2010. július 7., szerda

Johnny


Épp néhány perce fejeztem be egy rettentő hosszú e-mailt Applequeen barátnőmnek, amiben elég jól részleteztem néhány "pasiügyemet". Bár nem lehet őket valódi ügynek nevezni, de ha már egyszer sikerült leírnom és utána jól éreztem magam, hogy megoszthatom vele, akkor most is megteszem.
Talán kezdem az elején. Szerelmi életem hol a nullával, hol a mínusz végtelennel egyenlő. Szóval vagy nem is létezik, vagy olyan, hogy még magam sem igazodok ki rajta. Fura, hogy az összes barátom, legyen az fiú, vagy lány, tőlem kér szerelmi tanácsot, amiket általában alkalmaznak méghozzá sikeresen, míg a saját dolgaim katasztrofálisak. Persze én nem vagyok könnyű eset semmilyen téren sem, ami szerintem nem baj, bár néha lehetne egyszerűbb néhány dolog...

De maradjunk az aktualitásoknál. Szóval van egy srác. Rosszul kezdődik mi? Nevezzük Johnny-nak. Valójában fogalmam sincs mi az igazi neve... Szóval Johnny-t még szeptemberben "ismertem" meg. Egy szakra jártunk az egyetemen és az egyik unalmas fizika, vagy kémia előadáson figyeltünk fel rá Applequeen-el. Csupán néhány székkel ült mellettünk. Vállig érő, sötétbarna és hullámosan göndör, eszméletlen dús haja van, amibe hanyag mozdulatokkal ötpercenként beletúr. Barna bőr és szemek és oldalról hasonlít Johnny Depp-re a Karib tenger kalózaiban. Ezért lett Johnny a neve. Még az álla vonalát követő szakállka is stimmelt. Pont ideálisnak tűnt az unalmas óra helyetti bámészkodásra. Szóval Johnny tetszett nekem, de volt vele néhány probléma. Totál antiszociális a drágám. Soha senkivel nem beszélgetett még két szót sem és előadások után mintha a föld nyelte volna el. Néha a közelébe, vagy mellé ültünk, de a hangját heteken át nem hallottam. Aztán egyszer hazafelé elhatároztam, hogy meglesem merre megy, mert már azt kezdtük el feltételezni róla, hogy földönkívüli és egy űrhajó szippantja fel, azért válik mindig köddé. Valójában persze nem volt sem űrlény, sem robot (ez volt ugyanis a kettes számú elmélet) hanem rohadt gyorsan sétált, mit sétált, szinte futott a villamosra. Egyszer utána is sprinteltünk és sikerült egy villamosra szállnunk. Oké, kicsit alacsony, mivel akkora mint én. Persze nem vagyok egy fanatikus őrült, vagy ilyesmi, szóval amikor le kellett szállnom leszálltam és nem követtem tovább. Aztán már bökte a csőrömet, hogy ilyen hallgatag és nem barátkozik senkivel. Összeszedtem minden bátorságomat, de tényleg az utolsó cseppig mindent és mellé ültem kémián. Az ürügyem megszólítására bombabiztos volt. Elé csúsztattam a füzetemet és megkérdeztem érti e az egyik egyenletet, amit már két napja próbálok megoldani. Hát nem jött be, mivel legalább úgy megijedt az egyenlettől, mint én, mikor megtudtam, hogy ez benne lesz a zh-ban. Gyorsan elhárított egy bocs, de nem -el, amit ráadásul olyan halkan nyögött ki, hogy alig hallottam a hangját. Még kicsit ültem csendben, de nem hagytam magam, mivel dolgozott bennem az adrenalin. Másodszorra is beszélgetést kezdeményeztem vele és megkérdeztem akar e velem amőbázni. Az óra baromi uncsi volt és előttünk két srác már óra kezdete óta amőbázott, innen jött az ötlet. Johnny viszont csak intett egy nemet, ezzel pedig újra lepattintott. Önérzetemnek nem tett jót a kudarc, főleg, hogy még nem csináltam hasonló dolgot eddig. Későbbiekben csak néha láttam és egyszer véletlenül meghallottam a hangját, mikor valakit megkérdezett, hol van a tanár. Kissé kiábrándító volt, mivel egy kellemesen mély hang illett volna hozzá, míg a valóságban elég vékony volt neki.
Aztán fél évig nem is láttam...
Egy kellemes emlék volt csupán. Aztán múlt pénteken a VOLT fesztiválon ültünk a fűben az Mr2 színpad előtt. Csikoszokni megbök, hogy nézd azt a srácot, olyan mint Johnny. Nézem és tényleg hasonlított, csak a haja hosszabb volt és napszemüveget viselt, ráadásul háttal sétált nekem. Aztán leült egy padhoz sok ember közé. Kicsit még néztem, hogy tényleg hasonlít, meg milyen szép haja van, de aztán inkább a színpadra koncentráltam, bár nem volt nagy szám, aki épp játszott rajta. Néhány perc múlva pedig kaptam egy sms-t egy másik barátnőmtől, aki szintén egy szakra járt velem. Ez állt benne: "Szia! Itt van Johnny is! :DD Bérlete van!"
Fesztivál hangulat, véletlenek sokasága és egy ilyen hír után, majdnem sikítófrászban törtem ki. Vagyis elkezdtem kiabálni, hogy : Itt van Johnny! Csikoszokni lelkesedett velem és egyből lesett, hogy az a srác nem hasonlított rá, hanem ő volt az. Vihogtunk egy sort hárman, akik tudták, ki Johnny, míg a többi barátom enyhén szólva hülyének nézett.
Előző bejegyzésemben említettem, hogy a fesztiválon nyilvánvalóvá vált a különbség régi és új barátaimhoz való viszonyulásomban. Régi barátaim ugyanis ledöbbentek, mikor Csikoszokni kérdésükre így válaszolt: Johnny az a srác aki bejön Szellemnek. Mint említettem nem tudom kezelni az ilyen helyzeteket, így kissé bunkó voltam, bár érthető mikor az egyik legjobb barátom megkérdi: És ő fiú? Nem basszus, hanem egy földönkívüli... :/ Hogy lehet ilyet kérdezni? Oké, szabad világban élünk és nekem semmi bajom a fiú-fiú, illetve lány-lány kapcsolatokkal. Tőlem mindenki azt csinál, amit akar. DE ő, akit sokáig a legjobb barátnőmnek tartottam ennyire nem ismer, ez megdöbbentett. Persze a feltételezés onnan adódott, hogy ő tipikus lány, aki tíz srácból egyre biztosan rámondja, hogy helyes, míg mikor megkérdi a véleményemet csak húzom a számat. Én nehezebben találok olyat, aki húha! felkiáltást vált ki belőlem. Az itthoni felhozatal pedig nem rendelkezik ilyen egyénekkel, bár főleg azért mert ismerem őket és tudom, ha jól is néz ki, valójában egy bunkó. Igazából nem is tudom már, miért nem meséltem ennek a barátnőmnek Johnnyról. Talán azért mert, ah kiejtem egy fiú nevét, akkor mindig azt feltételezi, hogy tetszik nekem. Nem szeretem mikor kombinálnak... főleg ha alaptalan.
Szóval Johnny ott volt és utána még egyszer láttam, de sajnálatomra egy szőke lánnyal volt. Persze miért is ne lenne barátnője?
Az év kérdése mégis ez: Mit keres egy totál antiszociális srác egy csajjal az ország második legnagyobb fesztiválján kismillió ember között?
És, hogy tovább növelje nem emberi létének gyanúját este 11-kor Prodigy koncert előtt frissen vasalt ingben, patyolat tisztán ücsörgött, míg én portól és izzadságtól (mivel délután majdnem megsültünk, úgy tűzött a nap) ragacsosan, fűfoltosan, eredetileg fekete színű cipőmben, ami szürkére váltott a portól és totál leamortizálódva álltam mellette.
Tuti, hogy nem ember. XD
Valószínűleg sosem fogom újra látni... bár a világ meglehetősen kicsi, így ki tudja, mit hoz a sors...

Van még egy történetem egy másik srácról, de azt majd egy másik alkalommal.
Az is ilyen vicces, míg egy másik egyáltalán nem az, tekintve, hogy totál szánalmas vagyok abban az ügyben, mivel nagyon is jól ismerem a srácot. Johnny iránt nem érzek semmit, csak vonz mivel rejtélyes és nagyon helyes is a gyönyörű hajáról nem is beszélve. Valaki viszont érzelmeket vált ki belőlem, amikkel nem tudok mit kezdeni néha, mivel reménytelenebbnek tűnik, mint az, hogy Johnny szerelmet valljon nekem. :D Na, de hogy ne csak a szánalmas magánéletemről fecsegjek:
Tegnap megnéztem a Rémségek cirkusza mozifilmet és negyed óra után le akartam kapcsolni, mivel olyan nagy szar lett. Mindent átírtak, de tényleg mindent. Már az is zavart mikor a Harry Potter filmekben valami máshogy alakul, mint a könyvbe, pedig ott figyelnek a hitelességre. Ez viszont... borzalmas volt és akkor még enyhén fogalmaztam. Én az író helyében a hajamat tépném.
Revulsion 27. fejezete feltöltve és belemerülök a folytatásba, amíg tehetem. Oh, a francba... ma még megbeszélésre kell mennem... Nem baj, majd éjfélkor írok, ha addig nem érnék rá. :)
Egy szép idézettel búcsúzom:

"Az embernek a társa: hiányzik. Nemcsak akkor, ha a halállal elvesztette, de akkor is, ha még sohasem találkozott vele. Soha, egész életében! A társtalan ember hozzászokott ugyan, hogy egyedül van, hogy lelkileg idegenek között él, megszokja a magányt, mint eszkimó a sarki hideget - de a lélek mégis tudja, hogy hiányzik belőle egy darab: hiányzik a másik fele. És ez nem csak akkor fáj, ha elveszítjük, hanem akkor is, ha nem találjuk meg!"


Milyen igaz... főleg rám..
PS: A kép az egyik kedvencem, ami a szekrényem oldalán is díszeleg.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése