Lássuk a heti termést.
A héten még nem írtam, vagyis sikerült lefoglalnom magam, ami jó hír. Egész eseménydús napok vannak most mögöttem. Persze nem kell semmi eget-rengetőre számítani. Apróságok ezek csupán, de nekem fontosak.
Legújabb "alkotásom" ez az aprócska képeslap itt a sarokban. Nem túl nagy szám, de végre rajzoltam és így ki tudtam kicsit kapcsolódni. Ezen kívül korábbi bejegyzésemben felsoroltakat a hajfestés kivételével (Lustaságom borzasztó méreteket ölt e téren. Inkább kendőt vagy sapkát hordok, minthogy egy délután befessem végre megfakult tincseimet. :/) teljesítettem. Igaz futni nem voltam, de csináltam helyette más testmozgást. Pár napja fát hoztak és elég jó sportnak bizonyult a ház elől az udvar végébe behordani a nagy kupac vastag farönköt. Két óráig cipekedtem és egy kellemes izomláz lett munkám eredménye a felkaromban. Habár az izomlázra jobb rádolgozni, inkább pihentettem karjaimat a hét többi napján. Végre szakítottam időt a szkennelésre is. Már egy jó ideje gyűltek a még be nem szkennelt képeslapjaim, így kb. egy óráig tartott mire végeztem vele.
Apropó képeslapok. Bal oldalt a Chat alatt megtekinthető népes gyűjteményem (162 db) képeslapokból. Képeslapok gyűjtése, küldése a hobbim vagy inkább már szenvedélyem.
Májusban lesz két éve, hogy belefogtam (Ribizly barátnőm fertőzött meg vele :)) és azóta nincs megállás. Gyűjteményem darabjai a világ szinte minden tájáról érkeztek hozzám. Több ezer kilométert utaztak, mire ideértek mondjuk az USA-ból, Ausztráliából, Japánból, Kínából, Jamaicából, csak hogy a legtávolabbiakat említsem. Egyik-másik különösen kedves a szívemnek, de mindegyiknek tudom a saját kis történetét (Mikor kaptam és hogy kitől.) és a rajtuk szereplő sorok nagy részére is emlékszem. Kedvencem nincs közöttük, mivel nem tudnék választani. Egy viszont kétség kívül viseli a legkevésbé kedvelt címet (sajnos). Hollandiából érkezett és fogalmam sincs hogy jutott el idáig bélyeg nélkül (Pedig a postás hozta.). Úgy néz ki mint egy gyásztávirat a fekete háttérrel és a feladó csak annyit írt rá: Bye. Érthető okokból ezért nem rajongok eme darabért, de a többire mindig csillogó tekintettel nézek. A legújabbak mindig a szekrényemen sorakoznak (Most is van kint jó néhány darab. Anglia, Kína, Malajzia, Franciaország, Görögország, Algéria, Észtország, Finnország és Thaiföld trónol éppen a polcokon.), míg a többi szépen pihen két dobozban gondosan elrendezve. Szeretném elérni a 200 darabot és igyekszem összeszedni a lehető legtöbb országból. Most épp Brazíliából várom az első képeslapomat, de még Európán belül is akad pár ország, ami tervben van.
Képeslapjaimnak csak a postai szolgálat drágulása és az egyes országokban uralkodó rossz postai viszonyok (pl: Kínába küldeni szinte egy örökkévalóság, az angolok meg elég lusták e téren) akadályozzák. De ebben a várakozás és az izgatottság is a kellemes dolgok közé tartozik. Ez tehát az egyik legkedvesebb elfoglaltságom az olvasás, rajzolás és írás mellett. Imádok képeslapot kapni és küldeni is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése