Határidők

Muszáj kicsit írnom, mert már túlcsordulnak a dolgok a fejemben. Jól jönne néha egy kikapcsológomb az agyamhoz... Időnként nem tudok neki parancsolni és csak jár és jár, amerre épp kedve tartja. Most is túl sok gondolat futkározik a fejemben és talán ha leírok párat, akkor megnyugszanak és háttérbe húzódnak helyet adva a többinek.
Kész csoda, hogy nem orkokkal, tündékkel és entekkel álmodtam az éjjel. Ez a maratoni Gyűrűk Ura nem piskóta. Már nem is gondolok másra csak hobbitokra, lembaszkenyérre meg hasonlókra. De hamarosan vége, reményeim szerint. Nem szeretem a határidőket. Saját munkatempóm van és személyes sértésnek veszem, ha beleszólnak és olyankor nagyon morcos tudok lenni. Persze saját magam is állítok fel határidőket és a mostani ennek a kettőnek a keveréke. Egy hét alatt akarom ugyanis kiolvasni A Gyűrűk Ura utolsókét kötetét és megírni belőle az esszét. Végül mégiscsak összeszedtem a bátorságomat és belevágtam a beadandóba. Ahhoz viszont, hogy meg tudjam írni, ismernem kell a teljes történetet. Ma van a negyedik napja, hogy folyamatosan olvasok és már nagyon unom. Maga a történet persze jó, csak valahogy a kényszer és a határidő elveszi a varázsát. Gyakran pillantok az órára olvasás közben vagy nézem meg, hány oldal van még hátra az aktuális fejezetből. Így pedig nem tudok belemerülni. Főleg hogy közbe az esszé jár a fejembe. Már el is kezdtem és felmerült bennem néhány kétely. A hangvételt még mindig nem találtam meg. Valamilyen szinten tudományosnak és egyedinek is kell lennie. De hogy legyek egyszerre tudományos és szubjektív? Mennyire vehetem lazára a hangvételt? Nem akarok túl komoly sem lenni. Nehéz megtalálni az egyensúlyt és betartani a korlátokat. A minimum oldalszámmal nem lesz gond, mivel szinte épphogy elkezdtem és már egy oldalnál tartok. A maximum viszont 5-6 oldal és attól tartok sűrítenem kell a dolgokat, mielőtt egy komplett kisregény lesz belőle. De menni fog! Fő a pozitív hozzáállás és eddig még nem volt panasz az irományaimra...

Agyam egy másik része pedig a saját történeteim körül forog. Már csak át kell néznem a Revulsion következő fejezetét és mehet is fel AFS-re, ha maximalizmusom rámondta az áment. A folytatással viszont akadt egy kicsi bökkenőm. Tudom, mit akarok, csak nehéz most kifejeznem, megteremtenem a hangulatot hozzá. Bár ha lenne időm órákig a laptop előtt ülni, biztosan menne. Így viszont a lopott percek alatt nem megy a dolog. Pedig folyton ezen jár az eszem és szeretnék túljutni ezen a részen, hogy az utána következő dolgokat írhassam. De az esszé elsőbbséget élvez ennél és a másik történetemnél, amihez kedvet kaptam. Fura, hogy mindig akkor jön az ihlet, amikor egy perc időm sincs rá. Erős a késztetés ugyanis, hogy a legelső leírt történetemet dolgozzam át. Ez viszont teljesen lehetetlen, mivel terjedelemben csak kicsit marad el a Revulsiontól és nincs befejezve. Majd a nyáron vállalkozom ilyen nagy munkákra és nem most. Amúgy is elég egy történet, hogy folyamatosan tudjak haladni.

Még hogy nem működőképes a figyelemmegosztás. Nekem tökéletesen megy. Ezeken kívül még vagy egy tucat más dolog jár a fejemben. Például duzzogok kicsit. Terveztem ugyanis a tegnapi napra egy koncertet, amit rendesen bebuktam. Direkt időben szóltam mikor lesz. Sajnos Csikoszokni nem tudott eljönni és az ő indokát teljesen megértem. De Ribizly azt mondta jön, aztán mikor kérdeztem tőle, hogy na akkor jössz? Csak visszakérdezett, hogy hánykor és azóta sem hallottam róla. Barátaim közül még két embert csalogattam és bár az egyik a suli miatt nem jött, mert neki máskor van az őszi szünet, mint nekem (bár ha nem így volna akkor sem jött volna megérzésem szerint), addig a másik csak ennyit mondott: "Nem, mert drága"... ezzel sikeresen felhúztam az agyam. Folyton kérdezik, ha találkozunk: "Voltál bulizni?" Mire én: "Nem." És mikor jön a kérdés: "Hogyhogy?" Legközelebb rávágom: "Mert senki sem jött el velem, csezdmeg..." Ez már a sokadik ilyen eset volt. Ezen körülmények mellett csoda, hogy antiszociális kis dög vagyok? Mikor rám jön a mehetnék, senki sem hajlandó velem jönni. Ők viszont mennek nélkülem is másokkal. És ha épp egy másik ember hívja őket, vidáman mondanak rá igent, pedig ugyan olyan messze van és az ára is ugyanannyi... Ezennel befejeztem. Nem szervezek semmi olyat amire csak társaságban érdemes elmenni. Ezt úgysem fogom betartani, de mindegy.
Jobban is érzem magam, most, hogy kiírtam kicsit a dolgokat. Mehetek is olvasni... az utolsó kötetet...
Oh tényleg, legyen valami jó is. Egyiptomból felkértek privát képeslapcserére. Ez pedig feldobja a kedvem 24 órára minimum. Kedvindexem növekszik, lustaságom csökken, amit jól bizonyítanak a körmeim. Volt kedvem átfesteni őket Halloweenhez illőre. A képen látható és rákattintva nagyobb lesz. ^^