2010. május 23., vasárnap

Darren Shan


Először is azzal kezdem, hogy van egy új kedvenc számom: VAST - Touched Annyira tetszik. ^^ A lejátszó listájában is megtalálható és jelenleg az utolsó szám.
Na, akkor most rátérek arra, amiről most szeretnék írni. Ismét egy könyv és korábban már említettem. Pár napja a végére értem egy maratoni olvasás után. (Képes voltam hajnali háromig ezt olvasni.) Megérte. Amint befejeztem, jött az a bizonyos hiányérzet, ami mindig elfog egy jó könyv után. Nos, akkor kezdem az elején.
Először a moziban találkoztam Darren Shan-nal és a Rémségek cirkuszával. Nem néztem meg, csak láttam plakáton, míg jegyet vettünk egy vígjátékra. Nem igazán keltette fel a figyelmemet és akkor még azt sem tudtam, hogy van belőle könyv is. Aztán úgy egy hónappal később (amúgy november környékén volt) egyik fiú barátom, HuAn mondta, hogy milyen jó, mert épp akkor ért a könyvsorozat végére. Tudja jól mekkora könyvmoly vagyok, ahogy azt is, hogy a fantasy és misztikum a gyengém. Mondtam neki, majd megnézem. Mivel bíztam az ítélőképességében, utána is jártam. Kiderítettem, hogy 12 kötetből áll, viszont mikor letöltöttem az elsőt a Rémségek cirkuszát, arra is rájöttem, hogy meglehetősen rövid egy kötet. Mivel épp nem volt jobb dolgom, neki is láttam. A véleményem előtt, egy gyors tartalom az első kötetről:
"Darren Shan átlagos iskolásfiú mindaddig, amíg meghívást nem kap a rémségek cirkuszába, míg nem találkozik Madame Octával, az idomított pókkal... míg szemtől szembe nem kerül az éjszaka teremtményével... Darren és barátja, Steve, halálos csapdába esnek. Darrennek alkut kell kötnie az egyetlen személlyel, aki megmentheti Steve életét. Csakhogy ez a személy nem ember. Őt csak a vér érdekli. "

Hamar a végére értem és már kezdtem is bele a következőbe, annyira megtetszett. Könnyed volt, mégis izgalmas és fordulatokkal teli. Jó volt egy gyerek szemszögében látni a világot és elmerülni a könyv nyújtotta vámpírok világában. A hagyományos (Dracula feelingű) ábrázoláshoz képest újított, de meghagyta a főbb dolgokat és persze nem csupán vámpírok vannak benne. A második kötet olvasása közben, azonban rá kellett jönnöm, hogy ez mégsem teljesen egy gyerekregény. Épp úgy szól, ha nem jobban az idősebb korosztályhoz is. Ezt főleg a halál jelenléte tette számomra egyértelművé. Bárki lehetett áldozat és ez valósághűvé tette az egész történetet. Aztán persze faltam tovább a köteteket sorra egymás után, egészen a negyedikig. Az határozottan unalmas volt számomra a korábbi pörgéshez képest és nehéz volt megszoknom a kötetek közt eltelt jó pár évnyi ugrást.
Evra Von nekem egy nagyon szimpatikus karakter volt. A negyedik kötetre viszont hirtelen öregedett 4-6 évet (már nem emlékszem pontosan). Tehát felnőtt minden téren, így kiesett a főszereplő állandóan vele lógó legjobb barátja szerepből. Egy dolog viszont nagyon zavart végig. Darren, mivel vámpírinas, lassabban öregszik fizikailag, és sajnos a gondolkodásmódja sem lesz érettebb egy jó darabig. Ez nekem bökte a csőrömet, a 4. és az 5. kötete unalmával együtt. De aztán a hatodikra végre ismét akcióba lendültek. Onnantól pedig nem nagyon volt megállás a bűvös 10. kötetig. Akkor kicsit lelassultam, bár az sem volt unalmas.
HuAn már egy jó ideje rágta a fülemet, hogy olvassam már ki, mert megőrül a kíváncsiságtól, mi a véleményem a végéről. Azt állította, nem várt fordulatban lesz részem és meg fogok lepődni. Így gyorsan be akartam fejezni és végre megtudni, mi a vége. Őszintén szólva egyedül a 9. kötet lepett meg. Azt nagyon eltalálta az író, de a vége annyira nem volt kiszámíthatatlan. Ettől függetlenül nagyon tetszett. Szép befejezés volt. Elgondolkodtató és összességében is csak jót tudok mondani róla. Aki tehát kedvet kapott, vagy korábban szemezett vele, az ne habozzon elkezdeni. =)
A filmet amúgy még mindig nem néztem meg belőle. HuAn nagyon leszólta, de azért majd rászánom magam egyszer és saját tapasztalatot szerzek vele. Mindig mindent magam akarok kipróbálni. Csak kevés ember van akinek a véleményében megbízok látatlanban is.
Úgy tűnik ez a blog tele lesz könyv, film és egyéb ajánlásokkal. Nem is igazán tudnám megmondani, mi célom van ezzel. Talán egy kicsit kimutatni gondolkodásmódomat, ami meglehetősen egyedi. Vagy csupán fecsegni akarok arról, amit igazán szeretek. Elég hallgatag típus vagyok és sosem vagyok a társaság középpontja, viszont ha valaki megkérdezi mondjuk, mit olvastam utoljára, vagy mi a véleményem valamiről, képes vagyok órákig áradozni illetve érvelni. Ezt azonban nem játszom el akárkivel, csak olyannal, akit ismerek és látom rajta, hogy tényleg érdeklődik.
A jövőben tehát olyan dolgokról fogok írni, amit láttam, olvastam, hallottam, illetve életem apró szilánkjairól. Valójában ezek a könyvek is lényem részeivé váltak és egy kis ügyességgel talán sikerülne is összeraknom magam belőlük... Bár még mindig csak keresek és eddig nem sok dolgot találtam...

Végezetül pedig egy gyönyörű videó. Szép és szomorú egyszerre...
Kattints a bejegyzés címére (Darren Shan) és már nézheted is. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése