2012. április 4., szerda

Vaskirály

Még decemberben szereztem be a Vaskirály ARC példányát. Nagyon jó ötlet volt hazánkban is kipróbálni az előzetes példányokat. Ez jó alkalom mind a kiadónak, hogy megelőlegezze a fogadtatást, mind az olvasóknak, akik a nem csekély könyvárak tükrében örömmel kapnak az alkalmon. Ráadásul a visszajelzések segíthetik a későbbi, tényleges fogyasztásra szánt példány tökéletesítését.
Köszönet illeti tehát a Könyvmolyképző Kiadót. Remélem ezt az akciót még több másik fogja követni.
Szóval szereztem egy előzetes példányt (hivatalosan a júniusi Könyvhéten jelenik meg) és most el is olvastam.
A borító még így is nagyon szép, a vastagság a vörös pöttyösök átlagos mérete közel négyszáz oldalával és bár a nyelvezete még nyers, nem hemzsegett az elgépelésektől. Ami hibát itt-ott találtam, azt sajnos már piacra dobott könyveknél is érzékeltem néha.
Mielőtt azonban jobban belemegyek a részletekbe, jöjjön a szokásos fülszöveg:
"Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtam, semhogy közel engedje jeges szívéhez."

Szeretem a fantasyt, így nagy lelkesedéssel vetettem bele magam ebbe a könyvbe, hiszen tündérekről szól. Gondoltam, könnyed kikapcsolódást nyújt majd, főleg mivel A könyvtolvajjal párhuzamosan kezdtem bele. Részben beigazolódtak előzetes sejtéseim.
Valóban tündérek vannak a főszerepben, valóban fantasy és valóban könnyed.
Az eleje nagyon tetszett, ahogy Meghan élete a feje tetejére állt és elkezdődtek kalandjai, élvezettel faltam a lapokat, várva a titkokat és érdekes karaktereket.
Később azonban csappant lelkesedésem több okból is.
Először rájöttem, hogy a fantasyn belül az urban fantasy az én világom, ez a kalandozzunk Tündérországban nem igazán hozott lázba. A cselekmény pedig, bár pörög, mindig történik benne valami, nekem gyenge volt. Olyan mint azok a habkönnyű sütemények, amik kívülről mutatósak, de egy idő után, ahogy eszi az ember, már túl édes, túl tömény. Ez persze azért volt, mivel az ütősebb, kevésbé gyermekded történetekhez vagyok szokva. Nem tudtam igazán izgulni a szereplőkért, csak legyintettem, hogy úgyis túléli.
A cselekmény tipikus kalandos fantasy megspékelve egy kis tinikönyv életérzéssel. Adva van egy "átlagos", nem túl népszerű lány, aki feltörne. Aztán nagy titkokra derít fényt származásáról, majd hű társakkal kalandokba bonyolódva utazgat és a végén rá vár a nagy feladat, hogy megmentse a világot. Ez persze eléggé sarkított összegzés, de a lényeg ugyanaz. Mese. Ez egy mese, így tessék olvasni. Senki se számítson eget rengető fordulatokra, mélylélektanra vagy véres küzdelmekre. Egy számomra borzongatós rész volt, mikor a főszereplőnek beszakadt a körme kapaszkodás közben.
Ami a szereplőket illeti, nagyjából annyira fogtak meg, mint a cselekmény. Meghan néhol naiv, néhol ügyetlen, néhol ostoba és néhol próbál a sarkára állni, de valahogy olyan hiteltelen a vagány csaj szerepben. Azt azonban kedvelem benne, hogy bármit megtenne az öccséért.
Robbin bohókás figura, szerethető karakter nekem mégis hiányzott belőle valami. Talán ha egyértelmű lenne, hogyan is érez a főszereplő iránt, el tudtam volna dönteni kedvelem vagy sem.
Ash karaktere annyira tipikus, hogy már taszító. Igen, tudom, hasra kellene esnem tőle, belezúgni meg róla álmodni éjszaka. Na, nem! Tessék már megérteni, hogy nem attól jó pasi a jó pasi, hogy szívdöglesztő a külseje és rideg, de gyönyörű a szeme. Még a fagyos természet sem elég. Kell hozzá valami, amit úgy hívnak egyéniség, kisugárzás, lásd Cole vagy Jace. Ash felejtős.
A szerelmi szálacskától pedig a szememet forgattam. Amúgy sem rajongok az életre szóló szerelem első látásra dologért. Nem is igazán értettem, mi az, ami ennyire vonzó az ügyetlenke főszereplőlányban. Azt meg pláne nem értettem, hogyan tudott belezúgni valakibe, aki egyértelműen meg akarja ölni. A csókjelenettől pedig a hajamat téptem. Kedvem lett volna rájuk kiáltani: "Ne most smároljatok, idióták!", annyira nem illett abba a helyzetbe.
Mielőtt azonban az jönne le, hogy csak szapulom a könyvet cselekményestől, szereplőstől, meg kell említenem azt a néhány dolgot, ami kifejezetten tetszett.
Az első és legfontosabb Kacor. Oké, alapból állat meg macskamániás vagyok, de ez a cica haláli. Laza, szarkasztikus és ha ember vagy esetleg tündér lenne, simán szívdöglesztőbb lenne, mint Ash. Nagyon bírom a kis szőrmókot.
A belecsempészett, na jó, inkább belezúdított mondanivaló, ami nem más, mint a természet és a fantázia védelme. Az egész konfliktus a gépek és az emberi fantázia hiánya miatt alakult ki. Szép üzenet, bár kissé lerágott csont manapság.
Ami még tetszett az animés beszólások. Ütöttek és megnevettettek. Főleg az otaku tündér, amin behaltam a nevetéstől.
Összegezve nem rossz könyv, de én már túl öreg vagyok hozzá. Azoknak ajánlanám, akik szeretik a tündéreket (És hisznek is bennük. Ez nagyon fontos.), akik mesére vágynak, akik nem 18+-os urban fantasy rajongók (mint én), mert könnyed kikapcsolódásnak tényleg megfelel, illetve a fiatalabb kamaszok biztosan örömüket lelik benne.

Megjegyzés a végére:
A Vaskirály ismételten egy sorozat első kötete.
Miért? Ó, miért kell mindennek minimum három kötetesnek lennie? Miért nem tudnak az írók egy darab könyv keretein belül maradni? Kicseszés és kezdek besokallni. Valahányszor látok egy nekem tetsző könyvet, rá kell keresnem az íróra, hogy megtudjam, mégis hány kötetig fogja nyújtani. Ez pedig baromi bosszantó dolog. Félreértés ne essék, szeretem a sorozatokat, de hogy minden sorozat legyen az már tűrhetetlen. A könyvmolyok többsége pénz és helyszűkében szenved, amit igazán figyelembe vehetnének az írók is.
A kis kirohanásom után, lássuk ebben az esetben, mire lehet számítani. Julie Kagawa még további három kötetet írt folytatásnak (The Iron Daughter, The Iron Queen, The Iron Knight), illetve két novellát a kötetek közé. (Ezt nem tudom, kiadják-e papírformában.) Tehát, ha valakinek tetszik ez a kötet, már kezdhet is gyűjtögetni a nem kevés folytatásra. Igen, vannak még elvarratlan szálak bőven.
Részemről csak további ARC példányok esetében szerzem be őket, esetleg könyvtárból veszem majd ki.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése