2010. december 12., vasárnap

The Lovely Bones


Írnom kell, mivel már bizseregnek az ujjaim a klaviatúra után. Életem szerves részévé vált, amolyan megszokott dologgá, hogy rendszeresen írjak valamit. Nagyjából bármit. A lényeg, hogy gépelhessek, hisz ez nemcsak jó gyakorlás, hanem pihentető időtöltés is. Hogy mennyit fejlődtem e téren, azt nem tudom, csak remélem. Én úgyse nagyon venném észre hisz minden egyes kis szövegecske, amit monitorra viszek egy-egy pillanatkép elmémből.
Valami érzékem viszont csak van hozzá, mivel Ribizlynek dolgozom mostanában. Először a motivációs levelét kellett befejeznem, tegnap pedig a beadandóját ráncba szednem, javítanom, illetve kiegészítenem néhány átkötő szöveggel. Állítólag a motivációs levél jól sikerült, úgyhogy ha megkapja az utat, várhatom a csomagot Kínából. A saját beadandómról viszont még mindig semmi hír. A tanár megkapta, de még nem olvasta el pedig már több mint két hete küldtem el neki... Kezdek pánikolni, főleg azért, mert a következő héten lesz az utolsó óránk. Igazán benyöghetné, hogy kell e akkor vizsgáznom, vagy megelégszik az irományommal.
Szóval gépelnem kell, így blogolok. Tegnap este a Revulsiont folytattam sikeresen, de ma már nincs időm a következő fejezetnek is nekiugrani. Sajnos tanulnom kell, ha nem akarom, hogy ez a hétvégém is lustaságom példája legyen. A bizsergés viszont még mindig az ujjaimban van, így gyorsan összedobok egy filmismertetőt, ami agyam egyik szegletében motoszkál.

The Lovely Bones / Komfortos mennyország van most terítéken. Szereztem hozzá egy rövid ismertetőt port.hu-ról:
"Egy fiatal lányról szól, akit meggyilkoltak, és most saját mennyországából tekint le a családjára, ahol mindenki a maga módján próbál megbirkózni a szörnyű tragédiával - és a gyilkosára, aki sokkal közelebb van a családhoz, mint azt bárki is sejtené."

A film egy könyv alapján készült, ami megosztotta a közvéleményt és elég nagy sikert aratott. Magyar fordításban, legutóbbi értesüléseim szerint, még nem jelent meg. A film viszont elérhető és bár nem olvastam a könyvet, állíthatom, hogy szép munkát végeztek.
A bemutatóját még a moziban láttam és egyből megfogott. Érdekesnek találtam a témát és a rövid bejátszás alapján izgalmasnak is. Így amint tudtam letöltöttem és megnéztem. Cseppet csalódott voltam, mivel izgalmasabbra számítottam, több akcióra és feszültségre. Ez a film azonban nem ilyen. Senki se számítson bonyolult nyomozásra, sok természetfelettire meg hasonlókra. Aki ilyenre vágyik, nézzen inkább krimit, fantasyt, thrillert és ne drámát. Ez ugyanis véleményem szerint vérbeli dráma. A mögöttes tartalom és mondanivaló a lényeg és inkább a szívre hat, mint a szemre, bár gyönyörű a képi világa. Épp ezért néztem meg másodszor is pár napja. Tudtam jól, hogy újra látnom kell ahhoz, hogy igazán megértsem. Másodszorra pedig sokkal jobban tetszett, mivel ismertem a cselekmény menetét és figyelhettem az apróbb részletekre.
Olvastam jó néhány véleményt erről a filmről és muszáj reagálnom rájuk. Volt aki hiányolta magát a gyilkosságot. Susie szinte a film elején meghal, ám magát az erőszakot és a gyilkosságot nem mutatják, hanem egy gyönyörű megoldással élnek, így nem is hiányzik. Aki pedig hiányolta a vért, (bár elég sok utalás van a halálnemre, vagyis hogy a gyilkos átvágta a torkát egy borotvával) az nem érti a filmet. Ez ugyanis nem a gyilkosságról szól, hanem a továbblépésről. Arról, hogyan lehet túljutni egy ilyen tragédián. Amitől pedig több, mint más hasonló témájú alkotások az az, hogy itt nem csupán a család, hanem Susie továbblépését is nyomon követhetjük. A film szerint ugyanis a halottnak ugyanolyan nehéz túljutnia ezen. Még mindig kötődik életéhez, szeretteihez és képtelen elhagyni a világot, amíg készen nem áll rá.
Egy másik véleményre reagálva, pedig igen, a magyar címválasztás nem túl szerencsés, mivel Susie nem egy komfortos mennyországba kerül, hanem pont a két világ közé és csak a film végén lép tovább a mennybe.
A film végéről pedig szintén megoszlottak a vélemények. Bár amikor először láttam, bennem is volt némi csalódás, másodszorra viszont megértettem, hogy pont így volt jó. Hangsúlyozom, nem maga a gyilkosság a lényeg és az amit mi igazságtalannak találunk, sem biztos hogy a végkifejlet, hisz egyikünk sem tudja, mi is van pontosan a halál után.
Összegezve nagyon jó filmnek találom és ajánlom azoknak, akik szeretik a drámát, vagy esetleg felkeltettem az érdeklődésüket ez iránt. A filmet azonban nyitott elmével és szívvel kell nézni.
Megjegyezném, hogy a képi világra, a zenére és a színészekre nem lehet panasz. Saoirse Ronan és Rachel Weisz nekem eddig még nem okozott csalódást.

A hangulata igazán megragadó és most, hogy jól átgondoltam, egy másik filmet juttatott az eszembe. Annak is hasonló hangulata volt, bár az elsőre is nagyon tetszett. A Láthatatlan című filmről van szó. Ha már így eszembe jutott, akkor erről is írok röviden.
Ismertető még mindig port.hu-ról:
"A fényes jövő előtt álló, végzős középiskolás Nicket (Justin Chatwin) egy este megtámadják, halálra ütlegelt testét az erdő szélén hagyva. Élet és halál közt találja magát, ahol azok várakoznak, akik még nem érték el a holtak birodalmát, de az élők számára már láthatatlanok. Innen kénytelen végignézni, ahogy édesanyja (Marcia Gay Harden) és a rendőrség kétségbeesetten keresnek utána, s közben nem is sejti, hogy már csak néhány óra választja el attól, hogy örökre az enyészeté legyen. Egyetlen esélye az életben maradásra, ha felderíti halálának rejtélyes körülményeit, mielőtt túl késő lesz."

A két film igazából nem összehasonlítható. A közös bennük a hangulat és a mögöttes tartalom, és az, hogy nekem mindkettő tetszett.
Láthatatlan sem épp egy akció dús alkotás, bár azért több benne a pörgés, szerintem mégsem unalmas. A karakterfejlődés és az emberi reakciók teszik érdekessé a sajátos misztikummal együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése