A legmegdöbbentőbb mégis az volt, hogy már eltelt öt év és hamarosan még öt fog eltelni... Nem kellene még ilyesmikkel foglalkoznom, de úgy érzem, öregszem. Akaratlanul is belegondoltam, vajon mit fogok mondani a következő találkozón? Lesz miről mesélnem? Hol leszek akkor?
És a legfőbb kérdés: Mennyit fogok változni még öt év alatt?
Észrevettem ugyanis, hogy mindenki rengeteget változott. Ki csak belsőleg, ki külsőleg is. Talán én vagyok az egyik, aki a legtöbbet. De ezt eddig is tudtam. A változás viszont jó. Néha cseppet ijesztő, de mégis kell. Viszont, ahogy én, úgy a többiek is változnak és sajnos ez az egymáshoz fűződő viszonyunkat is befolyásolja.
Egyre távolabb érzem magam, attól, akihez általánosban és még utána egy-két évig a legközelebb éreztem magam. Szomorú, de egy lassú folyamattal egyre távolodnak útjaink. Hogy kinek a hibája? Talán az enyém, talán az övé, talán mindkettőnkét, én mégis úgy hiszem egyikünké sem. A változás hozta magával és erről nem tehetünk. Talán így van rendjén... Talán egyszer újra közelebb kerülünk egymáshoz, talán nem. Majd öt év múlva kiderül, hogyan alakul...
Mostanában feltűnően sokat írok magamról. Nem volt szokásom, de jobban érzem magam tőle. De azért maradok a fő irányvonalnál, szóval visszatérek ennek a bejegyzésnek a témájához, vagyis egy mozifilmhez.
A címből nem nehéz kitalálni, hogy az Így neveld a sárkányodat (How to train ypur dragon)- ról lesz szó. Ez egy aranyos animációs film. Először nem akartam megnézni, mivel a mostani mesefilmek elég gyakran okoznak csalódást. A régi Disney-ket imádom, mint a Szépség és a szörnyeteg, Oroszlánirály (szigorúan csak az első rész), Aladdin és így tovább. Ezeken nőttem fel, mégis ennyi év után ugyan úgy beszippantanak. Így a modernebbek közül elég válogatós lettem. Ezt a filmet is csak azért néztem meg, mert unokatesóm letöltötte és egy kis kikapcsolódásra vágytam. Nem bántam meg.
Ismertető a Port.hu-ról:
"A DreamWorks legújabb animációs kaland-vígjátéka Cressida Cowell sikerkönyve alapján készült, és melák viking harcosok és vad sárkányok világába röppenti nézőit.
A történet középpontjában egy viking tinédzser áll, aki Berk szigetén él, ahol a sárkányokkal való küzdelem a mindennapi élet része. Elérkezik a beavatás ideje, amikor hősünk bizonyíthatja rátermettségét törzsének és apjának. Ám amikor találkozik egy sebesült sárkánnyal, és végül összebarátkozik vele, a kis "sárkányölő" világa a feje tetejére áll."
A grafika meglehetősen jóra sikerült. Az emberek emberszerűek, bár a sárkányok elég változatosak és némelyik érdekes figura. Például van egy, ami inkább óriás dongóra emlékeztet engem, mint sárkányra. Az éjfúria viszont nagyon el lett találva. Nekem ő tetszik a legjobban, míg a hatalmas sárkány nagyon Godzilla lett. De sárkányokat alkotni mindig nehéz, így nem rovom meg a készítőket ezért. A legjobb mégis ebben a filmben az, hogy végre visszatértek a gyökerekhez. Olyan ugyanis, mint amilyennek egy mesének lennie kell. Van mondanivalója, ami nagyon tanulságos a felnőttek számára is, a karakterek fejlődnek és a humor, csak mint fűszer van jelen. Összességében nekem nagyon tetszett. Jól szórakoztam rajta és együtt izgultam a szereplőkkel, bár tudtam, hogy happy end lesz a vége. A mondanivaló pedig teljesen átjött és egy kis utólagos gondolkodásra is rávett, ami plusz pont. Csak ajánlani tudom mindenkinek, korra, nemre, vallási hozzátartozásra való tekintet nélkül. :)
Ha már sárkányok...
Akkor elmondom, hogy teljesen beléjük szerettem. Imádom őket és az olyan könyveket, filmeket, amelyekben szerepelnek. Bár inkább a könyveket. A filmek ugyanis nem tudják visszaadni a sárkányok teljes varázsát. Jobb ha csak a képzeletünkben élnek, én legalábbis így vagyok vele.
Például a World of Warcraft könyvtrilógiában nagy hangsúly van a sárkányokon, amiket én tökéletesen el tudtam képzelni. Szín szerint: az aranysárkányok Nozdormu vezetésével (az idő hatalmát birtokolva) homokból állnak, ami folyamatosan áramlik; a vörös sárkányok Alexstrasza irányításával (az élet megtestesülései) gyönyörű tűzvörös pikkelyekből állnak; a kék sárkányok Malygos-al az élen (a mágia lényei) szikrázóak és a kék alapszín mellett sokszínűek; a zöld sárkányok Ysera alatt (az álomvilág urai) áttetszőek és szellemként vannak jelen csukott szemmel; és végül a szerintem leggyönyörűbbek a fekete sárkányok Neltharion vezérletével (a Föld, természet őrei) ében pikkelyekkel, amik között csillogó drágakövek bújnak meg és ereikben a vulkánok magmája kering. Érdekes, hogy a legszebb dolgok a legveszélyesebbek, így Neltharion a leggyönyörűbb sárkány tér rossz útra, aminek sajnos szépsége is áldozatul esik. A fantáziámban tökéletesek és élő, lélegző lények, a homok, vagy szellemlét ellenére is. Míg a játék készítői egyáltalán nem tudták visszaadni őket és a csodálatot, amit megérdemelnek.
A filmek sem tudják olyan jól visszaadni őket, bár az Eragon határozottan tetszett. Mégsem bánom, hiszen épp ebben rejlik a varázsuk. Ezért olyan megfoghatatlanok, titokzatosak és gyönyörűek.
Sárkányok iránti vonzódásom kezdete, nagyon régóta kezdődött, mégis vannak időszakok, amikor fellángol bennem a vágyakozás utánuk. Tegnap így kicsit böngészgettem és sárkányos rajzok után kutattam. Már egy ideje nem rajzoltam és egyre inkább érzem rá a késztetést. Nagy nehezen találtam is egy sárkányos képet, bár a szárnyai nem tetszenek, de majd átalakítom. Szóval sárkányt fogok rajzolni reményeim szerint sikerrel. E mellett persze folytatom az írást és kihasználom az időt, mivel jövő héten újra elutazom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése