fulladni és a szívritmusomat sem nevezném normálisnak. Az én szívem nem futásra teremtetett, ez tény (orvosilag is igazolt sajna), de ennyit még kibír. Hogy folytatom e a futást, azt még nem tudom. Majd, ha késztetést érzek egy kis mozgásra, bár lehet, hogy inkább bringáznom kellene. Majd meglátom, ahogy azt is, mikor folytatom értelmetlen gépelgetésemet, vagyis ezt a blogot. Sajnos, ha nem rugdosnak, akkor a lustaságom kerekedik felül, hiába van ezer meg egy ötlet a fejemben épp most is. Apropó ötletek: írom - írom a négyrészes novellámat, de valahogy mégsem érek a végére. Talán nem kellene fél oldal után abbahagyni valahányszor nekilátok... De ez van, ha épp nincs ihlet, vagy inkább, ha másra van ihlet. Például a Revulsionnal jól haladok. Túljutottam a kis alkotói válságomon, így már körvonalazódik több fejezet is a fejemben. Rajzhiányom is van, szóval azt is tervezgetem beiktatni valamikor és még a jó idő beállta előtt el kellene készítenem a pólót, ami rám vár már vagy fél éve. És karkötőt is régen készítettem már és elférne még egy negyediknek a bal csuklómon. Úgyhogy munkában és tervekben nincs hiány, főleg, hogy közben meg tanulok és az leszívja energiáimat, de néha fel is pörget. A sikerélmény jó dolog. Ez pedig egy jó végszó.
Csővázzz

1 megjegyzés: