Ez most egy újabb molyos kihíváshoz készült bejegyzés lesz.
Kedvelem a kérdezz-felelek játékot. Még általánosban sokat játszottam "Felelsz, vagy mersz?"-t és néha még az üvegezésben is benne voltam. Mostanában az ilyen késztetéseimet könyves kérdéseken élem ki.
Szóval, most válaszolok egy újabb adag könyves kérdésre, jól átgondolva, megrágva a válaszokat.
Mióta megtanultam olvasni, kényszeresen olvasok el minden betűt, ami szembejön velem. Az összes hirdetés, közlekedési tábla, falfirka vonzza a tekintetemet. Ez egy ideig zavart, főleg a sok érdektelen információ miatt, amit összeszedtem ezekben az esetekben. Aztán jöttek a könyvek. Először én is csak szenvedtem velük, mivel kötelezők formájában zúdították rám őket. Elég szabad szellemű vagyok és nem bírom elviselni, ha felettem rendelkeznek, vagy korlátoznak, így megmakacsoltam magam. Sokáig ennek köszönhetően nem szerettem olvasni, aztán olyan könyv került a kezembe, ami nem eresztett és még élveztem is. Azóta falom a könyveket, vadászom rájuk és elvonási tüneteim vannak nélkülük. Az olvasás lett életem egyik szerelme, ami megad mindent, amit a valóságom nem. Olvasás közben bárhol, bárki lehetek. Olyan ez nekem, mint egy utazás téren és időn át. Felszabadít.
Minden könyvben felfedezett világ egyedi és különleges. Hogy mennyire hasonlít a valósághoz? Néha nagyon is, mégis teljesen más, míg máskor szöges ellentéte a valóságnak és mégis ott van benne a sok párhuzam és hasonlóság.
I. Harry Potter
Bár racionális gondolkodású vagyok, a mágia mindig vonz. Harry világa pedig tele van varázslattal, lehetetlennek tűnő csodás dolgokkal. Olvasás közben téged is megbűvöl, akaratlanul is varázsigéket kezdesz mormolni és vágysz arra, hogy sikerüljön.
Én például, ha elmegy a világítás egy utcai lámpán, ránézek és azt suttogom "Lumos". Néha még be is jön.
II. Temeraire sorozat
Imádom a sárkányokat. Annyira gyönyörű lények és úgy szeretnék találkozni eggyel. Sajnos a valóságban nem léteznek. (Állítják egyesek, de én akkor is hiszek bennük.) Novik sorozata pedig megadja nekem mindezt. Megismerhetem a sárkányok világát egy olyan környezetben, ami közel áll a valósághoz, hiszen Napóleon korában játszódik. A képzelet és valóság keveréke pedig szerintem tökéletes egyveleg.
III. Kisasszonyok
Néha úgy érzem, rossz korba születtem. Saját korom elvárásainak nem mindig tudok megfelelni. Épp ezért vonzódom a 19. századhoz. Van benn valami bájos egyszerűség és mégis olyan titokzatos. A Kisasszonyok is ebben a korban játszódik, épp ezért szeretek elmerülni a világában. Ráadásul a szereplőkkel könnyű azonosulni, így akár ki is lehet vetíteni a problémáikat valós korunkra.
IV. Végzet ereklyéi sorozat
Az árnyvadászok kalandos világa nem sokban hasonlít a valósághoz, ezért is szeretem. Megvan benne a mágia és a természetfeletti lények varázsa és a jó cél, amiért lehet küzdeni. Lenyűgöz és akárcsak a Harry Potter esetében, itt is arra vágyik az olvasó, hogy megtudja, tényleg létezik a világnak egy ilyen egyszerű emberek elől rejtett szeglete.
V. Tamamera
Történelmi regény, így nem áll távol a valóságtól, viszont a mához igen. Az az Ázsia, ami a könyvben van, sajnos már nem egyezik a mostanival. Ma mindent a turizmus irányít, míg Barber könyvében a angol elit. A főszereplők fényűző életvitele pedig szintén távol áll a valóságomtól. Ezen kívül szerencsére a háború sem érint személyesen, csupán a betűk által ismerhetem meg.
Mint mondtam, ide valójában bármelyik könyvet felsorolhattam volna, hiszen mindegyiknek megvan a saját valósága, ami nem egyezik a sajátunkkal. Hasonlóság, átfedés persze lehet, de ugyanaz sosem.
Mindegyik kedvencemben találtam valamit, ami számomra kedves, valamit, ami pluszt ad nekem, egy kis útravalót, vagy egy lehetőséget, hogy hozzájuk meneküljek. Épp ezért ódákat tudnék zengeni a kedvenc köteteimről és mégsem tudnám pontosan kifejezni magam. A ilyen dolgokat ugyanis szerintem érezni kell.
"Miért szereted a borsófőzeléket?" "Csak." Hiszen vagy érezzük, vagy nem.
No, de tömören jöjjön az öt kedvencem és az, amit számomra adott:
Takami Kósun - Battle Royale ...minden...
Rob Thurman - Éjvilág ...testvéri szeretet...
Cassandra Clare - Csontváros ...kaland...
Naomi Novik - Őfelsége sárkánya ...sárkányok...
Jean M. Auel - A Barlangi Medve népe ...gyökerek...
Egyáltalán nem vonz, sőt taszít. A könyv legyen kézzel fogható, lehessen lapozni, végigsimítani a borítóján és szagolgatni. Egyáltalán nem szeretem, hogy manapság mindent elektronikusan intézünk. Ez számomra nem a valóság és egyáltalán nem bízom az elektromos kütyükben. Szóval köszönöm szépen, de nem kérek az e-bookból.
Mivel a könyv azon kevés témák egyike, amikről órákig tudok beszélni, természetesen szoktam könyveket ajánlani. Általában azt, amit épp olvasok, feltéve ha jó a könyv, vagy ami a beszélgetés témájához vagy a beszélgetőpartner ízléséhez passzol. Szívesen kölcsön is adom, de csupán megbízható személyeknek, akikről tudom, hogy vigyázni fognak rá. Nagyon rigolyás vagyok a könyveim épségére.
Könyvkritikáknál nekem két dolog fontos igazán és ezeket igyekszem én is betartani.
Az első, hogy spoiler mentes legyen. Nem szeretem, mikor lelövik a poént. Sajnos futottam bár bele véletlenül hasonlókba és nem volt kellemes élmény. Elveszi a könyv varázsát.
A másik az érzelmek. Szerintem akkor jó egy könyv, ha az olvasó szívére és lelkére hat. Ha olvasás közben úgy bele tudja élni magát az ember, hogy már-már érzi azt, amit a szereplők. Épp ezért egy kritikánál fontos nekem, hogy a kritika írója milyen érzelmeket élt át olvasás közben, milyen reakciót váltottak ki belőle a betűk.
Persze a többi is érdekes (szereplők, borító, író stílusa, esetleg idézet), de ez a kettő nálam az alap.
Sosem tudtam, hogy pontosan mit szimbolizál ez a hármas, no de legyen.
Valami régi: Takami Kósun - Battle Royale
Régóta uralja a szívemet és eddig még nem akadt versenytársa.
Valami új: Rachel Vincent - Kóborok
Legújabb könyvszerzeményeim egyike, amit hirtelen felindulásból követtem el.
Valami kék: Maggie Stiefvater - Shiver
Ez a leginkább kék a könyvespolcomon.
Természetesen. Mint mondtam, nálam attól jó egy könyv, hogy reakciót vált ki belőlem és ebbe a nevetés is beletartozik.
Claire Loup - Amikor életemben először
Imre Viktória Anna - Kísértés Rt.
Cassandra Clare - Végzet ereklyéi sorozat
Nem vagyok híve az erőszaknak, de legyen.
George R. R. Martin - Trónok harca Sansa
Olyan kis naiv és buta liba volt, hogy kedvem lett volna fenékbe billenteni, hátha attól észhez tér. Hihetetlen, hogy Stark vér van benne...
Jay Asher - 13 okom volt... Hannah
Mert úgy hülye, önző, szánalmas és gonosz liba, ahogy van.
Stephenie Meyer - New Moon Bella
Nem bírtam elviselni a nyafogását. Szánalmas...
Laurell K. Hamilton - Gyilkos tánc Anita Blake
Megtépetem volna, mikor Jean Claude ágyába rohant. Imádom Richardot és az amit ebben könyvben művelt vele, kicsapta nálam a biztosítékot. A későbbi kötetek során persze még nagyobb csalódást okozott nekem, mégis ez volt az a mozzanat, ami még mindig tüske a szívemben.
Brent Weeks - Az árnyékvilág peremén Elena
Az még hagyján, hogy visszatartja Kylart és folyamatos bűntudatot ébreszt benne, amiért nem hajlandó teljesen elfogadni a srácot. No, de amit a könyv végén tesz, az merő ostobaság. Azzel pedig csak növeli Kylar amúgy is népes problémáit.
Hm, mind az öt nőnemű, ez érdekes. Úgy néz ki a női hülyeség jobban kiakaszt.
Egyértelműen horror és fantasy. Az nem baj, ha meg vannak fűszerezve egy kis romantikával vagy krimivel, ám a csöpögős lányregényektől rosszul vagyok, míg önmagában a nyomozósdi nem köt le. Sci-fi pedig távol áll tőlem.
Nem olvasok idegen nyelven, mivel szerintem az olvasás anyanyelven a legnagyobb élmény. Hiába értem meg angolul is a történetet, a szavak apró gyönyörűsége nem mindig jön át. Szép a magyar nyelv és ügyesek a fordítók, így én inkább mindig megvárom a magyar kiadást, hogy a könyv minden betűjét kellően ki tudjam élvezni.
Nehéz kérdés, mivel nem tartom számon a péntek 13-át. Nem vagyok babonás, így nekem az a péntek is ugyanolyan, mint a többi. Emlékeim szerint eddigi olvasmányaimban sem említették ezt a napot, bár lehet, hogy csak nem tűnt fel különösebben. Így maradok az utolsó opciónál.
Idén januárban és áprilisban volt eddig péntek 13 és Az éhezők viadalát fejeztem be január 13-án éjjel.
Melyik az a könyv, amin semmilyen körülmények között nem adnál tovább és miért?
Érdekes kihívás volt, amiért Kristine molyt illeti a dicséret. :)
Megjegyzés: A kép csak azért került bele, mert nem szeretem a kép nélküli bejegyzéseket. A rajzot amúgy még a vizsgák előtt készítettem relaxáció gyanánt.
Hát akkor itt is megköszönöm, hogy válaszoltál, nem csak molyon. ^^ Nagyon tetszenek a válaszaid és megint köszönöm magamnak is, is hogy kitaláltam a kérdéseket, mert így egyre több és több könyvel találkozom, amelyiket még nem olvastam, de kedvet kaptam hozzá. :) Ez a kettő pedig a Takami Kósun - Battle Royale és a Graceling.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszettek a válaszaim és hogy sikerült új könyveket mazsoláznod nálam.
TörlésA Battle Royale életem nagy könyve, úgyhogy csak ajánlani tudom. :)