2012. június 28., csütörtök

Könyves kívánságlista

Könyves blogokat olvasgatva már többször belefutottam különféle "rovatokba". Ezekben hol a beszerzett könyveket, hol az éppen aktuális megjelenéseket, hol valami egyéb szempont szerinti rendezést találtam, amiből érdemes volt mazsolázni. (Sajnos, mániákus könyvgyűjtő vagyok.) Most pedig találtam egy jópofa oldalt (Könyves blogok), ami meghozta a kedvemet, hogy én is hasonlóval próbálkozzam. 
Szóval elkezdek két rovatot vezetni kéthavi rendszerességgel, felváltva.
Íme az első, a Könyves kívánságlista rovat.

Molyon van egy lehetőség kívánságlista polc létrehozására. Én ezt a következő módon használom: ami felkeltette az érdeklődésemet olvasási és/vagy beszerzési módon, felteszem ide, hogy ha legközelebb könyvesboltban, vagy könyvtárban járok, tudjam, mit kell keresni.
A listám folyamatosan változik, felteszek, majd leveszek róla könyveket. Utóbbiak többsége átkerül a várólistámra (erről majd később, a másik rovatban), vagy eltűnik a süllyesztőben és a feledés homályába vész.
Ebben a rovatban a molyos kívánságlistám darabjairól szeretnék néhány szót szólni. Kezdem is a júniusi állással:
Amint a képen látható, most épp 14 kötet szerepel a listán. Sorra is veszem őket balról jobbra, fentről lefelé haladva.

1. Benyák Zoltán - A háború gyermeke
Töredelmesen be kell vallanom, semmit nem tudok sem az íróról, sem a könyvről. A listára egyetlen okból került fel: meg lehet nyerni. Könyv mindig jól jön és szeretek játszani és szerencsét próbálni, így én is ringbe szálltam érte. 

2. Mark Lawrence - Tövisek hercege
Erről két bejegyzéssel korábban írtam néhány sort. Ismételni nem szeretem magamat, így csupán a szempontot mondom, amiért erre a virtuális polcra került: Brent Weeks könyvei után vágyom valami hasonló, sötétebb hangvételű, vérbeli fantasyra és állítólag ez egy pont ilyen kötet. Meditálni fogok még rajta egy jó ideig, mivel a beszerzését is fontolgatom.

3. Jean M. Auel - A lovak völgye
Határozottan beszerzésre váró könyv. A Föld gyermekei sorozat lenyűgöző és egyedi. Az első részt (A Barlangi Medve népe) imádtam, meg is van (igaz jelenleg házon kívül tartózkodik, mivel kölcsönadtam Pucca-nak) és már akkor tudtam, hogy kell a többi is. Anyum is rágja érte a fülemet. Csakhogy kimerítettem a könyvvásárlási keretemet, így egy jó kis akcióra várok, vagy hogy megvehessen olcsón kéz alatt.

4. Kendare Blake - Vérbe öltözött Anna
Sok jót hallottam róla. Egyesek az Odaáthoz hasonlítják a hangulatát, ami az egyik kedvenc sorozatom. Ráadásul, amúgy is kedvelem a horror műfaját és a kísértetekről szóló történeteket. Már meg is csodáltam, kezembe vettem a Könyvhéten és esélyes, hogy amint akciós lesz, lecsapok rá.

5. Sarah Dessen - Figyelj rám!
Már egy ideje csücsül a kívánságlistámon, igaz egy rövidebb időre le is került róla. Bookline akció során figyeltem fel rá és fontolgattam beszerzését, végül azonban más könyv mellett döntöttem. Dessen amúgy elég felkapott író lett mostanában és sok szépet hallottam a stílusáról, így nem ok nélkül érdekel. Ha legközelebb könyvtárban járok, megnézem, találok-e valamit a tollából, bár az összes műve közül ennek a fülszövege fogott meg igazán.

6. Lakatos István - Lencsilány
Csak rá kell nézni a borítóra és érthetővé válik vonzalmam. Mert szép, mert aranyos és információim szerint cseppet szomorú, de mély gondolatokat rejt. Engem A kis hercegre emlékeztet. Sajnos, elég borsos a bolti ár, pedig szeretném fizikailag is a polcomon tudni.

7. Karen Marie Moning - Álom és valóság
Tündérkrónikák sorozat második kötete. Első megvan, olvastam és bár nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, adnék még egy esélyt ennek a sorozatban. Pénztárcám hevesen tiltakozik, úgyhogy még alszok rá, úgy néhány hónapot...

8. George Orwell - 1984
Nagyon illendő volna végre elolvasni. Amúgy is vágyom valami ütős utópiára. Amint eljutok a könyvtárba, teljesítem ezt a célt.

9. Glen Duncan - Az utolsó vérfarkas
Hallottam róla hideget-meleget. A borító és a fülszöveg alapján nekem való fantasynak tűnik, ám a nem túl kedves kritikák, amik keringenek róla, elbizonytalanítottak. Beszerzés? Féláron vagy alatta.

10. Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek
Nagyon érdekes történetnek ígérkezik. Szeretem az elgondolkodtató könyveket és a visszajelzések alapján, ez egy ilyen darab. Meg is simogattam Könyvhéten. Beszerezném, csak félek cseppet, mivel már kétszer zsákutcába futottam hasonló témában. 

11. Aimee Bender - A citromtorta különös szomorúsága
Már a címe is figyelemfelkeltő, a borító pedig nagyon csinos darab. Mielőtt azonban felszínes libának tűnnék meg kell jegyeznem, hogy nem ezek voltak a legnyomósabb érvek, mikor feltettem a listámra. A könyv az érzelmekről szól és egyesek szerint tökéletes kivitelezésben. A szívére hallgató típus vagyok és a dum-dadum hangok azt súgják: "Vedd meg!". Csak egy jó akcióra várok, meg előbb elszedem a kötelet és a pisztolyt a pénztárcámtól, mielőtt valami csúnya dolgot tehetne...

12. Leonie Swann - Glennkill (Birkakrimi) 
Ezt a könyvet még az észt levelezőtársam ajánlotta. Mivel A szél árnyékát is tőle hallottam először, adok a véleményére. A probléma csupán az, hogy már nem lehet kapni, így antikvár példányra vadászom. 

13. Suzanne Collins - Futótűz
Éhezők viadala megvan (bár ez is házon kívül, F. barátom polcán) és azért tetszett is, de nem maradéktalanul. Adok egy esélyt a folytatásra, bár a beszerzésről lemondtam, mivel megtalálom a könyvtárban. Cél elolvasni, mielőtt kijön belőle a film.

14. Cyntia Hand - Angyalsors
A tömeg nyomása... Molyon egy időben a csapból is ez a könyv folyt, így felpiszkálta a fantáziámat. Tudni akarom, mit esznek rajta, tényleg olyan jó-e, vagyis megtapasztalni a saját bőrömön. Azt azonban még nem döntöttem el, milyen sorsot szánok ennek a fellángolásnak. 

Ennyi volt az aktuális listám.
Jó tanácsokat és véleményeket szívesen fogadok minden erre tévelygőtől. Hátha ezek hatására könnyebben döntésre jutok a könyveket illetően. Meg amúgy is, kedves maroknyi olvasótáborom, érdekel a véleményed. 
Jó ötletnek tartod ezt a rovatírós dolgot, vagy menjek inkább homokozni?

2012. június 26., kedd

Hófehér és a vadász

Egy újabb klasszikus mese új köntösben. A Szépség és a szörnyeteg, illetve a Piroska és a farkas után, most a Hófehérke került a filmipar boncasztalára. Nem tudom, mi ez a hirtelen érdeklődés a mesék iránt, de nekem tetszik.
Mindenki legfehérebb királykisasszonya pedig még klónozta is magát, mivel egyszerre két filmben is felkarolták. Ám míg a Tükröm tükröm a gyerekmesék hangulatát idézve a humorra és kedves szereplőkre apellált, addig a Hófehér és a vadász megpróbálta megragadni a történet eredeti ízét. (Többé-kevésbé sikerült is neki.)
Mivel oda meg vissza vagyok a mesékért, természetesen felkeltette kíváncsiságomat. 
A Tükröm tükröm azonban egyáltalán nem vonz, nem is szándékozom megnézni Lily Collins ide, vagy oda. Énekelnek benne és minden csupa színkavalkád és édesség, nem az én világom.
A Hófehér és a vadászból viszont elég volt csupán néhány képkocka, hogy eldöntsem, ezt nekem látnom kell. 
Tegnap el is jutottam a moziig, magammal rángatva Mr. A.-t, aki mindezt hősiesen tűrte.
Ismertető, aztán részletezem.
"Ebben a látványos akció-kalandfilmben Kirsten Stewart (Alkonyat) alakítja Hófehért, aki szebb az őt elpusztítani készülő gonosz királynőnél (Charlize Theron). Ám az ármányos nőszemély azt nem sejti, hogy az uralkodását veszélyeztető Hófehért a vadász megtanította a harc művészetére. És ha ehhez hozzávesszük, hogy a törpéket olyan kemény legények játsszák, mint Ian McShane, Ray Winstone, Bob Hoskins vagy Nick Frost, akkor már világosan látszik, hogy ez a mese egy egészen másfajta mese."
Mivel az eredeti mesét mindenki ismeri, nem vesztegetek sok szót a cselekményre, csupán kiemelem az újításokat, amik elsősorban a szereplők jellemében mutatkoznak meg.
Hófehérke itt nem a Disney meséből megismert énekelgető, háziasszonya a törpéknek, hanem egy börtönben nevelkedett küzdőszellem. Nekem tetszett, hogy nem a herceg mentőakciójára várt, hanem a saját kezébe vette a sorsát.
A gonosz mostoha sem épp az az egysíkú, csak a hiúságnak élő nőszemély, akinek régebben megismertük. Itt érző lény, sötét múlttal, megtört lélekkel és egy sokkal jobban felépített céllal.
A vadász sem csupán egy kedves pasas, aki megsajnálja a királylányt, hanem egy iszákos harcos, aki a szíve mélyén jó ember.
Ezekhez az új karakterekhez pedig jó színészeket válogattak. (Kristen Stewartra majd később külön is kitérek.)
Átjött a királynő gonoszsága, mégsem lehet utálni érte. Sőt, én kifejezetten kedveltem. Olyannyira érdekes karaktert építettek köré, hogy megnézném, hogyan jutott el idáig, pontosan mi történt vele a múltban. Bár épp elég utalást kaptam, hogy mindezt magam összerakjam. Ráadásul Charlize Theron egyetlen sötét pillantásától az ember hatszor meggondolja, akar-e vele ujjat húzni.
A vadász szintén rendelkezik előtörténettel egy halott feleség személyében, amitől az ő karaktere is sokkal emberibb és átérezhetőbb. Persze attól még egy akcióhőst kreáltak belőle, no de Chris Hemsworth miatt ez amúgy is adva van. Kalapácsot vagy fejszét lóbál a feje felett, egyre megy.
Tehát ebben a filmben Hófehérke ténylegesen küzd a királynő ellen. Hogyan? 3D-re hangolva látványosan, akciófilmeket idéző hatásvadász jelenetekkel, meg egy új fegyvert kapó északi istennel az oldalán.
Amúgy az ismertetőben leírt mondat, mi szerint a vadász megtanítja a királylányt a harc művészetére, eléggé sántít. Csupán egyetlen fogást mutat meg neki, az összes többit rögtönözi meglepő ügyességgel.
Ízelítőnek itt egy videó, ami számomra a legnyomósabb érvnek bizonyult a film megnézésére. Imádom ezt a számot.

No, akkor értékelem:
Látvány és zene csillagos ötös. Grafika nem tökéletes, áldozhattak volna rá több pénzt, de így is megállta a helyét. A szarvasért pedig jár egy hatalmas piros pont.
A törpék nagy arcok, a királynő ütős, a vadász, ha épp nem verekszik, szarkasztikus, amit nagyon bírtam és Hófehérke is próbált a sarkára állni. A fő hangsúly nem a szerelmi szálon van, hanem a gonosz kontra jó küzdelmén, amitől végig megmaradt a komorabb hangulat. Ez pedig határozottan tetszett.
Apropó szerelem. Ejtek néhány szót a hercegről is, aki bár nem szőke, azért elég vonzó. William nem sok szerepet kap a történetben, így elég felejtős karakter lett belőle. A romantikus herceg jön és győz szitut ugyanis átírták egy szerelmi háromszögre, ami bár első hallásra elég rossznak tűnik, nem az. Kellett bele a fordulatok miatt, gondolok itt az almára. Ráadásul nincs történet szerelem nélkül.
Összességében nekem tetszett a film. Jól szórakoztam rajta, sikerült kikapcsolnia és minden vizuális elvárásomat kielégítette. A vége pedig különösen elnyerte tetszésemet, mivel nem rágtak semmit a néző szájába. Csak ajánlani tudom minden a mesék és a fantasy filmek iránt vonzódó egyénnek.

Hófehér, vagyis Kristen Stewart
Külön írok róla, mivel bosszant a sok negatív előítélet, ami beárnyékolja ezt a filmet.
Nem a legjobb színésznő, ez tény, mégsem kellene ennyire utálni. Mielőtt elmentem volna moziba, sok negatív véleményt hallottam a filmről, amik többsége mindenki Bellája ellen szólt. Ez pedig nem épp a legjobb hozzáállás, szóval most reagálok rájuk.
Első sarkalatos pont: "Miért őt választották? Nem is szép."
A Diseney Hófehérke valóban külsőségeivel hódít, így jogos a felvetés, ám ez nem az a történet. Ez egy új sztori, új szereplők és új mondanivaló. Ehhez pedig, a színészi hiányosságait félretéve, jót választottak. Kristen nem csúnya, de nem is világszépe és így képes visszaadni azt, amit a film mondani kíván. Aki nem jött volna rá, annak megsúgom, hogy itt nem a külsőségeken van a hangsúly, hanem a belsőn. Hófehér a fiatalság, ártatlanság és szeretet példája akart lenni. A film elején az anyja meg is jegyzi, hogy ő a szíve miatt, a belső értékekből adódóan a legszebb a királyságban. Most komolyan egy ilyen pozitív és szép üzenetbe kell belekötni azért, mert Charlize Theron dögösebb? Inkább örülni kellene, hogy végre megpróbáltak egy normális példát állítani a fiatal lányok elé egy belső adottságokkal győző, erős és bátor királykisasszonnyal.
Második pont: "Nem tud játszani."
Mint már említettem, szerintem sem kimagasló tehetség és hála a sok negatív megjegyzésnek róla "nem csukja be a száját", "bambán néz", "folyton szuszog" egyszerűen képtelen voltam nem ezeket a hibákat keresni a film közben. Már annyira beleivódott a köztudatba, hogy nem lehet elvonatkoztatni tőle, pedig ha megtennénk, talán még élveznénk is a munkáját. Végül is egy fiatal, tapasztalatlan lányt kellett visszaadnia a nézőknek, ehhez pedig illenek a fent említett negatív tulajdonságai. Ha egy mini Lara Croft vagy a királynő vesébe ható pillantását felülmúló színész kapta volna a szerepet, Hófehérke hitelét veszti.
Harmadik pont: "Beszéd."
Ez az, amibe nem tudok belekötni. Tényleg szánalmas az a néhány zavaros sor, amit lelkesítés címszó alatt elsüt. Ez azonban nem Kristen hibája, hanem a szövegíró csapnivaló munkája. Bár, amilyen kevés monológot kapott szegény, biztos, hogy volt valami oka is.
Mindezen három pont függvényében kijelenthetem, nem tökéletes, de a célnak megfelel. Ha az ember elvonatkoztat a Twilighttól és a sok negatív és néhol elég gonosz megjegyzéstől, láthatja mindezt. Szóval nyitott szívvel és nem hibakereső aggyal tessék megnézni ezt a filmet.
Kristen Stewart ide, vagy oda, szerintem akkor is jó volt.

2012. június 23., szombat

Túl az árnyakon

Egy újabb sorozat végére értem. Ilyenkor mindig nehéz szívvel írom meg a bejegyzést, ami nem könnyíti meg amúgy sem egyszerű dolgomat. Azért belevágok és igyekszem a lehető legjobbat nyújtani.
Kezdetnek jöjjön egy kis összefoglaló, hogy mindenki képbe kerülhessen a trilógiát illetően.

Brent Weeks amerikai író első könyvsorozatáról van szó. Az Éjangyal trilógia egy sötét fantasy világba vezeti el az olvasót, ahol a mágia, korrupció és gyilkosságok uralkodnak. Midcyru világa nem épp egy leányálom. 
A történet három kötetből áll, amikben nyomon követhetjük a főhős Kylar veszélytelennek cseppet sem mondható életét és sok-sok gyilkosságot. Kylar ugyanis veszejtő (a második kötettől mestergyilkos néven fut szerkesztőváltás következtében) és "az orgyilkosoknak célpontjaik vannak, a veszejtőknek áldozataik."
Az első két részről (Az árnyak útján, Az árnyékvilág peremén) már írtam korábban külön bejegyzést, így nem ragozom tovább. 
Akinek felkeltettem az érdeklődését, annak a sorrendet betartva ajánlom az olvasást.

Ismertető, aztán bele is vágok a dicshimnuszzengésbe.
Sajnos egy befejező kötetnél nem igen lehet elkerülni a spoilereket, tehát innen riadót fújok.
"Azért küzdj, hogy győzz. Ne azért, hogy ne veszíts. Hogyan lehet választani két élet között? Hogyan döntheted el, feláldozod-e azt, akit szeretsz, azért, hogy megmenthess valaki mást? Kylar nekivág a lehetetlennek, hogy megmentse a barátai és talán az ellenségei életét. Egy istennő életére tör. Választhatsz becsület és barátság között? Te melyiket választanád? A szörnyetegek által ostromlott Cenaria romokban hever. Logannek két választása van: mindent kockára tesz, vagy elpusztítja a királyságot. Az Istenkirály is tervez valamit északon."
 Hát nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy ez a könyv Istenkirály! Imádtam az első sorától az utolsóig.
Bár a trilógia első része nem nyűgözött le, a második meggyőzött, hogy ez igen is egy jó sorozat, most meg fogom a fejem, hogy ez egy rohadt jó sorozat és nem hiszem el, hogy már vége.
Weeks kétség kívül nagy mágus, vagy inkább egy Vürdmeister. Olyan szépen felépítette a könyveket, hogy öröm nézni. Korábban már említettem, hogy szeretem, ha van egy íve a sorozatnak. Nos, itt ez tökéletesen átjött és a befejező kötet csak megkoronázta az egészet.
Túl az árnyakon, már a címe is mindent visz, a borítóról nem is beszélve. Bár a kedvenc színem a lila, mégis ez a borító tetszik a legjobban. Vagány és titokzatos, ahogy kell.
A kötet ismét egy vaskos darab közel 700 oldalával és ráadásnak ebben minden oldalon a történet sorai vannak. Nincs reklám, nincs semmi extra, csak maga a cselekmény. Bár néha jó írói életrajzokat és interjúkat olvasni, nem panaszkodom, ha kimaradnak a kötetekből.
A történet pörög, ahogy azt már megszokhatta az olvasó. Fordulatokban sincs hiány, sőt akadt néhány olyan csavar, aminél szinte folyt a nyálam a bárgyú vigyorgás közepette. Weeks még mindig mesterien bánik a szálakkal. Ráadásul ebben a kötetben minden összefut. Bár az olvasó eddig is sejthette, hogy a dolgok összefüggésben állnak, vagy legalábbis kapcsolódni fognak egymáshoz valahogy, itt végre látni is lehet. 
Az összes szereplő, minden korábban jelentéktelennek tűnő apróság kiteljesedik és megvilágosodást ad. Én olvasás közben vágyat éreztem arra, hogy felcsapjam a korábbi részeket és belepillantsak, mi felett siklottam el.
A szereplők még mindig egyéniségek. 
Kylar továbbra is a szívemhez nőtt és a stílusa is egyre letisztultabb, egyre felnőttebb és egyre férfiasabb. Persze még mindig követ el hibákat, de ez így van rendjén, hiszen senki sem tökéletes.
A kedvenc szereplőm azonban továbbra is Durzo. Hihetetlen egy fazon. Mikor az ember azt hiszi, átlát rajta,  kiismerte, tesz valami eszméletlent vagy kiderül egy újabb múltbéli titka és borul az elmélet. Nagyszerű karakter.
Logant a második kötetben kedveltem meg és itt sem kellett csalódnom benne. Kétségkívül ő is felnőtt.
Vi szintén a szívem egyik csücske lett. Amúgy is bírom a vagány, erős és független nőket, így könnyen megkedveltem a sötét múlt ellenére is. A szövege pedig csak egy szem cseresznye a tejszínhad tetején.
Elene azonban sehogy sem lett szimpatikusabb. Pedig én próbáltam megszeretni. Tényleg nagyon akartam kedvelni Kylar miatt, de nem ment. Irritált. Borsódzik a hátam a mártír, szent életű, csapa jó női karakterektől. Ez van.
Mégis azt kell mondanom, a teljes szereplőgárdát kedvelem. Mindegyikről jó volt olvasni, főleg így, hogy már ismertem mindet. A Farkasnak pedig jár egy hatalmas piros pont.
Ahhoz képest, hogy itt már csak a végkifejlet bontakozott ki, elég sok új dolgot lehet megtudni a világról. A legendák, múltbéli történetek és az új lények igazán izgalmassá teszik. Az olvasó végre megtudja, mi a helyzet a virrel és micsoda is Khali. Még a különböző országok vallásos nézetei is tetszettek. Szeretem, ha egy világ következesesen és tégláról téglára van felépítve.
Amúgy mi ez a nephilim mánia? Mostanában sok könyvben találkoztam velük, ami persze nem baj, csak fura. Nagyon felkapottak lettek.
Mint említettem, a trilógiának van íve és a csúcs is tökéletes. A könyv legvégén minden szál összefut, mindenre fény derül (legalábbis az olvasó számára) és megvan a "bíp" befejezés is. (Inkább nem írom le pozitív, vagy negatív. Tessék elolvasni!)
A csattanó természetesen nem maradhatott el ennek a kötetnek a végéről sem és ütött, ahogy kell.
Összességében egy nagyszerű sorozat nagyszerű befejezése. Ajánlom mindenkinek, aki olvasta az első két könyvet. Aki pedig eddig még nem kezdett neki, az sürgősen ismerkedjen meg az Éjangyal világával, megéri.

Ízelítő a könyv és az író stílusából:
"Ha a valóság kemény, unalmas és igazságtalan, akkor jobb, ha hozzászokik az ember ahhoz, ami valójában van, mintha azért panaszkodik, hogy nem az, amire vágyik."
" Az ember azt választja, amiben hisz és szembenéz a következményeivel. "Nem igazán mutatkozhatom nyilvánosan egy fekete fémkézzel, nem igaz?„Hordjál kesztyűt.”
" „Miért kell mindig így megnehezíteni a dolgodat? Használj engem. Én steril vagyok.”– Azt mondod, nem szaporodnak a ki ka'karik odakint?
Csend volt, aztán a ka'kari így szólt, minden meghatottság nélkül:
„És én még azt hittem, Durzónak nincs humorérzéke.” "
"-… és Vi Sovari, a szexi és intelligens – már annyit hallottam önről. – Egyél szart – szólt közbe Vi.Az asztal körül ülők felhördültek, Ariel Nővér pedig a tenyerébe temette az arcát.– Kétségtelenül minden igaz, amit hallottam – így Solon."
" Azért küzdj, hogy győzz! Ne azért, hogy ne veszíts. "
Az utolsó akár mottónak is használható. Majd ezt fogom mantrázni vizsgára menet... 

Kiegészítő információk:
Brent Weeks nagy örömömre folytatja cselekményháló szövögető munkáját és egy újabb sorozatba kezdett bele, ami a The Lightbringer (A fényhozó) címet viseli. Az első rész, The Black Prism már megjelent az USA-ban és információim szerint, a Könyvmolyképző Kiadó megkezdte a tárgyalást a magyar kiadásáról is. Kíváncsian várom, mivel az író stílusa kemény és sötét, ahogy szeretem és a humornak sincs híján. A sorozat második részét, The Blinding Knife novemberre tervezik piacra dobni. 
Hivatalos adatot nem találtam arról, hány kötetes is lesz pontosan a sorozat, de három könyv a minimum és ha nem csal a szimatom, lesz ebből öt is.

Amúgy nekem igazán bejön ez a dark fantasy, úgyhogy kacsintgatok egy hasonló világot ígérő könyv felé: Mark Lawrence - Tövisek hercege. Egész jó értékelést kapott Molyon, csak az a bökkenő, hogy egy újabb sorozat kezdő kötete én meg mostanában nem szándékozom könyvet venni. Nyárra könyvtárfosztogatást terveztem, amint elfogy a három raktáron lévő könyvem.

2012. június 22., péntek

Elveszett lány

Mindig kell valami, ami kikapcsol. Valami, amivel elterelhetem a figyelmemet, amibe el lehet merülni. Ezt nálam egy könyv, illetve a rajzolás jelenti. Néha azonban csak bámulni akarok és nem gondolkozni, ilyenkor előkapok egy filmet vagy sorozatot. 
Mostanában a Natsume Yuujinchoun kívül egy új sorozat került terítékre és mivel rám fér az ujjtorna, írok is róla.
Az Elveszett lány (Lost Girl) egy kanadai fantasy sorozat. Molyon beszéltek róla, ami kíváncsivá tett, így kezdtem bele.
Mielőtt azonban részletezném, ismertető Port.hu-ról:
"Bo egy szukkubusz, vagyis emberi életerővel táplálkozó természetfeletti lény, akinek áldozatai gyakran életüket vesztik a démoni csókoktól. Ezért amikor Bo rájön, kiktől származik és miféle képességek birtokában van, fellázad, elhagyja a szukkubusz közösséget. Rejtélyes elődeinek kutatásába kezd, és a gyengék védelmére kel."
Ez persze nem teljesen korrekt, mivel Bonak az első részben fogalma sincs arról, micsoda és nem a szukkubusz közösséget hagyja el (nincs is más szukkubusz a városban), hanem az egész Fae-nek középső ujjat mutat semlegessé válva.
A sorozat lényegében a főszereplő nyomozási ügyeit tartalmazza. Bo barátja, Kenzi ötletét követve magánnyomozónak áll és beleüti az orrát minden természetfeletti ügybe hőst játszva.
Bevallom nekem nem túl szimpatikus a főhős, mivel minden rész végén ő lesz a megmentő és valahogy mindent jól csinál. Persze hibái azért vannak meg elég butus néha, főleg a származását illetően. A nyomozások azonban így sem laposak. Sok-sok furcsa lény szedi áldozatait, így minden rész hoz valami újat.
A harcjelenetek és néha a látvány nem épp a legjobb, de így is élvezhető.
Mivel szukkubuszról van szó, a szerelem sem hiányozhat és sajnos a szerelmi háromszög sem. Van azonban egy újítás, amitől ez a rész sem lesz unalmas. Bo szívének két fele ugyanis Dyson, egy farkasember zsaru és Lauren, egy teljesen emberi doktornő. Ó, igen, szukkubuszunknak a "pirítós mindkét fele vajas" Alec szavaival élve. Kicsit ugyan furcsa, hogy egy férfi és egy nő veszekszik Bo birtoklásán, de hozzá lehet szokni.
Ennyiben ki is merül maga a történet.
Bár vannak benne egyedi megoldások, új vonalak, azért egész jól belesimul a mostanában divatos fantasy sorozatok közé. Túl nagy durranásra senki se számítson, viszont kikapcsolódásnak megfelel, főleg ha az ember kedveli a furcsa lényeket és a nyomozást.

Miért írok mégis egy teljes bejegyzést egy általam csak középkategóriásnak minősített sorozatról?
A válasz egy szó és egy kép: Kenzi.
Csak miatta néztem végig az első évadot. Nagyon kedvelem ezt a vagány, különc csajt.
Kenzi Bo legjobb barátja, lakótársa és partnere egy személyben. 100%-ig ember és olyan szövege van, hogy a néző padlót fog. Szarkasztikus és stílusos. A legjobb karakter az egész sorozatban.
Ráadásul csak rá kell nézni. Imádom a cuccait. Belezúgtam a kesztyűjébe...
Minden részben más a haja és a ruhája, én meg csak ámulok. Elfogadnám a ruhatárát. Persze eléggé vagány és extrém, de épp ezért tetszik. Amennyi női gén szorult belém öltözködés ügyében, az mind visít Kenzi csipke felsői, bakancsai és nadrágjai után. 
Csak rá kell nézni a mellékelt képre és mindenki megérti, miről beszélek.

Csontváros filmhírek:
Pár napja kaptuk a hírt, hogy a Csontváros filmadaptációjának castingján lezárult egy újabb fejezet és megvannak a Lightwood testvérek (Maxot leszámítva).  Cassandra Clare ki is hirdette, hogy Jemima West fogja játszani Isabelle Lightwoodot. 
Én elégedett vagyok a döntéssel. Bevallom, eddig ő az egyetlen színész, akibe nem tudok belekötni. Jó, tudom, még csak hárman vannak meg, de akkor is.
Bár a szemöldökét leszámítva nincs bajom Lily Collins-szal, mégis távol van az általam elképzelt Clarytől. Jamie Campbell Bower pedig nem elég helyes Jace szerepére. Sajnálom, de ez van.
Jemima viszont telitalálat. Izzy szerepe illik hozzá, mivel karakteres és szép arca van, amiről a mellékelt képen mindenki meggyőződhet. Remélem, lesz annyira vagány is, mint mondjuk Kenzi és valószínűleg az ő ruhatárára is beindul majd a nyálelválasztásom.
Alec kérdését azonban még homály fedi. Marketinges, vagy ki tudja milyen okokból nem hozták még nyilvánosságra, kit is választottak a visszahúzódó, helyes srác szerepére. Remélem, lesz annyira szimpatikus, mint Jemima és még azt sem bánom, ha leveri Jamie-t a film legdögösebb sráca titulusról. 
Pletykák természetesen akadtak a kérdésben, ám mivel nagyon remélem, hogy csak rajongói túlkapásról van szó, inkább le sem írom.
A többi szereplő válogatása még folyik és Clare júliusnál előbb nem ígér új híreket. No, de így is van min rágódni a rajongóknak és imádkozni, hogy a casting megtartsa ezt a javuló tendenciát.

2012. június 15., péntek

Lélektelen

Úgy néz ki, ez a hónap a "lelkes" olvasmányok ideje, ha megengedem magamnak ezt a borzalmas szóviccet. Ellentétben azonban a lelkét elvesztő másik könyvvel, a Lélektelen (Soulless) egy igazán jól sikerült alkotás.

Könyvfesztiválos szerzeményem, ám van némi személyes előtörténete. Először ugyanis egy-két éve hallottam róla, pontosabban olvastam a Könyvmolyképző Kiadó kis reklámfüzetében. Megtetszett a cím, a borító és hogy a viktoriánus Angliában játszódik. Később, mikorra a megjelenést hirdette a füzetecske, utána is olvastam és nos, elment tőle a kedvem. A fülszövegben szereplő vámpírok lelomboztak. Akkor épp nagyon elegem volt a vámpíros történetekből. (Megjegyzem, most sem rajongok értük kimondottan.) Így meg is feledkeztem róla, míg hivatalosan meg nem jelent.
A tényleges megjelenés a Könyvfesztiválon történt. (Írtam róla élménybeszámolót Könyvfesztivál 2012 címen.) Előtte pedig beharangozták, hogy a könyv írója, Gail Carriger is jelen lesz és dedikál. Nos, ennyi kellett nekem csupán, hogy minden előzetes orrhúzás ellenére kijelentsem, kell nekem ez a könyv.
Még az sem riasztott vissza, hogy a borító hátulja rózsaszín. (A jobb oldali kép azért került bele a bejegyzésembe, hogy ezt meg tudjam mutatni. Döbbenetes ez a színvilág. Amúgy a beszerzés utáni pillanatot örökíti meg, mikor simogatom és szagolgatom az új könyvemet. A frizurám persze kritikán aluli, mint mindig.)
Tehát így került életembe ez  pink könyvecske ráadásul dedikáltatva. (Bal oldali kép.) 
Most viszont már tényleg rátérek a lényegre. Fülszöveg:
"Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet. Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.

De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?"
A külsőségekről még annyit, hogy nem egészen 400 oldalas és tartalmaz egy rövid interjút is a végén az írónővel. Ha már szóba jött, akkor írok róla is. Elég érdekes jelenség extra megjelenésével, viszont kedves, mosolygós természet és bár az USA-ban született, félig angol. A Lélektelen volt első regénye és azóta meglehetősen termékeny írónak bizonyult.
Mikor elkezdtem olvasni, egy dolog villant be: "nagyon angol". A stílus, a humor tipikusan angol. Ez pedig vagy tetszik valakinek, vagy nem. Nekem bejön, csípem ezt a merev lazaságot. (Igen, ez ellentmondás, de nem tudom jobban kifejezni.)
A stílus tehát tetszetős, jól megfogalmazott és gördülékeny. Ami pedig nagyon tetszett, az a korszellem. Korábban Az angyalnál hiányoltam a viktoriánus légkört, nos itt tökéletesen megkaptam. Persze egy mai embernek kissé furák lehetnek a ruhadarabok, az ételek, vagy a társalgás megfogalmazása, de aki szereti ezt a korszakot, értékelni fogja. Nekem a 19. század a szívem csücske. 
A cselekmény szépen felépített, van íve a könyvnek, amit tudok értékelni, ám semmi meglepetést nem hozott. Nagyon kiszámítható, mi húzódik meg a háttérben és hogyan alakulnak a főszereplő dolgai.

No, igen. A szereplők azok, akik a korszellem mellett viszek ezt a regényt. Mind egyedi és érdekes karakter.

Alexia egy makacs, tűzről pattant, ám meglehetősen intelligens nő, (IQ-ban magasan veri a családját) akit könnyű megkedvelni. Én amúgy is szeretem a határozott és erős nőket. A csípős megjegyzései pedig csak fokozzák természete báját. Viszont megvan ennek a karakternek a veszélye is, könnyen lehet Mary-Sue (A tökéletes, mindent megoldó karakter, aki nem hibázik.) belőle. Alexia szerencsére nem hibátlan, hála a családjából fakadó önértékelési gondoknak, amitől én csak még jobban kedveltem.
Lord Maccon a tökéletes ellenpólust adja. A ő személyisége is jól felépített, férfias és szintén szerethető. Ha pedig ez a két főszereplő egy légtérbe kerül, az olvasó feszült kíváncsisággal várja a szócsatát, esetleg valami egész mást (de ez legyen titok).
Ivy adja a legjobb barátnő szerepét, nekem azonban ő cseppet sok volt néha, meg Alexia egész családja is. Egy ideig szórakoztató, ahogy leírják a főhőst vénkisasszonynak, ám ha jobban belegondol az ember, inkább dühítő. Át tudtam érezni Alexia helyzetét, így néha kedvem lett volna lehordani az anyját vagy a testvéreit.
Lord Akeldama is színes egyéniség és szórakoztató is, engem valahogy mégsem fogott meg. Talán az zavart, hogy vámpír. (Az én szívemben pedig csak egy vámpírnak van hely: Simon.) 
Mégis minden szereplő tetszetős, korhű és a többség eléggé angol is.
Ami a műfajt illeti fantasy, ami szintén a szívem csücske, ráadásul egy egészen új megvilágítást ad. Nekem nagyon tetszett, ahogy a lélekhez kötötte a természetfelettit. A vámpírok és vérfarkasok pedig nem estek ki a szerepükből. Lehet tehát újat alkotni anélkül, hogy kicsavarnánk ezeknek a lényeknek a természetét. A lélektelen állapot pedig zseniális. Annyira jól passzol ebbe a világba és olyan sok kérdést és lehetőséget boncolgat, hogy megérdemel egy tapsot. Csupán azt hiányoltam, hogy bár a szellemeket megemlítik benne, eggyel sem találkozhattam olvasás közben.
A világ tehát korszakostól, természetfelettistől jól felépített, mint a szereplők. Amúgy meg van benn egy csipetnyi steampunk, bár tényleg csak egy leheletnyi. Az elején meg is ijedtem, hogy tele lesz mechanikus kütyükkel, de szerencsémre, épp hogy csak akad benne néhány. A léghajókat pedig kedvelem.
A besorolást egy ideig nem értettem. Arany Pöttyös könyv, vagyis felnőtteknek való, ám én szinte a könyv végéig nem tudtam, mire fel. Hiszen a történet könnyed, vidám és a harcjelenetek sem voltak kimondottan véresek. Igen, a felnőtt tartalmat a másik komponensben kell keresni, a szerelmi szálban. A megoldás tehát a következő: felnőtt könyv, mert van benn erotika. Megjegyzem, épp csak annyi, amennyit a cselekmény megkíván és az is nagyon szép, ízléses megfogalmazásban. Szóval fiatalabb olvasók kezébe is bátran adnám ezt a könyvet, nem vet véget a gyerekkoruknak.
Összegezve a Lélektelen egy szórakoztató könyv. Azoknak ajánlom, akik kedvelik a viktoriánus korban játszódó történeteket és a fantasyt. Továbbá azoknak, akik nem rettennek vissza az angol humortól. (Tudom, ezt nem mindenkinek a gyomra veszi be.)
Ízelítő Carriger stílusából:
"A vacsorát egy apró osztrigákból jégágyon összeállított és hűtött citromkrémmel kísért csendélet vezette be. Miss Tarabotti, akit a nyers osztrigák kellemetlen mértékben emlékeztettek a orrváladékra, eltolta magától a puhatestűeket, és félig leeresztett pillái alól elrettenve figyelte, amint Lord Maccon elfogyaszt belőlük tizenkettőt."
 Van a dedikáláson kívül még egy dolog, ami számomra kedvessé tette ezt a könyvet. 
A Könyvfesztiválon osztogattak szórólapokat, amiknek a kitöltésével nyerni lehetett. Nem is akármit, hanem a könyvhöz készült bögrét. Bár nem sok reményt fűztem a dologhoz, hiszen csak öt bögre várt kisorsolásra és volt vagy ezer jelentkező rá, szerencsésnek bizonyultam. Nagyon ritkán esik meg velem hasonló, úgyhogy becsben tartom.
A képen a nyeremény bögrém látható a könyvem társaságában. Nagyon imádom és bár egész csinos bögregyűjteményem van és igyekszem nem csupán egyet használni közülük, ez a bögre mégis meglehetősen sűrűn kerül a kezembe. Stílusosan kineveztem teázós bögrének.

Technikai információk:
Ó, igen, egy újabb sorozat. Mély levegőt veszek és nem dühöngök rajta.
A Napernyő Protektorátus öt kötetből áll. Első része a szóban forgó Lélektelen, amit négy másik könyv követ. (Changelless, Blameless, Heartless, Timeless) A teljes sorozat elérhető angolul, míg a magyar kiadás folyamatban van. A kiadót ismerve a második részre egy évet valószínűleg várni kell.
Beszerzem-e? Talán, ha lesz rá pénzem és nem lesz más, nagyon akart kötet. A könyv ugyanis bár jó szórakozást nyújtott, kedvencem nem lett és a lezárás is tökéletes, önmagában is megállja a helyét.
Carriger amúgy 2013-ban elkezd egy új sorozatot, a Finishing School-t, ami négy kötetet foglal magába. Mondtam én, hogy termékeny író.

2012. június 12., kedd

Natsume Yuujinchou

Szeretem az animéket, régen nagyon sokat néztem szinte minden műfajból és stílusból. Egy ideje azonban leálltam velük, mivel nem találtam kedvemre valót.
Valamelyik nap azonban eszembe jutottak, így egy régi kedvencemhez nyúltam. 
Natsume Yuujinchou (Natsume's book of friends) az egyik legjobb anime, amit eddig láttam. Megunhatatlan kedvencem, épp ezért van meg dvd-n is. Röpke két nap alatt végignéztem mind a 13 részt és ráébredtem, mennyire hiányzott már az animék világa.
Mivel megérdemli a népszerűsítést és végre normális változatban elérhető a második évad is (eddig csak olyan változatot találtam, ahol csúszott a hang), írok kicsit róla.
Ismertető saját kútfőből:
Takashi Natsume egy csendes, szomorú középiskolás. Mivel szülei meghaltak, kiskora óta vándorol rokontól rokonig. Egy idő után azonban mindig túladnak rajta az aktuális nevelőszülők, mivel nem értik Natsume furcsa viselkedését. A fiú ugyanis nagymamájától, Reikotól örökölt képességével látja az ayakashikat.

Mikor nagymamája régi otthonába költözik új nevelőszüleihez, sorra támadnak rá az ayakashik, akik összekeverik a nagyival és meg akarják szerezni a "barátok könyvét". Ekkor botlik bele szó szerint a szerencse macskának álcázott ayakashiba, akivel egyességet köt: a védelméért cserébe a fiú halála után megörökli a könyvet.
Hát az ismertetőírás nem az erősségem.
No, de néhány kiegészítő információ és máris érthetőbb lesz, miről van szó.
ayakashi vagy yokai: a japán folklór mitikus teremtményeinek összefoglaló neve. Magyarul talán a szellem vagy a démon felel meg nekik. Ők különleges, emberek számára láthatatlan lények, akik nagyon hosszú ideig élnek és lehetnek jó- vagy épp rosszindulatúak.
Natsume ezeket a lényeket látja, így nem csoda, ha néha furcsán néznek rá, mikor látszólag magában beszél, hirtelen megijed a semmitől, vagy egy palack vizet önt az út közepére.
A japán mitológiában misztikum övezi a neveket. Itt jön képbe a "barátok könyve". A mítosz szerint, aki megszerzi egy ayakashi nevét, az uralkodik rajta, sőt a név elpusztításával meg is ölheti.
Reiko nagyi hobbiszinten gyűjtögette a neveket, amiket egy könyvecskébe foglalt össze. Ezt Takashi megörökölte a hataloméhes ayakashikkal együtt. Az epizódokban feltűnő ayakashik fele ugyanis el akarja venni tőle, hogy uralkodhasson a benne szereplők felett, míg a másik felük csupán vissza szeretné kapni a nevét.
A feladat tehát adva van Takashinak, adja vissza a neveket és közben ne haljon meg.
Ebben segítsége a Nyanko-sensei fedőnéven dagadt macskát játszó ayakashi, Madara. Persze a szőrmók cica álcája alatt egy hataloméhes, meglehetősen nagy és erős, fehér... hát, valami négylábú, macska-kutyaféle rejtőzik. Mindenesetre nagyon impozáns mikor a dagadt macska alakot vált. 
Natsume titkolja képességét nevelőcsaládja és osztálytársai előtt is, így folyton kínos helyzetekbe kerül, amiket a mindig feltűnő macskája sem könnyít meg. (Főleg mikor emberi alakot ölt...)

Az epizódok egy-egy ayakashi történetét mondják el. Mindig újabb és újabb lények bukkannak fel, akiken vagy segíteni kell, vagy megszabadulni tőlük. Mindeközben a néző megismeri történetüket és Reiko múltjára is egyre több fény derül.

Natsume mellesleg elég látványos módon adja vissza a neveket jogos tulajdonosuknak. Madara útmutatása szerint Reiko nyálára és leheletére van szüksége, amivel mint vérrokon szerencsére rendelkezik. Takashi tehát kitépi a megfelelő nevet tartalmazó lapot a könyvből, a szájába veszi, elmormol egy imát és szabályosan visszafújja a nevet tulajdonosához. Eközben a nagymama illetve a nevét visszakapó ayakashi emlékei átáramlanak rajta.
Ez látvány szempontjából nagyon hatásos jelenet.

Így összefoglalva talán hasonlít más animékre, amikben szintén yokaiok ellen, vagy épp mellett folyik a harc, ez a sorozat azonban más. Sokkal több és sokkal jobb. Hogy miért? Máris kifejtem.

A rajzolása természetesen gyönyörű. A zene nem rossz, az a fajta, amitől első hallgatásra nem ájul el az ember, de ahogy egyre többet találkozik vele, megszereti. Illik a történethez ez a kissé melankolikus zenei világ.
Az anime legnagyobb erőssége azonban nem a külsőségeken nyugszik, hanem a belső értékeken.
Minden epizód egy olyan történetet mesél el, ami ad valamit a nézőnek. A kapcsolatok gyönyörűen kirajzolódnak minden szépségükkel és negatívumukkal együtt. Igazi érzelmek vannak ebben a sorozatban, (barátság, harag, szerelem, gyűlölet, bánat, szeretet) amiket nem habozik mélyebben boncolgatni. Hiába ayakashi a szereplőgárda nagy része, valódi emberi kapcsolatokat mutatnak be.
A másik erőssége a karakterek. 
Takashi jelleme mély. A kétségei, szomorkás stílusa megalapozza a történet hangulatát. Pozitív üzenetet hordoz, ahogy fejlődik. Az elején teljesen magányos, szomorú fiú, aki nem találja helyét a világban és önmagát semmire sem becsüli, célt talál. Megtalálja a helyét, elfogadja magát és közben kinyílik annyira, hogy kapcsolatokat építsen nem csupán az ayakashikkal, akiket csak ő lát, hanem más emberekkel is. Nagyon kedvelem.
Madra (vagy Nyanko-sensei, ahogy jobban tetszik) szintén változik a történet során. Ő a hataloméhes, emberutáló ayakashi mintapéldája, mégis képes együtt dolgozni, sőt élni a főszereplővel. Közben pedig szinte valódi házi macskává válik és persze egyre szorosabb barátság fűzi Takashihoz.
A nevelőszülők jelleme is tetszetős. A néző látja, ahogy egyre inkább befogadják a fiút, a családjuk részéve teszik és valóban aggódnak érte, mikor fülig sárosan hazaesik egy ayakashi gyilkossági merénylet után és azt hazudja, csak elesett.
Az osztálytársak főleg csak kiegészítő szerepet kapnak. Ők amolyan színfoltjai a történeteteknek, főleg Sasada, aki sejti, milyen képessége van a fiúnak és ki akarja csikarni belőle a vallomást. Tanuma szintén érdekes adalék mivel ő is érzékeli a lényeket, bár látni őket már nem tudja. Ahogy Takashi megnyílik, feléjük is egyre nyitottabb lesz, természetesen elsősorban a sorstársnak tekinthető Tanuma felé.
Ez tehát egy olyan anime, aminek van üzenete, mondanivalója, épp ezért szeretem annyira.
Azoknak ajánlom, akik érteni és érezni is szeretik a sorozatokat, akik szeretik a misztikus lényeket, illetve érdeklődnek a japán folklór iránt.

Ízelítőnek egy rövid amv a sorozatból. (Igaz, az végén néhány képkocka már a második évadból származik.) Szerintem látványosra sikerült és a zene is nagyon tetszik.

Technikai információk:
A sorozat, mint az animék többsége, manga alapján készült. Yuki Midorikawa fejéből pattant ki a történet és ő rajzolta papírra is. Nem szoktam mangát venni, néha olvasok, de csak könyvtárból kölcsönözve, ám ha ez megjelenne magyarul, biztosan beszerezném.
A manga 13 kötetes, míg az anime 4 évadot élt meg. Az első évad, amiről írtam, Natsume Yuujinchou, a második Zoku Natsume Yuujinchou, amit hamarosan elkezdek nézni, a harmadik Natsume Yuujinchou San és végül a negyedik Natsume Yuujinchou Shi címen fut. 
Érdekesség, hogy még általános iskolás koromban volt egy szerencse macska alakú ébresztőórám. Iszonyat idegesítően kívánt nekem "good morning"-ot, így nem is használtam sokáig, de aranyos volt, mint Nyanko-sensei. (Sajnos meghibásodott, nem működött tovább, így leselejteztük.) 

2012. június 11., hétfő

Játszunk kérdés-feletet játékot...

Ez most egy újabb molyos kihíváshoz készült bejegyzés lesz.
Kedvelem a kérdezz-felelek játékot. Még általánosban sokat játszottam "Felelsz, vagy mersz?"-t és néha még az üvegezésben is benne voltam. Mostanában az ilyen késztetéseimet könyves kérdéseken élem ki.
Szóval, most válaszolok egy újabb adag könyves kérdésre, jól átgondolva, megrágva a válaszokat.

1. Miért fontos neked az olvasás?

Mióta megtanultam olvasni, kényszeresen olvasok el minden betűt, ami szembejön velem. Az összes hirdetés, közlekedési tábla, falfirka vonzza a tekintetemet. Ez egy ideig zavart, főleg a sok érdektelen információ miatt, amit összeszedtem ezekben az esetekben. Aztán jöttek a könyvek. Először én is csak szenvedtem velük, mivel kötelezők formájában zúdították rám őket. Elég szabad szellemű vagyok és nem bírom elviselni, ha felettem rendelkeznek, vagy korlátoznak, így megmakacsoltam magam. Sokáig ennek köszönhetően nem szerettem olvasni, aztán olyan könyv került a kezembe, ami nem eresztett és még élveztem is. Azóta falom a könyveket, vadászom rájuk és elvonási tüneteim vannak nélkülük. Az olvasás lett életem egyik szerelme, ami megad mindent, amit a valóságom nem. Olvasás közben bárhol, bárki lehetek. Olyan ez nekem, mint egy utazás téren és időn át. Felszabadít.

2. Mitől más az a világ, amelyben olvasás közben vagy, és a valóság? (állíts össze 5 könyvet ehhez a kérdéshez)
Minden könyvben felfedezett világ egyedi és különleges. Hogy mennyire hasonlít a valósághoz? Néha nagyon is, mégis teljesen más, míg máskor szöges ellentéte a valóságnak és mégis ott van benne a sok párhuzam és hasonlóság.

I. Harry Potter
Bár racionális gondolkodású vagyok, a mágia mindig vonz. Harry világa pedig tele van varázslattal, lehetetlennek tűnő csodás dolgokkal. Olvasás közben téged is megbűvöl, akaratlanul is varázsigéket kezdesz mormolni és vágysz arra, hogy sikerüljön.
Én például, ha elmegy a világítás egy utcai lámpán, ránézek és azt suttogom "Lumos". Néha még be is jön.

II. Temeraire sorozat
Imádom a sárkányokat. Annyira gyönyörű lények és úgy szeretnék találkozni eggyel. Sajnos a valóságban nem léteznek. (Állítják egyesek, de én akkor is hiszek bennük.) Novik sorozata pedig megadja nekem mindezt. Megismerhetem a sárkányok világát egy olyan környezetben, ami közel áll a valósághoz, hiszen Napóleon korában játszódik. A képzelet és valóság keveréke pedig szerintem tökéletes egyveleg.

III. Kisasszonyok
Néha úgy érzem, rossz korba születtem. Saját korom elvárásainak nem mindig tudok megfelelni. Épp ezért vonzódom a 19. századhoz. Van benn valami bájos egyszerűség és mégis olyan titokzatos. A Kisasszonyok is ebben a korban játszódik, épp ezért szeretek elmerülni a világában. Ráadásul a szereplőkkel könnyű azonosulni, így akár ki is lehet vetíteni a problémáikat valós korunkra.

IV. Végzet ereklyéi sorozat
Az árnyvadászok kalandos világa nem sokban hasonlít a valósághoz, ezért is szeretem. Megvan benne a mágia és a természetfeletti lények varázsa és a jó cél, amiért lehet küzdeni. Lenyűgöz és akárcsak a Harry Potter esetében, itt is arra vágyik az olvasó, hogy megtudja, tényleg létezik a világnak egy ilyen egyszerű emberek elől rejtett szeglete.

V. Tamamera
Történelmi regény, így nem áll távol a valóságtól, viszont a mához igen. Az az Ázsia, ami a könyvben van, sajnos már nem egyezik a mostanival. Ma mindent a turizmus irányít, míg Barber könyvében a angol elit. A főszereplők fényűző életvitele pedig szintén távol áll a valóságomtól. Ezen kívül szerencsére a háború sem érint személyesen, csupán a betűk által ismerhetem meg.

Mint mondtam, ide valójában bármelyik könyvet felsorolhattam volna, hiszen mindegyiknek megvan a saját valósága, ami nem egyezik a sajátunkkal. Hasonlóság, átfedés persze lehet, de ugyanaz sosem.

3. Mi az, ami nagyon különleges a kedvenceidben? (5 könyv)
Mindegyik kedvencemben találtam valamit, ami számomra kedves, valamit, ami pluszt ad nekem, egy kis útravalót, vagy egy lehetőséget, hogy hozzájuk meneküljek. Épp ezért ódákat tudnék zengeni a kedvenc köteteimről és mégsem tudnám pontosan kifejezni magam. A ilyen dolgokat ugyanis szerintem érezni kell.
"Miért szereted a borsófőzeléket?" "Csak." Hiszen vagy érezzük, vagy nem.
No, de tömören jöjjön az öt kedvencem és az, amit számomra adott:
Takami Kósun - Battle Royale ...minden...
Rob Thurman - Éjvilág ...testvéri szeretet...
Cassandra Clare - Csontváros ...kaland...
Naomi Novik - Őfelsége sárkánya ...sárkányok...
Jean M. Auel - A Barlangi Medve népe ...gyökerek...

4. Őszinte vélemény az e-book-ról!
Egyáltalán nem vonz, sőt taszít. A könyv legyen kézzel fogható, lehessen lapozni, végigsimítani a borítóján és szagolgatni. Egyáltalán nem szeretem, hogy manapság mindent elektronikusan intézünk. Ez számomra nem a valóság és egyáltalán nem bízom az elektromos kütyükben. Szóval köszönöm szépen, de nem kérek az e-bookból.

5. Szoktad másoknak ajánlani az olvasott könyveid? Melyiket? Ha a tiéd, kölcsön is adod?
Mivel a könyv azon kevés témák egyike, amikről órákig tudok beszélni, természetesen szoktam könyveket ajánlani. Általában azt, amit épp olvasok, feltéve ha jó a könyv, vagy ami a beszélgetés témájához vagy a beszélgetőpartner ízléséhez passzol. Szívesen kölcsön is adom, de csupán megbízható személyeknek, akikről tudom, hogy vigyázni fognak rá. Nagyon rigolyás vagyok a könyveim épségére.

6. Amikor egy könyvről olvasol véleményt, mi az amiről szerinted fontos, hogy írjanak? Vagy amiről neked fontos, hogy írj. (borító, szereplők, érzelmek, spoiler, idézetek, vagy valami más)
Könyvkritikáknál nekem két dolog fontos igazán és ezeket igyekszem én is betartani.
Az első, hogy spoiler mentes legyen. Nem szeretem, mikor lelövik a poént. Sajnos futottam bár bele véletlenül hasonlókba és nem volt kellemes élmény. Elveszi a könyv varázsát.
A másik az érzelmek. Szerintem akkor jó egy könyv, ha az olvasó szívére és lelkére hat. Ha olvasás közben úgy bele tudja élni magát az ember, hogy már-már érzi azt, amit a szereplők. Épp ezért egy kritikánál fontos nekem, hogy a kritika írója milyen érzelmeket élt át olvasás közben, milyen reakciót váltottak ki belőle a betűk.
Persze a többi is érdekes (szereplők, borító, író stílusa, esetleg idézet), de ez a kettő nálam az alap.

7. Valami régi, valami új, és valami kék! (igen molyos kihívásból van az ötlet, tehát 3 könyv ami erről eszedbe jut)
Sosem tudtam, hogy pontosan mit szimbolizál ez a hármas, no de legyen.

Valami régi: Takami Kósun - Battle Royale
Régóta uralja a szívemet és eddig még nem akadt versenytársa. 

Valami új: Rachel Vincent - Kóborok
Legújabb könyvszerzeményeim egyike, amit hirtelen felindulásból követtem el.

Valami kék: Maggie Stiefvater - Shiver
Ez a leginkább kék a könyvespolcomon.

8. Szoktál olvasás közben nevetni, kuncogni, esetleg gurulsz a nevetéstől? Ha igen, melyik 3 könyv volt az?
Természetesen. Mint mondtam, nálam attól jó egy könyv, hogy reakciót vált ki belőlem és ebbe a nevetés is beletartozik.
Claire Loup - Amikor életemben először
Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.
Cassandra Clare - Végzet ereklyéi sorozat

9. 5 szereplőt kérek, akit szívesen megrugdostál volna! És miért?
Nem vagyok híve az erőszaknak, de legyen.

George R. R. Martin - Trónok harca Sansa
Olyan kis naiv és buta liba volt, hogy kedvem lett volna fenékbe billenteni, hátha attól észhez tér. Hihetetlen, hogy Stark vér van benne...

Jay Asher - 13 okom volt... Hannah
Mert úgy hülye, önző, szánalmas és gonosz liba, ahogy van.

Stephenie Meyer - New Moon Bella
Nem bírtam elviselni a nyafogását. Szánalmas...

Laurell K. Hamilton - Gyilkos tánc Anita Blake
Megtépetem volna, mikor Jean Claude ágyába rohant. Imádom Richardot és az amit ebben könyvben művelt vele, kicsapta nálam a biztosítékot. A későbbi kötetek során persze még nagyobb csalódást okozott nekem, mégis ez volt az a mozzanat, ami még mindig tüske a szívemben.

Brent Weeks - Az árnyékvilág peremén Elena
Az még hagyján, hogy visszatartja Kylart és folyamatos bűntudatot ébreszt benne, amiért nem hajlandó teljesen elfogadni a srácot. No, de amit a könyv végén tesz, az merő ostobaság. Azzel pedig csak növeli Kylar amúgy is népes problémáit.

Hm, mind az öt nőnemű, ez érdekes. Úgy néz ki a női hülyeség jobban kiakaszt.

10. Horror, romantika, krimi, fantasy, sci-fi? Esetleg mind?
Egyértelműen horror és fantasy. Az nem baj, ha meg vannak fűszerezve egy kis romantikával vagy krimivel, ám a csöpögős lányregényektől rosszul vagyok, míg önmagában a nyomozósdi nem köt le. Sci-fi pedig távol áll tőlem.

11. 3 olyan könyvről kérek bejegyzést/értékelést, aminek szerinted szép a borítója, és van valami köze is a történethez.

12. Idegennyelvű: elolvasod magyarul is, ha kiadják? Ha igen, miért?
Nem olvasok idegen nyelven, mivel szerintem az olvasás anyanyelven a legnagyobb élmény. Hiába értem meg angolul is a történetet, a szavak apró gyönyörűsége nem mindig jön át. Szép a magyar nyelv és ügyesek a fordítók, így én inkább mindig megvárom a magyar kiadást, hogy a könyv minden betűjét kellően ki tudjam élvezni.

13. 1 könyv amit péntek 13-án fejezel, vagy kezded, vagy ami péntek 13-án játszódik, vagy csak megemlítik benne.
Nehéz kérdés, mivel nem tartom számon a péntek 13-át. Nem vagyok babonás, így nekem az a péntek is ugyanolyan, mint a többi. Emlékeim szerint eddigi olvasmányaimban sem említették ezt a napot, bár lehet, hogy csak nem tűnt fel különösebben. Így maradok az utolsó opciónál.
Idén januárban és áprilisban volt eddig péntek 13 és Az éhezők viadalát fejeztem be január 13-án éjjel.

14. Te teszel fel nekem egy kérdést!
Melyik az a könyv, amin semmilyen körülmények között nem adnál tovább és miért?

Érdekes kihívás volt, amiért Kristine molyt illeti a dicséret. :)

Megjegyzés: A kép csak azért került bele, mert nem szeretem a kép nélküli bejegyzéseket. A rajzot amúgy még a vizsgák előtt készítettem relaxáció gyanánt. 

2012. június 10., vasárnap

Lélekvesztő

Ezt a könyvet kölcsönbe kaptam Mr. A.-tól. Mivel tudja, hogy a nyomtatott betűk fontos részei életemnek, szokott mesélni olvasmányairól és néha hozzá is teszi, melyiket olvashatnám én is. Műfajban ugyan más körökben mozgunk, ezt a könyvet mégis szívesen ajánlotta. Nem nevezte kedvencnek, csak egy olyan kötetnek, ami elnyerte tetszését. (Megjegyzem, a könyv tulajdonosa Mr. A. egyik barátja, így a köszönet őt illeti az olvasmányért.)
Külsőre épp megfelelő volt, hogy magammal cipelhessem az egyetemre, vagy a vonatra. Nem egészen 300 oldalával nem túl vastag és a kemény kötés miatt biztonságosan hordozható táskában, bőröndben.
Ami még a külsőt illeti, szerintem borzalmas ez a borító. Inkább taszító, mint figyelemfelkeltő.
Fülszöveg, aztán szisztematikusan elkezdem boncolgatni, miért is nem nyerte el a tetszésemet.
"Bruce Freeborn éjszakáról éjszakára ugyanazzal az ismeretlen lánnyal álmodik, álmai azonban egyre rémisztőbbek: sötét kabátos alakok üldözik őket, és az életükre törnek. Bruce aggódó barátainak tanácsára már-már úgy dönt, hogy felkeres egy pszichológust, amikor megdöbbenve pillantja meg a lányt egy éjszakai szórakozóhelyen. Nem tudja megállni, hogy meg ne szólítsa, és kellemesen elbeszélget vele. Szerelem szövődik kettejük között, s miután a lány Bruce életének része lesz, feltűnnek az idegenek is. Nem akarnak mást, csupán amit a férfi számtalanszor megálmodott: kettejük életét. Amikor aztán Bruce és Jeanie rájön, hogy miért, fogalmuk sincs, kihez forduljanak segítségért…"
 A rövid ismertető alapján érdekesnek tűnt. Mikor elkezdtem olvasni, hajtott a kíváncsiság, mi bújhat meg az álmok mögött. Aztán az első ötven oldal után keserű lett a szám íze.
Brian Scott Marshall stílusa zéró. A szöveg megfogalmazása olyan egyszerű és szájbarágós volt, mintha valaki életében először tollat ragadt volna és már egyből meg is jelenteti. Komolyan mondom a zugírók 90%-a messze veri ezt a pasit. Az ilyen dolgokra pedig rigolyás vagyok. Nekem egy könyv nem csupán a cselekményen múlik. A megfogalmazás, a stilisztika, a szálak vezetése és a karakterek jellemrajza épp olyan fontos. Ezekből pedig a lélekvesztő hiányt szenved.
Oké, tényleg van aki egyszerűbben, változatosság nélkül fogalmaz, de jól vezeti a cselekményt, ilyenkor összeszorított szájjal, de túl tudok lépni rajta. Hát itt még ez sem jött össze.
A téma érdekes lenne és még izgalmas is ezzel az álmodom és valóra válik szituval, én mégis untam. 150 oldalon keresztül vártam, hogy történjen valami, mert addig az akció szintén a nulla felé hajazott.
Volt ugyan néhány izgalmasnak szánt kaland, de ezek leírása tönkre vágta a dolgot. Tényleg nincs stílusa a fickónak. Olyannak hatott, mintha megnézett volna egy tucat akciófilmet üldözésekkel, verekedéssel, gyilkossággal meg rendőrökkel és a maga puritán módján visszaadta volna a saját szereplőire ráhúzva. 
No, de van akinek van érzéke az akció jelentekhez és van, akinek nincs. 
Még mindig reménykedtem, vártam, hogy lesz valami, aztán megtörtént az, ami kiverte nálam a biztosítékot, a logikai szarvashibák.
Míg a cselekmény a homályba vész és a olvasó nem tudja, kik és miért üldözik a főszereplőket, nem zavaró a sok furcsa dolog. Ám amikor kezd fény derülni a nagy titokra, úgy virítanak a logikai hibák, mint egy csapat radioaktív szentjánosbogár. Néha a fejemet vertem volna a falba az író helyett is.
Hogy a legszembeötlőbb példát hozzam fel: 
Főszereplők szembenéznek a gyilkos üldözőikkel egy pici lakásban. Megpróbálnak elmenekülni, épp csak elérik a kijáratot sarkukban az egyik rossz fiúval. Erre mit tesznek? Kabátot vesznek! Mert őrült gyilkosok elől menekülve mindenki kabátér nyúl, ha épp csak kicsusszan a menekülés ajtaján, nem? Hát, nem! Normális ember úgy rohan, ahogy van, akár mezítláb, akár fehérneműben vagy egy szál semmiben, mert az életösztön felülír mindent, még a divatot is.
Ilyen és ehhez hasonló óriási marhaságoktól hemzseg ez a kötet. Csak még egy példa: sötét kabátos üldözőket nem fogja sem a golyó, sem más fegyver, vígan állnak tovább, miután hat tárat ürítettek beléjük, de ha gyomron vágod puszta kézzel, a terminátorjelölt összecsuklik...
Igen, néha nem bírtam cérnával.
Ami a karaktereket illeti, nagyon látszik, hogy férfi követte el ezt a fércmunkát. Az összes hímnemű egyén, aki felbukkan a könyv során a főszereplő lány hátsóját stíröli. Mezei csaj, mégis mindenki ágyba vinné. Ráadásul azok a beszélgetések, amik az elején elhangzanak, mintha mindenképp macsókat akart volna írni, csak nem tudja, ez pontosan mit takar.
Szerelmi szál persze csöpögős, de ez nem lepett meg. 
Egyetlen jó pontot tudok felhozni a könyv mentségére, méghozzá az egyedi túlvilágfelfogást. Ez még tetszett volna, ha a logikai és stilisztikai aknamezővel szét nem rombolja. A háttérben megbúvó nagy ellenség ugyanis nevetséges. Beállítja, akár egy istent, hogy milyen erős és kijátszhatatlan, erre mikor megjelenik, az olvasó kap egy ötéves értelmi szintjén álló, röhejes karaktert. Logikai gikszer a köbön.
Összességében thrillernek van beállítva, de nem az. Ez csupán egy kezdő író fércmunkája hemzsegve a hibák széles skálájától. A végére persze megpróbált a, műfajhoz illő csattanót kreálni, ami többé-kevésbé sikerült is, de ütni egyáltalán nem ütött. 
Inkább nem ajánlanám senkinek ezt a könyvet, nem éri meg rápazarolni a drága időt.

Sorozatjelentés:
Kivégeztem a Trónok harca 2. évadát. Az utolsó két rész ütött. Bár az elején úgy tűnt, a színvonal zuhanásnak indult, a részek végére felfejlődött a sorozat az első éved szintjére. Persze, tudom, hogy a cselekmény sűrűsége miatt éreztem laposabbnak ezt az évadot. El is fogom olvasni a könyvet, hogy minden a helyére kerüljön. Most pedig egy újabb év várakozás következik, amit nem tudom, hogyan fogok kibírni. Sárkányokat és másokat akarok nézni, most!

2012. június 8., péntek

Könyvhéten jártam


Könyvhéten jártam, sok szép könyvet láttam.

Ez volt életem második könyvhete a fővárosban és bár sokkal jobban alakult, mint tavaly, még mindig nem volt az igazi. Hogy miért? Hamarosan kifejtem. Előbb azonban kell egy kis jellemrajz, hogy teljes legyen a kép.
Ha meg kellene határoznom magam, a következő jelzőket használnám: elvarázsolt könyvzombi.
Imádom a könyveket, amihez sajnos birtoklási vágy is társul. Ráadásul úgy bele tudok merülni egy-egy kötet, vagy sorozat lapjaiba, hogy egy részem végleg ott marad. Vagy inkább ők maradnak bennem, ez csupán nézőpont kérdése. Kijelenthetem, szerelmes vagyok a könyveimbe. Épp ezért minden könyves lehetőséget megragadok, legyen az bemutató, dedikálás, könyvhét, vagy egy egyszerű akció.
Szóval nem volt kérdés, hogy ellátogatok a Vörösmarty térre gyönyörködni a könyvekben. (Ha pontos akarok lenni, akkor inkább nyálat csorgatni, mint éhes kutya a látványpékség kirakata előtt.) Rám is fért a kikapcsolódás, mivel közvetlen vizsgáról szabadulva vetettem bele magam az élvezetekbe.

Könyvhét jelentés következik:
Kísérőmmel, Mr. A.-val (Nagy piros pont neki, amiért elkísért és hősiesen tűrte mániákus viselkedésemet.) csütörtökön kora délután érkeztem meg a csinos bódék közé. Aztán szisztematikusan körbenyálaztam az összes standot, majd vagy egy óráig nyafogtam, amiért nem vehettem semmit.
Először az Agave standjánál parkoltam le. Volt ugyanis két láda, egy a 250 és egy az 500 ft.-os könyveknek. Itt pedig elhűltem. Miért nem viszik Naomi Novik könyveit? Hogy lehet, hogy a nagyszerű Temeraire sorozat nem arat a piacon? Ezt én egyszerűen nem bírtam felfogni. Mint hatalmas sárkány rajongó, nagy mellbevágásnak éreztem, hogy így bánnak ezekkel a becses kötetekkel. Tessék Novikot olvasni!
Miután összekapartam magam a sokkhatásból és elszakadtam az olcsó könyvektől, (Köszönet Mr. A.-nak, akit felhatalmaztam, hogy semmilyen körülmények között ne engedjen könyvet venni.) végigjártam a többi standot is.
Könyvmolyképzőhöz csak bekukkantottam nyugtázni, hogy helyes volt előzetes megérzésem, a friss megjelenéseket a könyvhét első napján még nem lehetett kapni. Tavaly ezért sokáig mérgelődtem, most viszont nem hoztak lázba az új kiadásaik. Kivéve Maggie Stiefvater regényét, de erre most nincs keretem.
A Ciceró standjánál is elidőztem kicsit. Itt végre kézbe vehettem egy régóta kívánságlistán szereplő könyvet: Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek. Megsimogattam, belelapoztam és megállapítottam, hogy tetszetős a vastagsága és cseppet fura a borítója. Puha kötésű érdekes megoldással. Szomorúan, de őt is visszatettem társai közé.
Tovább baktatva belebotlottam valamibe, amit azóta is bánok. Fáj a szívem, amiért nem vettem meg. A Duna International ugyanis gyönyörű kivitelezésben újra kiadta Wass Albert könyveit. Annyira szép a bőrborítás és az aranyozott betűk. Ráadásul az Adjátok vissza a hegyeimet! le volt árazva (690 ft.) és én balga nem hoztam magammal. Anyukám ugyanis oda van A funtineli boszorkányért, így meglephettem volna vele. Csakhogy tényleg az volt az elhatározás: "Nem veszek könyvet! Nem! Nem szabad!"
Az Ulpius-ház standja csalódást okozott. Vártam az akciót, a kuponokat, ám ők csupán a 2+1-el készültek. Ezt pedig nem szeretem. Az 1+1 akció lelkes híve vagyok, ez azonban sok nekem. Két könyvet megvenni teljes árért az én anyagi kereteimmel lehetetlen. Így inkább meg sem tapiztam A lovak völgyét, csak fájt volna már amúgy is vérző szívem.
Az a könyv, amit a leginkább meg szerettem volna kaparintani, a Geopen kiadónál kacsintott rám. Kendare Blake Vérbe öltözött Anna című kötete épp most jelent meg és már annyi jó kritikát olvastam róla, hogy egyből beindult a nyálelválasztásom, amint megláttam. Megsimogattam, elcsacsogtam kicsit az árussal, aki látta rajtam, mennyire lázba hoz ez a könyv. Meg is kérdezte, mit tudok róla, mire azt feleltem: "Az a baj, csupa jót." Fájdalom, de ezt a gyönyörű kemény borítós szépséget is vissza kellett tennem.
Összegzés:
A könyvhét élmény, aki teheti menjen el. Szerencsére nem csupán Budapesten, hanem a nagyobb városokban is van rá lehetőség. Jól éreztem magam, bár mazochizmus volt a köbön úgy menni, hogy egy könyvet sem vehettem. Most meg verem a fejem a falba a Wass Albert kötet miatt. Adjátok vissza a hegyeimet!
Mondtam már, hogy könyvzombi vagyok?

No, de hogy miért nem vehettem még egy 250 ft.-os politikai krimit sem? Hát miattuk:
Ők az én új szépségeim, akiket a Könyvmolyképző Kiadó új webshopjából rendeltem az 50%-os akció alkalmából. Így pedig elvertem nem kis összeget betűkre, vagyis nem maradt miből kompenzálni a nyálcsorgatást könyvhéten. No, de boldog vagyok, mert olyan szépek és úgy szeretném olvasni őket. (Főleg az Éjangyal trilógia 3. részét.)
Az persze, hogy betelt a könyvespolcom és máshol kell helyet szorítanom néhány könyvemnek, apró probléma csupán. Hogy is van a mondás? Sok jó könyv, kis polcon is elfér, vagy valami ilyesmi...

PS: Vizsgaidőszak ide vagy oda, a Lélektelent kiolvasom a következő egy-két hétben akkor is, ha véres és tüzes jegyzetek potyognak az égből. Ha pedig a kora újkor nem ereszt, túllépek az árnyakon is.

Technikai megjegyzés:
Valamilyen általam ismeretlen oknál fogva a blog webcíme .com-ról .hu-ra vált át. Ezért ki kellett iktatnom a rendszeres olvasók modult. Ha esetleg tud valaki ez ügyben tippet adni, ne habozzon megosztani velem. Szeretem látni, kik azok, akik rendszeresen elviselik gépelt agymenéseimet.
Ezen kívül könyves bejegyzéseimet szerzők szerint rendeztem, ami könnyebbé teszi az esetleges keresést és ami számadataival jól meglepett. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok írótól, ilyen sok könyvet olvastam és kritizáltam. Csekkold a jobb oldal alsó felét és ámulj velem. :)

2012. június 5., kedd

Hogyan szervezz szülinapot?

Ez most egy tippadó bejegyzés lesz arról, hogyan lehet egyszerűen megszervezni egy születésnapi köszöntést.
Bár nem szeretek tervezni, mivel általában nem úgy sikerülnek a terveim, ahogy elképzelem, eseményeket szervezni imádok. Tudom, ez egy paradoxon. Mondtam már, hogy nem vagyok egyszerű eset?
Szóval ha baráti összejövetelről, kirándulásról, fesztiválról, vagy jelen esetben szülinapról van szó, lehet felkeresni bátran. Az ilyen dolgok megtervezésében ugyanis állíthatom, jó vagyok. 
No, de most maradok a szülinapnál, ez az aktuális merényletem.

Szülinap mindig nehéz kérdés, mivel túl sok dologra kell figyelni. A szülinapos fiú, vagy lány, hányadik szülinapról van szó, partiarc sok baráttal, vagy magányos farkas típus, szereti-e a meglepetéseket, vagy sem? Ezekhez a dolgokhoz igazodni kell, mégis vannak bizonyos kritériumok, amik kötelező jellegűek. Ilyen a torta, ajándék és a szívből jövő jókívánság, mert ez utóbbi a lényeg, a többi csak a körítés.
Én személy szerint akkor vagyok a legboldogabb, ha a "Boldog szülinapot!" felkiáltás szívből és őszintén érkezik. Másra nincs is szükség.
Azonban, ha már tervezek, akkor kijön a maximalizmusom és elveszek a részletekben is. Így esett meg, hogy Mr. A.-nak összedobtam egy rögtönzött kétszemélyes bulit. Most pedig leírom, mit hogyan tettem, hátha valaki szülinapi ihlethiányban szenved és elleshet néhány dolgot.

1. Az ajándék
Talán a legnehezebb feladat az ajándék kiválasztása. Én rendszeresen bajban vagyok, ha ajándékot kell szereznem, legyen az szülinap, névnap vagy karácsony. Ráadásul mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok. Vannak azonban ritka alkalmak, mikor megszáll az ihlet és pontosan tudom, mi kell nekem. Most is így alakult.
Tudtam, hogy pólót szeretnék, azt is tudtam, milyent. A kérdés így csupán a hogyan köré csoportosult.

Kreativitásom elég széles skálán mozog és ebbe a pólókészítés is beletartozik. Csakhogy a fekete póló nem épp egyszerű eset, így maradtam a bolti megvalósításnál. 

Az persze nem lepett meg, hogy olyan mintájú pólót, amilyet én szerettem volna ("I went to the darkside and all i got was this lousy T-shirt") nem lehet kapni. Viszont vannak pólófeliratozó boltocskák szerte a világban. Úgyhogy elkezdtem kutatni utánuk. Első néhány próbálkozásom sokkolt. Úgy ötezernél kezdődtek az árak, ami iszonyúan borsos ár egy olyan dologért, amit sok szabadidővel magam is meg tudnék valósítani. Mikor azonban kezdtem kétségbeesni és kreatív boltba szaladni, az internet a segítségemre sietett. 
A Pólómánia nekem való oldal. Itt a vevő maga tervezheti meg a kívánt mintát, miközben figyelheti az árakat is. Gyorsan össze is dobtam a képen látható kész termék virtuális vázlatát és sokkal olcsóbban jöttem ki, mint a korábban meglátogatott helyeken. Ráadásul van lehetőség Budapesten személyes átvételre, megúszva a postaköltséget. Persze így sem olcsó mulatság, de egy évben egyszer van szülinap és ha már ennyire jó ötlet fogant meg agyamban, illik megvalósítani. Mellesleg a szülinapos boldog mosolyáért különösen megéri a fáradozást.
A jó ajándék titka amúgy szerintem a szülinapos ismerete. Tudni kell, mit szeret és mit nem, esetleg mire vágyik. Például én tudtam, hogy nagy Star Wars rajongó és  ruhatárában a fekete póló hiánycikk.
Online vásárolni kényelmes és gyors, ám vigyázat, látatlanban nem mindig jó ötlet belevágni. Hiába tudtam, mi a mérete, így is majdnem elszúrtam, mivel a póló meglehetősen bő fazon. (Szerencsére nem ette meg a szülinapost, csak kicsit lazább mint a szükséges.)
Szóval aki pólórendelésre adja a fejét és van lehetősége ellátogatni a boltba, tegye meg, hogy leellenőrizze a méretet, különben kellemetlen meglepetések érhetik.

2. A torta
Szerintem a torta nélkülözhetetlen tartozéka a szülinapnak. Kell valami, amibe gyertyát szúrhat az ember, hogy kívánjon valamit. 
Sajnos, nem vagyok egy konyhatündér. Képességeim kimerülnek a rántotta, palacsinta, muffin és saláta elkészítésében. Ráadásul mindent kollégiumi körülmények között kellett megvalósítanom (nincs hűtőnk és a sütő enyhén szólva katasztrofális állapotban van), így itt is érvényesült a bolt hatalma. 
Gyorsan elszaladtam a legközelebbi cukrászdába egy szelet tortáért közvetlen a szülinapos érkezése előtt, hogy ne adja meg magát a nyári melegben. Amint a képen látszik a tejszínhabot kissé megviselte a buszozás, de úgyis az íze a lényeg. Amit mellesleg szintén a szülinaposhoz igazítottam. (Raffaello torta)

3. Dekoráció
Egy jó szülinaphoz vidám környezet kell. Legyen a nyolcadik vagy a nyolcvanadik alkalom, ez akkor is örömteli esemény. És mi tehetné vidámabbá, mint néhány színes lufi?
Amúgy eléggé lehangoló, lepusztult koliszobámat feldobtam néhány színes lufival.
Egy tipp: több lufid legyen, mint amennyi feltétlen szükséges.
Dekorálás közben ugyanis kettő megadta magát (az egyetlen zöld és az egyik sárga). Azonban így is sikerült vidámabbá tennem a szobát és elkápráztatnom a belépőket (szülinapos, szobatárs, takarítónő).
A dekorációhoz számítom a csomagolást is. Az ajándékot ugyanis illik becsomagolni, vagy minimum papírtasakba tenni. Én a hagyományos csomagolás híve vagyok, mikor meg lehet tapizni az ajándékot, azt találgatva mi lapulhat benne. Ráadásul, ha megküzdesz érte a ragasztóval és csomagolópapírral, még nagyobb lesz a boldogság. 
Ezek a dolgok adják meg az esemény ünnepélyességét és a megfelelő hangulatot. Persze a hangulatra rásegít az égő gyertya és egy kis extra.
Extra jelen esetben egy aláfestő zenét jelentett a fenti kis videót. Én nem vagyok hajlandó nyilvánosan énekelni, Mr. A. szerencsére nem is szereti az ilyesmit, így egy metál szülinapi dallal fogadtam, ami ütött. Bár kettőnk közül én hallgatok zúzósabb zenét, ez a dal neki is nagyon tetszett.

4. Vendéglátás
Szülinapon jobb ha az ünnepelt csak figyel, hiszen neki az a feladata, hogy élvezze a figyelmet. Így a megfelelő környezetben a megfelelő vendéglátás dukál. 
Ahogy említettem, nem vagyok konyhatündér. Szóval a lehető legegyszerűbb megoldást választottam: gyümölcssalátát.
Hozzávalók: banán, alma, kivi, háztartási keksz és csokoládé öntet.
Elkészítés: mindent kockázz vagy apríts fel és rétegesen rakd a tálba. Minden réteget locsolj meg bő öntettel és lehetőleg azonnal tálald. (Nehogy megbarnuljon a gyümölcs.)
Könnyed, nyári édesség, ami mellé az ünnepi hangulatot megadva kölyökpezsgőt szolgáltam. Azért kölyökpezsgőt, mert egyáltalán nem iszom alkoholt és vicces is.

5. A köszöntés
Mint ahogy a bejegyzés elején is írtam, a lényeg számomra egy bizonyos mondat, ami szívből jön. Ha ez megvan, mindegy van-e ajándék, vagy lufi, az ünnepelt mosolyogni fog, ami az egész lényege, hiszen ez az ő napja.
Úgyhogy szívből kívántam boldog születésnapot Mr. A.-nak és mivel képeslapmániában szenvedek, ezt írásba is adtam. 
A rajzot tessék nézni, ne a borzalmas írásképemet.

Boldogan jelenthetem, hogy mind az öt pont sikert aratott. Megleptem és megmosolyogtattam az ünnepeltet, így megérte részletekbe menően tervezni.

Helyzetjelentés:
A szülinap megtervezésén és kivitelezésén kívül nem maradt időm semmire. Már kezd remegni a kezem, hogy nem olvashatom a könyveimet. Ráadásul, mivel bebizonyosodott, hogy valóban képtelen vagyok túlságosan nagy adag adatot fejben tartani, júliusban is vizsgázom. Szóval még egy ideig (4 vizsga) le leszek terhelve, de jövő héten akkor is kiolvasom a Lélektelent.
Ha már könyvek, van két hírem:
1. Akció van a Könyvmolyképző Kiadónál.
Az akció június 6-ig érvényes az új webshopban. Na igen, ez az a nagyon beharangozott ötnapos, féláras akció, ami kis híján forradalomba torkolt az internet csatamezején. Történt ugyanis, hogy a webshop szervere bemondta az unalmast. Ez persze nem meglepő a vásárló áradattól. A vásárló jelöltek pedig elkezdtek háborogni és most a kiadó törheti a fejét, mivel engeszteli ki a dühödt olvasótábort. 
Nem tűnök túl vérmesnek, mi? Nos, nem is vagyok és előre tudom, a következő néhány sorért egyesek megköveznének.
Szombat reggel nyitott a bolt. Fel is néztem, működött is frissítések árán, ám mivel még azt spekuláltam, meg tudom-e úszni a postaköltséget, nem rendeltem. Elmentem tanulni és mire délután ismét felnéztem, morcos tömeg fogadott és folyamatos ijesztgetés és nyafogás. Ekkorra ugyanis használhatatlanná vált a szerver. Nem voltam épp vidám formában és hatott rám a fenyegetés: "Elfogynak a könyvek!", így bepróbálkoztam a rendeléssel, postaköltség ide vagy oda. 
Regisztráció kis trükkel (jelszó emlékeztető) sikerült, majd jött a karbantartás, ami úgy öt percre leállította az oldalt. Utána egyből felléptem, lassan de biztosan megtömtem a kosaramat és már fizettem is. Gyakorlatilag negyed óra alatt lezavartam a vásárlást, amiért a napokig próbálkozó tömegek, szívesen felkoncolnának. 
Persze először nem voltam biztos a sikerben, ám jött a visszaigazoló mail, így megnyugodtam. Most pedig várom az sms-t otthonról, hogy mikor érkeznek meg a szépségeim. Hogy mit rendeltem? Egyelőre maradjon titok. ^^
2. Csütörtöktől Könyvhét
Pont tegnap olvastam vissza a tavalyi könyvhetes bejegyzésemet. Nos, remélem idén jobban fogom érezni magam. Persze vásárolni nem szabadna, esetleg ha kihagyhatatlan, minimum féláras akcióra bukkanok. Pedig olyan sok könyv van még a kívánságlistámon és úgy szeretnék végre szórakozásból olvasni. Nézelődni viszont szabad, főleg vizsga után. 
Könyvzombi vagyok és vállalom!
(Hm, legközelebb ilyen feliratú pólót kellene készítenem...)