2012. augusztus 19., vasárnap

A Silla királyság ékköve 1.

Időről-időre szükségem van egy kis Ázsiára. Legyen az könyv, film, zene, vagy bármi más. A kelet túlságosan vonz és érdekel, hogy meglegyek nélküle. Így került a kezembe a bejegyzésnek címet adó könyv.
Épp a szokásos könyvtári beszerző túrámon voltam, mikor kiszúrtam az egyik polcon. Ismerős volt a cím, aztán egy kis gondolkozás után beugrott, ebből filmsorozat is készült. Egyből hoztam is haza magammal.
A könyv a középkori Korea egy szeletét dolgozza fel. Sajnos, nem sokat tudok Korea történelméről, ami csak tovább fokozta kíváncsiságomat. Az pedig, hogy a kötet főhőse Korea első királynője, csak egy szem cseresznye a tejszínhabbal megpakolt tortán. Az erős nőkre mindig nagy figyelemmel tekintek.
Érdemes még tudni, hogy a könyvet a sorozat forgatókönyvével párhuzamosan írták. Hiteles források alapján készült mindkettő, így a szereplők és az események valósak. Azonban, ahogy az író előszavában is olvasható, ez egy regény. Az író fantáziája fűzi össze a szálakat és bontja ki a karakterek jellemét, ez pedig nem mindig esik egybe a forgatókönyvvel. Így bár egyszerre készült a sorozattal, vannak eltérések.
Fülszöveg:
"A Silla királyság uralkodójának, Csinhpong királynak ikerlányai születnek, örömét azonban elhomályosítja a félelem, s a rossz ómentől tartva, a fiatalabbik csecsemőt eltávolíttatja a palotából. Évekkel később az elveszettnek hitt leány visszatér és ezernyi viszontagság után Szondok királynő néven trónra lép, majd bölcs és kegyes uralkodó válik belőle, az ötezer éves koreai történelem első királynője. Nagy árat kell azonban ezért fizetnie: le kell mondania a szerelemről, épp úgy, ahogy ikertestvérének a szerelemért a királyi hatalomról. Fájdalmakról, beteljesült és beteljesületlen szerelmekről, megvalósult és feladott álmokról, a történelem viharában vívott küzdelmekről szól ez a regény. Megkapó és felemelő történet egy kivételes királynőről, aki három királyság egyesítésével a lehetetlent vitte véghez. Az Ő hiteles források alapján megírt élettörténetén keresztül nyerhetünk most bepillantást a kora-középkori Korea titokzatos, ismeretlen világába, hiedelmek és rangok szövevényes rendszerébe, a barátságot, a lojalitást mindennél többre tartó hvarangok embert próbáló mindennapjainak kulisszái mögé."
A könyv magyar kiadását a Vad Virágok Könyvműhelynek köszönhetjük. A kiadó fő profilja az ázsiai képregények, azon belül is a manwha-k, vagyis a koreai kiadványok. (Pl: A vízisten menyasszonya) De foglalkoznak amerikai képregényekkel is, mint a Kázmér és Huba sorozat. A Silla királyság ékköve az első regénykiadása, ami előreláthatóan 3 kötetre fog rúgni.
A kiadás igényes, a borító szép (bár csak ilyen kissé homályos képet találtam róla), nem túl vastag, de nem is vékony könyv. Külön pont jár a kiegészítésekért, amik a kötet elejét bővítik, mint az író, a fordító előszava, a névjegyzék és a kapcsolati háló. Utóbbihoz újra és újra visszalapoztam olvasás során.
Mivel nem ez az első ázsiai könyvem, hamar beleszoktam a "furcsa" nevekbe. Viszont, mint minden sok szereplőt felvonultató könyvben, itt is odafigyelést igényelt, hogy ki kicsoda. 
Történelmi regény, így van benne politikai, főleg politikai intrika, családok szerteágazó tagjai és egyéni életutak. Közben pedig egy középkori királyság nem épp egyszerű életébe nyer bepillantást az olvasó egy csipetnyi mitológiával és buddhizmussal megfűszerezve.  
Rju Unjong írói stílusa nem kimagasló, ám itt ez nem is számít. Hiszen ki kellett egészítenie a fennmaradt forrásokból nem ismert részeket, meg kellett alkotni jó néhány mellékszereplőt és össze kellett fűznie a szálakat, miközben a lehető legtöbb hitelességet csempézte bele a műbe. Épp ezért engem cseppet sem zavart a cselekményre épített elbeszélés. 
Apropó cselekmény, ebben a kötetben az előzményekre derül fény. Az olvasó megismeri a királyság történetét és a politikai oldalakat. Közben pedig szemtanúja lesz a fő konfliktus forrásnak, az ikerlányok születésének. Az évek csak úgy suhannak, ahogy a könyv első lapjain még egy kisfiút, a közepén egy ifjú királyt és a végén egy már megtört királyt látunk. Persze van olyan is, aki látszólag semmit sem változik, mint Misil vagy Munno.
Nagy piros pont illeti a fordítót, Kiss Marcellt, amiért a neveket fonetikusan írta bele a magyar szövegbe. Bár nagy a vita a témában, én a kiejtés szerinti átírásra voksolok, mivel egy mezei olvasó számára ez a legkönnyebben érthető és befogadható.
Ha már nevek, akkor illene írnom kicsit a szereplőkről is.  A kedvenc karakterem Misil. Igen, már megint egy negatív hőst kedvelek. Ez a nő egyszerűen lenyűgöző minden ármánykodásával és hidegvérével együtt. Mint mondtam, csípem az erős nőket és ő pont ilyen, még akkor is, ha belül megkeseredett és a lelke haldoklik.
A királyi családot valahogy nem sikerült megkedvelnem. Egyik uralkodót sem találtam méltónak a címre (eddig legalábbis) és ugyanez vonatkozik a jelöltekre is. Épp ezért voltak fenntartásaim Cshonmjonggal szemben is. Tokman viszont annyira magával ragadó egyéniség, hogy sikerült a nővére szimpátiáját is feltornáznia a kötet végére.
A férfi szereplőkről egyelőre nem nyilatkoznék. Pidammal szemben vannak elvárásaim, ő azonban csak az utolsó oldalakon kapott egy hangyányi szerepet. Remélem a későbbiekben kiaknázzák a karaktere nyújtotta lehetőségeket.
Bár az eleje kissé döcögősen indult, jó nagyokat ugrált az időben, a végére kellőképp felpörgött. Az egyszerre több szálon futó cselekmény jót tett neki, így sajnálom, hogy ilyen gyorsan a végére értem. Olvastam volna tovább is. A második kötet azonban csak szeptemberben jelenik meg. (Remélem a könyvtár hamar lecsap rá.)
Történelmi regényeket kedvelőknek és a Korea iránt érdeklődőknek meleg szívvel ajánlom. Na, meg persze a filmsorozat rajongóinak, ha egy kis háttérinfóra is vágynak.

A sorozatról:
Ahogy már az elején említettem, filmsorozat is készült párhuzamosan a könyvvel, amit hazánkban is vetítettek az M1-en. Egy-két képkockát láttam belőle, mikor először adták.
Koreai sorozat lévén tele van gyönyörű, színes ruhákkal, akrobatikus harcjelenetekkel és sok drámai nézéssel. A kor és a helyszín hangulatát csodásan visszaadták és a színészekre sem lehet panasz. Misil (Na-ná, hogy őt választottam a képhez is.) pont olyan manipulatív dög, mint a könyvben. 
A sorozat 62 epizódból áll, amik egy-egy órásak. 
Mint a bejegyzés elején említettem, akadnak eltérések a cselekményben, így külön-külön is élvezhetőek, ám mégis a számomra már bevált felállást követem, vagyis előbb elolvasom a könyvet, aztán megnézem a filmet. Persze egyelőre csak addig fogom megnézni, amíg az első kötet tart.
Eddig az első részt láttam, amiben több eltérést is felfedeztem és ez bevallom cseppet zavart, de szerencsére idővel külön tudom majd választani a két műfajt úgy, ahogy kell.
Nekem tetszenek ezek a koreai sorozatok. Van egy egyedi hangulatuk és a politikai intrikák gyönyörűen kirajzolódnak. Olyan igazi áskálódás van benne, ami a valós királyi udvarokban is megvolt. 

Extra:
Ha esetleg valaki kedvet kapott volna egy koreai sorozathoz, akkor A palota ékkövét ajánlanám. Ebben nagyobb hangsúly van Korea világán, kultúráján, mint a politikai intrikákon. Nekem nagyon tetszett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése