Könyvhéten jártam

Könyvhéten jártam, sok szép könyvet láttam.

Ez volt életem második könyvhete a fővárosban és bár sokkal jobban alakult, mint tavaly, még mindig nem volt az igazi. Hogy miért? Hamarosan kifejtem. Előbb azonban kell egy kis jellemrajz, hogy teljes legyen a kép.

Ha meg kellene határoznom magam, a következő jelzőket használnám: elvarázsolt könyvzombi.

Imádom a könyveket, amihez sajnos birtoklási vágy is társul. Ráadásul úgy bele tudok merülni egy-egy kötet, vagy sorozat lapjaiba, hogy egy részem végleg ott marad. Vagy inkább ők maradnak bennem, ez csupán nézőpont kérdése. Kijelenthetem, szerelmes vagyok a könyveimbe. Épp ezért minden könyves lehetőséget megragadok, legyen az bemutató, dedikálás, könyvhét, vagy egy egyszerű akció.

Szóval nem volt kérdés, hogy ellátogatok a Vörösmarty térre gyönyörködni a könyvekben. (Ha pontos akarok lenni, akkor inkább nyálat csorgatni, mint éhes kutya a látványpékség kirakata előtt.) Rám is fért a kikapcsolódás, mivel közvetlen vizsgáról szabadulva vetettem bele magam az élvezetekbe.

Könyvhét jelentés következik:

Kísérőmmel, Mr. A.-val (Nagy piros pont neki, amiért elkísért és hősiesen tűrte mániákus viselkedésemet.) csütörtökön kora délután érkeztem meg a csinos bódék közé. Aztán szisztematikusan körbenyálaztam az összes standot, majd vagy egy óráig nyafogtam, amiért nem vehettem semmit.

Először az Agave standjánál parkoltam le. Volt ugyanis két láda, egy a 250 és egy az 500 ft.-os könyveknek. Itt pedig elhűltem. Miért nem viszik Naomi Novik könyveit? Hogy lehet, hogy a nagyszerű Temeraire sorozat nem arat a piacon? Ezt én egyszerűen nem bírtam felfogni. Mint hatalmas sárkány rajongó, nagy mellbevágásnak éreztem, hogy így bánnak ezekkel a becses kötetekkel. Tessék Novikot olvasni!

Miután összekapartam magam a sokkhatásból és elszakadtam az olcsó könyvektől, (Köszönet Mr. A.-nak, akit felhatalmaztam, hogy semmilyen körülmények között ne engedjen könyvet venni.) végigjártam a többi standot is.

Könyvmolyképzőhöz csak bekukkantottam nyugtázni, hogy helyes volt előzetes megérzésem, a friss megjelenéseket a könyvhét első napján még nem lehetett kapni. Tavaly ezért sokáig mérgelődtem, most viszont nem hoztak lázba az új kiadásaik. Kivéve Maggie Stiefvater regényét, de erre most nincs keretem.

A Ciceró standjánál is elidőztem kicsit. Itt végre kézbe vehettem egy régóta kívánságlistán szereplő könyvet: Lauren Oliver - Mielőtt elmegyek. Megsimogattam, belelapoztam és megállapítottam, hogy tetszetős a vastagsága és cseppet fura a borítója. Puha kötésű érdekes megoldással. Szomorúan, de őt is visszatettem társai közé.

Tovább baktatva belebotlottam valamibe, amit azóta is bánok. Fáj a szívem, amiért nem vettem meg. A Duna International ugyanis gyönyörű kivitelezésben újra kiadta Wass Albert könyveit. Annyira szép a bőrborítás és az aranyozott betűk. Ráadásul az Adjátok vissza a hegyeimet! le volt árazva (690 ft.) és én balga nem hoztam magammal. Anyukám ugyanis oda van A funtineli boszorkányért, így meglephettem volna vele. Csakhogy tényleg az volt az elhatározás: "Nem veszek könyvet! Nem! Nem szabad!"

Az Ulpius-ház standja csalódást okozott. Vártam az akciót, a kuponokat, ám ők csupán a 2+1-el készültek. Ezt pedig nem szeretem. Az 1+1 akció lelkes híve vagyok, ez azonban sok nekem. Két könyvet megvenni teljes árért az én anyagi kereteimmel lehetetlen. Így inkább meg sem tapiztam A lovak völgyét, csak fájt volna már amúgy is vérző szívem.

Az a könyv, amit a leginkább meg szerettem volna kaparintani, a Geopen kiadónál kacsintott rám. Kendare Blake Vérbe öltözött Anna című kötete épp most jelent meg és már annyi jó kritikát olvastam róla, hogy egyből beindult a nyálelválasztásom, amint megláttam. Megsimogattam, elcsacsogtam kicsit az árussal, aki látta rajtam, mennyire lázba hoz ez a könyv. Meg is kérdezte, mit tudok róla, mire azt feleltem: "Az a baj, csupa jót." Fájdalom, de ezt a gyönyörű kemény borítós szépséget is vissza kellett tennem.

Összegzés:

A könyvhét élmény, aki teheti menjen el. Szerencsére nem csupán Budapesten, hanem a nagyobb városokban is van rá lehetőség. Jól éreztem magam, bár mazochizmus volt a köbön úgy menni, hogy egy könyvet sem vehettem. Most meg verem a fejem a falba a Wass Albert kötet miatt. Adjátok vissza a hegyeimet!

Mondtam már, hogy könyvzombi vagyok?

No, de hogy miért nem vehettem még egy 250 ft.-os politikai krimit sem? Hát miattuk:

Ők az én új szépségeim, akiket a Könyvmolyképző Kiadó új webshopjából rendeltem az 50%-os akció alkalmából. Így pedig elvertem nem kis összeget betűkre, vagyis nem maradt miből kompenzálni a nyálcsorgatást könyvhéten. No, de boldog vagyok, mert olyan szépek és úgy szeretném olvasni őket. (Főleg az Éjangyal trilógia 3. részét.)

Az persze, hogy betelt a könyvespolcom és máshol kell helyet szorítanom néhány könyvemnek, apró probléma csupán. Hogy is van a mondás? Sok jó könyv, kis polcon is elfér, vagy valami ilyesmi...

PS: Vizsgaidőszak ide vagy oda, a Lélektelent kiolvasom a következő egy-két hétben akkor is, ha véres és tüzes jegyzetek potyognak az égből. Ha pedig a kora újkor nem ereszt, túllépek az árnyakon is.

Technikai megjegyzés:

Valamilyen általam ismeretlen oknál fogva a blog webcíme .com-ról .hu-ra vált át. Ezért ki kellett iktatnom a rendszeres olvasók modult. Ha esetleg tud valaki ez ügyben tippet adni, ne habozzon megosztani velem. Szeretem látni, kik azok, akik rendszeresen elviselik gépelt agymenéseimet.

Ezen kívül könyves bejegyzéseimet szerzők szerint rendeztem, ami könnyebbé teszi az esetleges keresést és ami számadataival jól meglepett. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok írótól, ilyen sok könyvet olvastam és kritizáltam. Csekkold a jobb oldal alsó felét és ámulj velem. :)