2010. augusztus 12., csütörtök

Anime


Mindenki rendelkezik sok-sok személyes történettel. Lehet ez másoknak unalmas, átlagos vagy akár semleges, de ha jobban belegondolunk mind érdekes, elvégre magáról az életről szól és arról vagy azokról, akik átélték.
Most egy aprócska történetet írok le arról, hogyan ismerkedtem meg az animével.
Csakúgy, mint a korosztályom szinte minden tagja, én is ezeken nőttem fel, csak még nem tudtam, hogy anime a helyes megnevezés. Minden délután beültünk a környékbeli kölykökkel a tévé elé, hogy megnézhessük a Dragon Ball legújabb részét. Rajongtam érte, bár akkor csak egy mese volt a sok közül. Szinte törvényszerű volt, hogy minden gyerek nézze vagy ezt, vagy ha épp lány, akkor a Sailor Moon-t. Lány létemre utáltam, ami a fiúk hatásának volt köszönhető. Mindig az ellenkező nemmel barátkoztam (legalábbis általános második osztályáig) és gyakran néztek engem is fiúnak rövidre nyírt hajamnak és cseppet sem lányos megjelenésemnek köszönhetően. De én ezt egyáltalán nem bántam, sőt élveztem.
Az első, így egy igazi shounen anime volt. Aztán jött a Pokemon pár évvel később. Bár azért annyira nem voltam oda, csak hatott rám a birkaszellem. Ekkor sem tudtam, hogy igazából egy japán animációs filmet nézek...
Az igazi áttörést az Inuyasha jelentette számomra. Pont abban a korban voltam, hogy kezdtem unni a meséket. Aztán egy unalmas vasárnap délelőtt megnéztem az egyik korai részből csupán az utolsó öt percet és innen nem volt megállás. Függője lettem és amint egyre több animét adtak a tévében, beszippantott ez a világ. Már tudtam, mi fán terem az anime, mi a különbség a többi rajzolt történet és e között. Elkezdtem információkat gyűjteni erről a műfajról és mindenről, ami hozzá tartozik. Aztán az internetnek köszönhetően még több és több animét tudtam nézni. Szinte válogatás nélkül faltam az animéket. Fel sem tudnám sorolni az összeset, amit megnéztem, vagy elkezdtem nézni. Nagy rajongójuk lettem, ám nálam a rajongás mértékkel zajlik. Nem álltam ki az utcára, hogy világgá kürtöljem és nem kezdtem el téríteni az ismerőseimet. Szerettem, élveztem és csak ez volt a lényeg.
Nekem mindig voltak, vannak és lesznek dolgaim, amiket nem hangoztatok, ez azonban nem jelenti azt hogy titkolom. Csupán ha megismerek valakit nem ezekkel a mondatokkal fogom kezdeni: Szia! Szellem vagyok és szeretem az animéket/ legnagyobb hobbim a képeslapok / vegetáriánus vagyok / szabad időmben történeteket írok / teljesen antiszociális vagyok. Hanem csak ennyit mondanék: Szia! Szellem vagyok. Egyszerűen nem érzem szükségességét, hogy mindent mások orrára kössek. Ha megkérdezik szeretem e az animéket, rávágom, hogy igen. Ha elhívnak egy étterembe és megkérdezik, mit kérek, akkor megmondom, hogy vegetáriánus vagyok. Ha a hobbim felől érdeklődnek, akkor mesélek a képeslapokról. Ez nálam így működik.
Na, de hogy legyen egy kis aktualitása is a dolognak. Sokáig anime függő voltam, aztán meguntam. Elegem lett, hogy nem találtam az ízlésemnek megfelelőt. Birkaszellem már egyáltalán nincs rám hatással. Ráadásul nem kedvelem az agyon reklámozott, mindenki odavan érte dolgokat. Így nem szeretem például a Bleach-et és a Narutót sem. Sőt talán inkább a shonen már nem az én műfajom, mert olyan, mint a rétestészta, se vége se hossza, akár a borzalmas szappanoperáknak.
Úgyhogy egy jó ideig nem is néztem animéket. Nem találtam olyat, ami lekötött volna és néhány kedvencemből kiábrándultam. Természetesen még mindig vannak kedvencnek nevezett sorozataim, de nem találtam melléjük újakat. Pár napja azonban kedvem támadt tenni egy próbát, hátha visszatalálok az animék világába. Így belekezdtem a Code Geass-be. Sikert aratott. Végre találtam egyet, ami az ízlésemnek megfelelő.
Viszont ez nem jelenti azt, hogy újra anime függő lettem. Csak találtam egy tűt a szénakazalban, mivel nagyon ritkán lelek megfelelőre. Mégis kis reménnyel tölt el, hogy lehet más is, ami ilyen jó.
Végezetül szeretem az animéket, de válogatós vagyok, mint minden másban is.
A fenti kép (rákattintva nagyobb lesz) saját rajz az egyik kedvenc anime karakteremről Enma Ai-ról a pokoli lányról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése