2010. október 16., szombat

Horrorfilmek

Mit csinál az ember lánya egy hűvös szombat reggelen?
Hát egy kényelmes fotelban kucorog puha pléddel betakarva, meleg teát szürcsölgetve, képernyőre meredve és blogol. Milyen jó így kezdeni a napot. Végre előttem áll az egész délelőtt, mert kivételesen nem aludtam át. No, persze ezt nem magamnak köszönhetem hanem két hímneműnek, akik előszeretettel veszik át az ébresztőórám szerepét. De kivételesen nem bánom, hogy unokatestvérem szabályosan felkiabált álmaimból, mivel már megint nem működik a csengőnk. Igaz ez még nem verte ki az álmosságot szememből, mert csak a másik oldalamra fordultam ágyamban, azzal a tudattal hogy majd valaki más ajtót nyit. Meg is történt és szerencsémre unokatestvérem sietett és nem hozta a formáját, vagyis nem tárta szélesre szobám ajtaját és üvöltötte, hogy jó reggelt, miközben felkattintotta a villanyt. Így aludtam tovább még néhány percig, amikor a másik önkéntes ébresztőm közbe nem szólt, vagyis meg nem szólalt a mobilom. Sosem kapcsolom ki, amivel T. (Hosszas gondolkodás után ezt a fedőnevet választottam neki. Amúgy már írtam róla korábban. Őt leptük meg a nyáron születésnapján.) gyakran visszaél. Sikerült felébresztenie, mivel megdolgoztatta agyamat, hogy felfogjam, mit akar. A következőket mondta: "Szia! Otthon vagy? Nézd meg nekem neten, mekkora terrárium kell egy argentin óriáscsótánynak." Hatásos ébresztő mondhatom... :D
Természetesen megnéztem neki és furdal a kíváncsiság, hogy miért pont engem hívott, de nem akarom megkérdezni, hátha célzásnak veszi, hogy többet ne zaklasson. Bármennyire is utálom ha felkeltenek, rájuk nem tudok igazán haragudni.

A harmadik bögre teám is elfogyott és messze van a konyha, szóval inkább rátérek a bejegyzés témájára, vagyis a horrorfilmekre.
Volt egy olyan korszakom jó néhány éve, (12-14 éves koromban) amikor minden létező horrorfilmet megnéztem, amit csak találtam. A Drakula-filmektől a darabolós gyilkolászósig mindent. Jó persze előzménynek lehet tekinteni, hogy 7-8 évesen meg Vészhelyzet és X-akták függő voltam... Aztán kinőttem ezt a korszakomat, mivel már nem leltem örömöm ebben a műfajban. Az oka pedig egyszerű: egyáltalán nem váltanak ki belőlem félelmet és a többségen jobban nevetek, mint a vígjátékokon. Maximum az undor hat rám, mikor túlzásba viszik a ragacsos dolgok vászonra vitelét. De én már csak ilyen érzéketlen kis dög vagyok. Hogy Stephen King szavaival éljek: "Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon" Szóval nem hatnak meg a sikongatva tetőre menekülő, ostoba libák, vagy a vigyorogva daraboló gyilkosok. Mégis időről időre abba a hibába esem, hogy elfeledkezem erről és megnézek egy-egy horrort, amit nagyon dicsérnek, hátha újra olyan izgalmasnak találom, mint régen.
Így történt tehát, hogy múlt szombatom a barátaim nagy része lelkesen mesélte milyen ijesztő filémet látott. Nem tudtak utána aludni és még most is félnek a sötétben, meg hasonlók, ráadásul végig sikoltozták a filmet. Gondoltam, egy próbát megér, így letöltöttem. A Paranormal Activity-ről van szó, ami állítólag olyan ijesztő, hogy van ahol be is tiltották...
Szóval tegnap délután szépen letöltöttem és megnéztem. Csalódás volt, mivel a felénél majdnem elaludtam rajta. Unalmas egy film, szinte semmi sem történik benne. A legjobb rész pedig az, mikor a kamera veszi ahogy álmukban mocorognak. Mindig is érdekelt mennyit forgolódhatok álmomban... Az egész film legijesztőbb eleme pedig a csaj sikoltozása és ordibálása. Komolyan mondom, ahogy visítozott, már szinte drukkoltam a démonnak, hogy csapja már le, akkor legalább csend lesz... Szóval nagyon gagyi egy film és nem is írók róla bővebben, mert nem érdemes. A horror már nem az én műfajom és akad hasznosabb időtöltésem, mint végigszenvedni egy ilyen uncsi vagy nevetséges, vérben tocsogó filmet.
Utóhatása pedig egyáltalán nem volt, ahogy a Tükröknek (szintén egy buta horrorfilm) sem. Hajnali háromig fenn voltam, mivel elkapott az ihlet és a Revulsion folytatását gépeltem. Mindig akkor tör rám az írhatnék, mikor aludni kellene. Most legalább itthon voltam és a saját kis birodalmamban senkire sem kellett tekintettel lennem, mint a múltkor a koliban. Szobatársam már lefeküdt én meg a sötétben gőzerővel nyomkodtam a klaviatúrát. Természetesen visszafogtam magam és éjfél után én is elmentem aludni, mivel rendes szobatárs vagyok és figyelek a másikra. Most viszont csak írtam és írtam, míg el nem zsibbadt minden tagom és el nem fáradt a szemem. Mégis olyan halálos nyugalommal mászkáltam hajnalban a sötét házban innivaló után, mint mindig. Talán velem van a baj, hogy a Tükrök megnézése után is a szokott módon mostam fogat, vagyis a tükörképemet bámulva és nem féltem kilépni szobám ajtaján annak ellenére, hogy egy egész alakos tükör van szemben vele. Aztán az elalvást sem a sötétben való félelem korlátozta, hanem az agyam ami még mindig a történet folytatásán dolgozott. Pedig élveztem volna, ha kicsit izgulhatok az éjszakai neszek miatt.
Igaz, kizárt, hogy démon, szellem vagy bárki, bármi más legyen a szobámba, ugyanis arról tudnék.Hogy hiszek e az ilyesmiben az jó kérdés. Fogékonynak tartom magam az úgynevezett természetfelettire és volt is már részem néhány különös dologban, bár ez már nagyon régen volt és magam sem tudom valóban megtörtént e vagy sem. Viszont ha mégis megtörtént az állítások szerint, akkor sincs okom a félelemre, hisz akkor sem volt.

Na, még egy gyors helyzetjelentés.
Revulsionnal haladok szépen. Gyűrűk ura első része majdnem befejezve, csak nem tudom a második könyvvel folytassam vagy a Szilmarilokkal. Plusz nagy dilemma előtt állok, hogy be merjem e vállalni a beadandót, vagy menjek vizsgázni belőle. Csábít az esszé gondolata, de visszatart az önbizalomhiányom és persze az, hogy nem találtam még megfelelő témát. Majd őszi szünetben eldöntöm...

3 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    A blogod hangulata nagyon kellemes, mostantól követlek is, ha nem haragszol. :P Tetszik a hozzáállásod a dolgokhoz (mint például a horrorfilmek ugye) és megragadó ahogy leírod a gondolataidat. Én nem vagyok ilyen ügyes ezen a téren (azt hiszem) de ha majd kedved tartja, meglesheted az én blogomat is. :D No de ez csak zárójel volt. Egyébként szép zenéket hallgatsz. :D

    Most... ennyi. XD

    Legyen szép napod! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Meglepődtem, hogy megjegyzést kaptam. :D Te vagy az első. :)
    Dehogy haragszom, örülök, hogy tetszik. Az írásban még fejlődnöm kell, de köszönöm a dicséretet. ^^
    Be fogok nézni hozzád... ;)
    Neked is szép napot!

    VálaszTörlés
  3. Ó, az nagyszerű. :D Igazán nincs mit, én is köszönöm. :)

    VálaszTörlés