The Moog

Már nagyon régóta tervbe vettem ezt a bejegyzést. Igazából még nyáron, VOLT fesztivál után akartam megírni, csak valahogy elmaradt. Most azonban bepótolom.
Egy zenekarról lenne szó, a The Moog-ról.
Akit érdekel a banda története, dalszövegeik és egyéb információk, az kattintson az Ajánlott oldalak között (értelemszerűen) a The Moog fülecskére. Ott mindent megtalálni róluk. A bejegyzésemben ugyanis, szokásomhoz híven, saját gondolatokra és tapasztalatokra hagyatkozom.
Kezdem talán a legelején, vagyis azzal, hogyan ismertem meg őket.
Volt egy japán levelezőtársam. Egy évig váltottunk folyamatosan leveleket, aztán a kapcsolat megszakadt. A leveleken kívül pedig cd-t is cseréltünk. Ő japán számokat küldött nekem, én meg néhány magyart. Aztán az egyik levelében megkérdezte, hogy ismerem e a The Moog-ot, mivel úgy tudja, magyarok. Szégyen, hogy rá kellett keresnem az interneten, mivel nem ismertem őket. Pontosabban fogalmazva, csak egy számukat ismertem az "Everybody wants"-t. Fura, hogy külföldön ismertebbek, mint itthon... Bár angol szöveggel és amerikai lemezkiadóval nem akkora csoda.
Ahogy jobban belemerültem a témába, megtetszett a banda. Olyan bekategorizálhatatlan zenét játszanak. Nem tudnám megmondani a stílusukat, talán ők se tudják pontosan. De nem is a skatulya a lényeg, hanem a zene. A zenéjük pedig nagyon jó.
Az áttörést számomra mégis a VOLT fesztivál hozta, amikor élőben is megnézhettem őket. Nekem a 2010-es fesztiválon az ő koncertjük tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy kora délután volt. Mondhatni úgy, beléjük habarodtam.
Jó pasik játszanak jó zenét. Mire induljon be az ember lányának szívritmusa, ha nem erre?


Az alap kedvenc természetesen Tonyo (az énekes), de a banda minden tagját szeretem. Erre pedig tegnap éjjel jöttem rá. Tegnap ugyanis ismételten megcsodálhattam őket élőben.
Nagyjából havonta koncerteznek a fővárosban és egyszer már el akartam menni, de mivel senki sem jött el velem, lemondtam róla. Ez egy nagy butaság volt a részemről. Most is hiába kérdeztem ismerőseimet, senki sem volt hajlandó eljönni velem. De mivel nagyon szeretem őket és rám fért egy igazán jó buli, fogtam magam és elmentem egyedül. Miért maradjak ki én is a jóból csak azért mert nincs partnerem? Egyáltalán, minek mindenhova partner? Jól elvoltam egyedül is.

Akkor most jöjjön a tegnapi koncert beszámolója.
Miután előzetesen leellenőriztem a helyszínt és szalonképessé varázsoltam magam, megindultam a koncertre. A kezdést 21:00-ra írták, ám volt egy előzenekar is. Mivel egyedül mentem, nem akartam korán érkezni és magányosan ácsorogni, így pont 21:00-kor értem a kis bisztróba. Megvettem a belépőt, leadtam a kabátomat a ruhatárba és feltérképeztem a helyet.
A Szeparé bisztró egy hangulatos kis hely a Nyugati-pályaudvar tőszomszédságában. Aprócska, de aranyos.
Aztán leültem a bárpulthoz, kértem egy kapucsínót, ami rohadt drága volt. Majdnem lefordultam a bárszékről, mikor fizettem. Úgyhogy a méregdrága italomat kortyolgattam apránként beosztva, míg félórás csúszással el nem foglalta a színpadot az előzenekar. Akkor komótosan a színpad közelébe merészkedtem és hangolódtam a zenére.
Az előzenekar, a The Pills egy amatőr banda, hasonló stílusú zenével és néhány feldolgozással. Fura, hogy mellettem kérték az italukat és nekem csak mezei közönségnek tűntek és nem zenekarnak. Nem játszottak rosszul, de csak a feldolgozások váltottak ki belőlem táncolhatnékot. Így többnyire csak lötyögtem, ahogy reggae koncerten szoktam és stíröltem őket. Az egyik gitáros határozottan helyes volt, bár a többi sem volt rossz. Az illúzióm róla viszont később megbukott, mikor Moog koncert alatt (akkorra már ők is mezei közönséggé formálódtak) másokra tekintet nélkül lökdösődtek és ha nem ilyen jók a reflexeim, megjártam volna.
Majdnem elfelejtettem. Míg ücsörögtem a bárpultnál és bámészkodtam, mögöttem a pincér megjegyezte: "Milyen sok helyes srác. Kár, hogy mindnek van barátja." Majdnem visszaköptem a kávémat, úgy elkezdtem röhögni. Abban viszont egyetértettem vele, hogy tényleg nem volt rossz a felhozatal.
Az előzenekar koncertje alatt felfedeztem a Moog tagjait. Tonyo feltűnt szinte a semmiből, én meg ráfeledkeztem. ^^ Két lépésre tőlem beszélgetett Csabival (basszusgitáros), akinek olyan haja van, hogy csak na. Kíváncsi lennék, mit csinál vele. Eddig csak göndör tincsekből láttam ekkora sörényt, ám neki egyenes. Arra gondoltam, vasalja, de akkor nem lenne ilyen hatalmas... Oké, elszakadok a hajtémától. Szóval zenekar két tagja feltűnt a radaron, aztán a dobos is megérkezett. Komolyan meg kell zabálni annyira aranyos. Szegény nem tudott bemenni a paraván mögé, (ott volt a privát rész) mert valaki bezárta. A kezdés előtt meg beült a dob mögé, levette az ingét, gondosan összehajtogatta és félszegen mosolygott, míg el nem kezdtek játszani. ^^
Aztán az előzenekar befejezte és szinte azonnal megkezdődött a várva várt koncert. Elhatározásomhoz híven, az első sorban voltam, amíg a lökdösődő fiúk el nem üldöztek. Offspring koncerten, több száz punkkal körülvéve is megőriztem mindkét vesém épségégét, nehogy már néhány részeg fiú (biztos nem voltak idősebbek nálam) akarjon pogózni velem. Különben is, minek ez a lökdösődés? Semmi értelmét nem látom.
Szerencsére, (az enyémre is, meg az övékre is...) nem maradtak sokáig. Így visszamentem az első sor környékére, ahol Csabi karnyújtásnyira rázta azt a csodálatos haját. Hihetetlen mit művelt azon a picike színpadon. Tonyo az elején meg is jegyezte, hogy túl kicsi a színpad, nem fognak tudni ugrálni, maximum moonwalk lesz. Ez persze Csabit nem zavarta, bár néha féltem, hogy orrba vágja Tonyót a gitárral. Tényleg kicsi volt a színpad...
Részben az előzenekarnak köszönhetően, akik alatt sikerült feloldódnom, egyből felszabadultan ugráltam a számokra. Olyan jó volt végre tombolni kicsit. A régi, jól ismert számok mellett újakat is játszottak. Mostanában fogják felvenni a harmadik lemezüket. Az új számok alapján állíthatom, ez is nagyon jó lesz.
Összességében, a fiúk tudnak jó bulit csinálni. Nemcsak hangzásra volt nagyon jó, de látványra is. Élő koncerten nekem az is számít, hogyan adják elő. Ők pedig egyértelműen tudják, mit csinálnak, mind a gitárokkal, mind a dobbal.
Nagyon jól éreztem magam.

Ajánlom mindenki figyelmébe ezt a nagyon jó zenekart. Tessék itthon is népszerűsíteni őket! ^^
Biztosan megyek még koncertjükre akár egyedül, akár nem. Rájöttem ugyanis, hogy nem kell mindig másokra várni, ha el akarsz menni valahova, hát menj. Én ezt fogom tenni. Persze, ha valaki kedvet érez egy jó koncerthez, vagy kíváncsi a fiúkra élőben, nyugodtan jöhet velem. ^^
Végezetül nem bírom megállni, muszáj még egy képet beraknom Tonyóról. A jó pasi, az jó pasi...