2011. április 6., szerda

Krisztina svéd királynő


Nem írtam magamról túl sok életrajzi adatot eddigi bejegyzéseimben, mivel nem találom érdekesnek. Most mégis ezzel kell kezdenem.
Jelenleg történelem szakos egyetemista vagyok. Ez azért érdekes, mert ezt a bejegyzésemet az egyik referátumomra (egyetemi nyelvről lefordítva: előadás) alapozom. Elég változatosan vettem fel idén a tárgyaimat, így szinte minden órán egy-egy másik korszakba "utazom". Jelenleg ókor, középkor, kora újkor és legújabb kor szerepel a repertoárban. Talán nem is baj, mivel így izgalmasabb és belekóstolhatok mindenbe, hogy eldönthessem, melyik kor áll közelebb a szívemhez. Néha mégis furán jön ki, hogy én csak következő évben végzem el az őstörténetet, míg már idén teljesítek hidegháborús tárgyat. De én már csak ilyen különc vagyok mindenféle tekintetben.
Ezt a bejegyzést pedig azért írom, mert érdekes és csupán egy nyúlfarknyi Wikipédia szócikket találtam Krisztináról magyarul. Talán bátran szólíthatom meg közvetlen hangnemben a királynőt, mivel már elég jól megismertem.
Minden, amit leírok forrásokból származik, így annyira hiteles, mint a felhasznált irodalom. Semmi sem légből kapott ötlet, bár a találgatásokhoz hozzátoldom saját véleményemet is.

Nos, akkor el is kezdem:
Krisztina 1626-ban született Stockholmban II. Gusztáv Adolf, svéd király és Brandenburgi Mária Eleonóra egyetlen gyermekeként. Mivel ő volt a trónörökös, fiús nevelést kapott. Mindenre megtanították, amit egy hercegnek tudnia kell: tudományokra, nyelvekre (német, francia, latin, ógörög, olasz és spanyol nyelveken beszélt), lovagolni és fegyverrel bánni. Anyjának egyáltalán nem tetszett ez a nevelés, ám Krisztina nem bánta, sőt irtózott a kislányos elfoglaltságoktól és gyakran gúnyolta unokahúgait miattuk. 1632-ben meghalt II. Gusztáv Adolf, így Krisztina már hatévesen megörökölte a svéd trónt. Azonban, míg be nem töltötte a tizennyolcat egy régenstanács kormányzott helyette Axel Oxenstierna kancellár vezetésével. Nevelése a kiszabott irányba folyt tovább és még anyját is eltávolították a közeléből, nehogy rossz irányba befolyásolja a leendő uralkodónőt. (Mária Eleonórának amúgy volt egy kalandos szökése Svédországból, ami elég nagy botrányt kavart.)
1644-ben, születésnapján, Krisztina elfoglalhatta a trón. Uralkodása alatt szívén viselte az ország sorsát és a háborúk befejezéséért küzdött. 1645-ben megkötötte a brömsebrói békét Dániával, majd részt vett a vesztfáliai békekötésben 1648-ban. Svédország a békékből igen előnyösen jött ki és nagyhatalommá vált. Krisztina jó kapcsolatot ápolt Franciaországgal, bár ez a kancellárnak nem volt ínyére és kereskedelmi kapcsolatokat létesített Portugáliával, Spanyolországgal és Angliával. Építkezésekbe kezdett, főleg Stockholmban, amit szegényesnek talált, külföldről iparosokat hívatott, fejlesztette a hajóépítést és a fegyvergyártást. Abszolutista módon irányította Svédországot, így bár a kancellár nem minden intézkedésével értett egyet, (például ötszáz polgárt nemesi rangra emelt és velük töltette be a hivatalok nagy részét) Krisztina minden elképzelését véghez vitte.
Felvilágosult gondolkodását jól mutatja, hogy pártolta a tudományokat és művészeteket, nagy könyvtárat tartott fenn és neves humanistákat és filozófusokat hívott udvarába. (Descartes is köztük volt, aki sajnálatos módon megbetegedett és meg is halt Krisztina udvarában.) Krisztina nem hitt a boszorkányságban és szabadon engedtette a boszorkányság vádjával bebörtönzötteket. Ez azért nagy szó, mivel Európában épp az ő korában indult útnak a boszorkányüldözés tűzzel és halállal karöltve.
Krisztina kapcsolata a vallással is érdekesen alakult. Lutheránus nevelést kapott és már gyerekkorában óvták a katolikusoktól. (Apjának állítólag megjósolták, hogy gyermeke át fog térni a katolikus vallásra.) Mivel a királynő szívéhez a tudomány közelebb állt, mint a hit, gyakran tett fel hittételi kérdéseket és beigazolva a korábbi jóslatot át is tért a katolikus vallásra. Ebben azonban nem hitbéli meggyőződése vezette, hanem érdekei és talán az önkeresés. Gondolkodásában ugyanis már-már ateistának hatott.
Magánélete a legfoglalkoztatottabb téma. (Míg anyagot kerestem a referátumomhoz, egy sor "leszbikus e a királynő" könyvbe botlottam.) Sosem ment férjez, bár kérője akadt bőven és nem egy férfivel hozták szóba. Ugyanakkor nőkkel való romantikus kapcsolatáról szóló pletykák is keringtek tucatjával. Én az olvasottak alapján nem nevezném leszbikusnak, inkább úgy fogalmaznék, hogy mindkét nem felé hajlott kicsit. Természetesen az ilyen irányultságokat a 17. században nem fogadták olyan könnyedén, mint mondjuk napjainkban...
Fontos leszögeznem, hogy Krisztina jellemben sem volt épp átlagos. Az, hogy makacsul ragaszkodott elképzeléseihez nem meglepő figyelembe véve, hogy uralkodónak nevelték és egy uralkodó legyen határozott. Fiús viselkedését is be lehet tudni neveltetésének. (Bár én is elég fiús voltam és vagyok is, pedig engem igyekeztek igen is kislányosan nevelni, csak nem jött össze...) Nem érdekelte a divat és gyakran hordott férfiinget, nadrágot, a lovat is csak férfinyeregben volt hajlandó megülni és nagyon sokat szitkozódott. Egy az udvarába látogató neves tábornok meg is jegyezte, hogy bár ő hozzá van szokva a vulgáris beszédmódhoz a hadseregben, mégis soknak találta a királynő szabados szóhasználatát. Krisztina jelleméhez hozzátartozott a gyakori hangulatingadozás. Vagy nagyon vidám volt, vagy nagyon mély melankóliába zuhant létható ok nélkül is. Ez véleményem szerint a depresszió egyik fajtájának tüneteit mutatja.
1654-ben tízévnyi uralkodás után Krisztina önként mondott le a trónról, amit unokatestvérére Károly Gusztávra hagyott. Nem tudni, hogy pontosan miért tette. A találgatások közül a szerintem legvalószínűbbet emelném ki: pusztán szeszélyből tette.
Lemondása után élete utazgatásokkal, botrányokkal és kudarcokkal telt. Nem megyek bele a részletekbe, inkább csak néhány mondatban összefoglalom a lényeget.
Áttért a katolikus hitre, Rómába ment, ahol a pápa, VII. Sándor szívélyesen fogadta, (legalábbis először...) mint az ellenreformáció ékes bizonyítékát. Krisztina féktelen jelleme, szókimondó és gúnyos viselkedése azonban hamar szembefordította a közvéleménnyel. Botrányoktól volt hangos a légkör bármerre járt, mivel utazni kényszerült Itália és Franciaország, illetve Svédország között. Állandó anyagi nehézségek és hozzá szegődött csalók jellemezték. Közben nagy terveket szövögetett: Nápolyi trón elfoglalása, svéd korona visszaszerzése, velencei tervei, ám mind kudarccal végződött.
Egy érdekes kis történetet még leírok. Jó kapcsolatban volt XIV. Lajossal. Egy ünnepség folyamán ugyanis az akkor még csak trónörökös Lajos inkognitóban találkozott Krisztinával. Az exkirálynő azonban felismerte és leleplezte, szókimondó viselkedésével pedig megnyerte Lajost, aki később is a pártjára állt.
Krisztina 1689-ben halt meg Rómában és a Szent Péter templomban temették el.
Szerintem, igazán érdekes személyiség volt.
Élete utolsó szakaszában megírta önéletrajzát és aforizmák egész kis hadseregét. Néhány kedvencem ezek közül:
"A török államvezetés nem épp együgyű, csak túlságosan erőszakos."
"Menyegzőhöz nagyobb bátorság kell, mint háborúhoz."
"Az emberekre ritkán bízhatod magad, de érdekeikre igen."

Kissé hosszúra nyúlt a bejegyzés, (Pedig csak a lényeget írtam le...) de remélem, azért nyújtottam vele némi érdekes olvasnivalót az erre tévedő, a történelem iránt nem kifejezetten lelkesedőknek is. Akit pedig jobban érdekel a téma, annak ajánlom figyelmébe Donáth Regina: Krisztina királynő című művét. Én főleg ebből dolgoztam és egyáltalán nem rossz olvasmány, mivel könnyen emészthető stílusban és érdekesen tálalja a dolgokat. Természetesen én is állok bárki rendelkezésére. (Nyugodtan lehet hozzászólni, kérdezni megjegyzésben, vagy a chaten.) ^^
Meg kell még jegyeznem, hogy film is készült a királynőről, bár elég régen, még a '30-as években Greta Garbo főszereplésével. Igaz, fekete-fehér és nem hiszem, hogy bárhol lehet hozzá magyar feliratot találni, de biztosan érdekes. Le is töltöttem angol felirattal, de még nem volt időm megnézni. Azért ajánlom mindenki figyelmébe. Néha olyan jó régi filmeket nézni...

2 megjegyzés:

  1. Ez tényelg érdekes. :) Nem nagyon szívlelem a történelmet, az igaz, de nagyon érdekesen írtad le, meg hát blogról olvasva egészen más... XD

    VálaszTörlés
  2. Nagyon örülök, hogy érdekesnek találtad. :) Hidd el van jó a történelemben is, mint mindenben. ^^

    VálaszTörlés