Köztudottan árnyvadász mániában szenvedek, néha már-már kórosan, így egyáltalán nem volt kérdés, hogy ebbe a sorozatba is belevetem magam a Végzet ereklyéi után. Sőt, mivel Clare stílusát is szeretem, már ez is elég nyomós indokot szolgált. Szóval beszereztem, gyönyörködtem benne és most végre sikerült is kiolvasnom, hiába vizsgaidőszak.
A kötet borítója csodálatos, ahogy ezt már megszokhattuk. Itt is az egyik szereplő pózol a város látképe előtt. A színvilág pedig tökéletesen illik Angliához, szürkés, borongós. Vastagságra szintén hozza a megszokott formát majdnem 500 oldalával.
Csupán egyetlen egy kifogásom van a borítót illetően, méghozzá a reklámszöveg: "A mágia veszélyes, de a szerelem még veszélyesebb." Ez meg mi akar lenni? Tudom, manapság mindent ilyen nagy és csöpögős szavakkal lehet eladni, főleg a YA célközönségének, a tizenéves lányoknak, na de ez a könyv nem olyan. Ez a könyv nem csöpög, nem a szerelem benne a lényeg, így megtévesztő és lelombozó ez a reklámkampány.
Mikor megvettem és nagy boldogan ölelgetni kezdtem a könyvet, Mr. A. elkérte egy percre, hogy megnézze, mi hozott ennyire lázba. Fél perc után elhúzott szájjal vissza is adta a fent említett szöveg miatt. Aztán fél óráig győzködhettem, hogy nem, ez nem egy nyálas lányregény, ez annál sokkal több.
A magyar kiadást igazán megkímélhették volna ettől a félrevezető reklámszövegtől. Az meg már csak hab a tortán, hogy Stephenie Meyer véleményét sem úsztuk meg. De legalább csak a hátsó borítót csúfítja el...
Fülszöveg, aztán rátérek a belső értékekre:
"Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Teslának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen célja, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nem sokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül."Oké, ez is kellően nyálas lett a végére, de hangsúlyozom, ez nem egy csöpögős lányregény.
A történet a viktoriánus Angliában játszódik. Imádom a kosztümös könyveket, a 19. század a gyengém a maga bájával, formaságaival és szigorú etikettjével együtt. Így nagyon vártam a kor hangulatát.
Nos, bevallom ezen a téren nem voltam teljesen megelégedve. A ruhák, a kocsik és a város leírásán kívül semmit sem kaptam a kor szelleméből. Hiányzott a távolságtartás, amit a merev ing és fűző jelképezett a korszakban. Igaz, Clare ezt ügyesen kijátszotta, mivel leszögezte, az árnyvadászok nem ragaszkodnak annyira a formaságokhoz, mint a mondénok. Tessa meg amerikai, így ez is le lett tudva. Szép védés az írónőtől!
Az árnyvadászok világa ismét lenyűgözött, bár nekem kissé kevés volt a természetfeletti. Jobban örültem volna egy csipettel több misztikus lények ellen folytatott küzdelemnek. Vámpírok és boszorkánymesterek, ennyi volt a repertoár. No, de majd talán a folytatásban felbukkannak a vérfarkasok és a tündérek és reményeim szerint, egy-egy démon is randalírozni fog.
A szereplők jól eltaláltak. Clare egyik erőssége a történetszövésen kívül a karakterek. Mind egyedi jellem, saját személyiséggel.
Tessa szimpatikus főhős és a sok titok, ami körüllengi, még érdekesebbé teszi.
Will Herondale pedig, nos ő egy Herondale, amivel mindent elárultam. Bár nem tudom, pontosan milyen rokonságban áll a másik sorozatból megismert Jace-el, a Herondale gén egyértelműen közös bennük. Imádom a beszólásait, a stílusát és tudni akarom, mit titkol, mitől lett ennyire önmarcangoló típus.
Jem egy színfolt. Clare mindig csempész egy kis Ázsiát egy-egy szereplőbe, ami szerintem igazán jó ötlet. Kedvelem a srácot, a nyugodt megfontoltságát és már előre tudom, hogy a szívem fog szakadni érte a későbbi kötetekben.
Henry és Charlotte párosa is szimpatikusnak bizonyult, ellenben Jassmine idegesített. Az elején még nem volt vele bajom, néha kell egy beképzelt liba is. De amit harc közben produkált az valami egészen lehangoló volt.
Aki még tetszett, az Nate. Jól fel lett építve a karaktere és igazán feldobta a cselekményt.
Ami a történetvezetést illeti, nekem néhol lassúnak tűnt, ám ez egy kezdő kötetben bocsánatos bűn. Valahol el kell kezdeni, fel kell építeni a jellemeket, a helyszínt és a titkokat. Titkokból pedig van bőven, hiszen épphogy csak egy kis morzsányi igazságot kaptunk ebben a kötetben. Viszont a cselekmény túl kiszámíthatóra sikeredett. Előre láttam, ki áll a háttérben, így nem okozott meglepetést egyik csavar sem.
A vége, a könyv lezárása nekem tetszett. Kellett Will kis akciója, az epilógus függővége pedig a lehető legbosszantóbb dolog, ám ezt már veterán Clare rajongóként megszoktam. Az írónő állandó edzésben tart.
Összességében nagyon tetszett. Tettszett a kor, az árnyvadász múlt, a karakterek és a konfliktushelyzet is. Izgalmas, misztikus történetre vágyóknak ajánlom, illetve Cassandra Clare rajongóinak.
A képen a trilógiához kapcsolódó képeslapom látható, amit Amerikából kaptam. Balról jobbra: Jem, Tessa és Will. Szerintem, jól eltalálták őket. A háttérben pedig könyvespolcom egy része díszeleg.
Hasonlóságok és különbségek:
Sok helyen olvastam, hogy a Pokoli szerkezetek trilógia nem olyan jó, mint a Végzet ereklyéi, vagy hogy Will egy Jace koppintás. Most a saját nézőpontom szerint szeretnék egy kis okfejtéssel állást foglalni a kérdésben.
Kapcsolat kétség kívül van a két sorozat között, hiszen mindegyiket Cassandra Clare írta és az árnyvadászok világában játszódnak. Ráadásul, mivel a Pokoli szerkezetek a viktoriánus Angliában kapott helyszínt és van néhány közös szereplő (Magnus, Camille és egy másik, akit inkább nem nevezek nevén, legyen titok.) mintegy előzménynek is tekinthető. Az árnyvadász családok (Lightwood, Herondale, Wayland) mindkettőben felvonulnak, így láthatjuk a felmenőket és az utódokat is.
Ezek a hozzám hasonló árnyvadász rajongóknak igazi csemegét és egy kis pluszt nyújtanak, ám a hasonlóságnak ezzel vége is.
Oké, a főszereplő itt is egy lány, aki keresi önmagát (mint a YA könyvek 90%-ban) és felbukkan a szerelmi háromszög is, (Sajnos, ez szintén nagyon gyakori sablon.) mégsem egyezik a Végzet ereklyéivel. A történet és a szereplők is egész mások, a korszakkülönbségről meg már beszéltem, így ostobaság összehasonlítani a kettőt. Alma és körte, mindegyik fán terem és gyümölcs, ennyi.
Önmagukban kell őket nézni és nem együtt, úgy mutatják meg igazi értéküket.
Ami pedig a Will - Jace párhuzamot illeti, csak az önmarcangolás és a csípős nyelv a közös, de ezt beírhatjuk a genetika számlájára. Will modora sokkal nyersebb.
Összegezve mindkét sorozat nagyon jó, és akinek bejött az egyik, annak tetszeni fog a másik is.
Infók a folytatásról:
A Pokoli szerkezetek egy trilógia, vagyis összesen három kötetet tartalmaz. A második kötet, a Clockwork Prince, már megjelent az USA-ban, magyar kiadásáról pedig folynak a tárgyalások. Remélem, egy éven belül elérhető is lesz. A harmadik és egyben befejező rész, a Clockwork Princess pedig 2013 tavaszán fog megjelenni, így a magyar rajongóknak eltart majd egy ideig, míg teljes lesz a sorozat. Én mindenesetre kivárom türelemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése