2012. augusztus 22., szerda

Ao no exorcist

Mint korábbi anime címkével ellátott bejegyzéseimből kiderült már, meglehetősen nehezen és ritkán találok kedvemre valót. Most mégis kincsre leltem. Az Ao no exorcist, vagy más néven Blue exorcist igazi gyöngyszem a kardozós és a démonos sorozatok dömpingjében is. Egyszerűen imádom, így szánok is neki egy teljes bejegyzést részletes véleménnyel és jó sok áradozással.
Animékről nincsenek jó ismertetők. Valahogy mindig túl sokat árulnak el a sztoriból, ami az epizódok hosszú sorát nézve nem is meglepő. Ez viszont azzal jár, hogy kénytelen vagyok saját ismertetőt gyártani. 
Íme:
"Okumura Rin ikertestvérével (Yukio), apjával (aki pap) meg még néhány szerzetessel él együtt. Folyton bajba kerül, így nem meglepő, mikor egy sikátorban találja magát sarokba szorítva. Az azonban nem mindennapi, hogy a támadó hirtelen démonná változik. Rin el is veszti hidegvérét (ami jellemző is rá) és önvédelemből kék lánggal kezd égni. Ekkor derül fény a nagy titokra, ő a Sátán fia." 
A történet persze csak itt kezdődik, ám már az első néhány rész olyan fordulatokat hoz, hogy nem merek bővebben szólni róla. Inkább csak vázolom, hogy Rin élete gyökeres fordulatot vesz. Elhatározza, hogy ördögűzőnek áll és szembeszáll biológiai (vagy inkább démonológiai) apjával. Felveszik egy különleges akadémiába, ahol megismerkedik nem csupán új osztálytársaival, hanem a démonok és ördögűzők világával is.  Közben pedig fény derül a származása körüli rejtélyekre.
Nagyon jól összerakott anime, van benne minden ami kell: dráma, humor, akció, misztikum és sok szerethető karakter. Egyetlen percét sem untam, sőt csak úgy faltam a részeket egymás után.
A sorozat, Kazue Kato mangája alapján készült, ami még most is fut, 25 epizódból áll. 
A grafika gyönyörű, a zenéket eltalálták és nincs a sztoriban üresjárat. Csupán két rész volt, ami "mellékesnek" tekinthető, ám ezek annyira humorosak, hogy illenek a picit sötét epizódok mellé. 
Itt ugyanis a veszély valós, emberek gyulladnak spontán, démonok lapulnak minden zugban és mindenki Rin bőrére pályázik. Nem vagyok a shounen műfaj rajongója, ám kedvelem a pörgős dolgokat. Itt pedig pont annyit rohangál a főszereplő szintén lángoló katanájával, amennyit kell és egy picivel sem többet.
A harc így nem viszi el a sztorit, csupán felrázza kicsit. Rin amúgy se nem halhatatlan se nem sebezhetetlen és ha esetleg egy ellenfelét második körben sikerül kiütnie, az nem holmi filozofálgatás eredménye, hanem a lángok feletti uralom (vagy néha épp a kontroll elvesztésének) köszönhető. Ettől lesz hiteles és izgalmas minden csihi-puhi jelenet. 
Szinte mindegyik karaktert kedveltem, legyen az ember, démon vagy bármi más. Ebbe pedig még a Sátán is beletartozik. Volt valami határozottan megnyerő benne.
Persze a toppon Rin áll, ő az abszolút kedvencem, de róla majd később.
Yukio megkedveléséhez idő kellett, annyira ellentéte testvérének és néha annyira szerettem volna, ha lazábbra veszi a figurát. Ám minden merevsége ellenére megszerettem az anyajegyeivel együtt. Fura, de nem emlékszem más anime karakterre, akinek lettek volna anyajegyei...
Shirou egy pillanat alatt levett a lábamról. Hihetetlen nagy arc.
Rin osztálytársai pedig a szokásos séma szerint alakultak. Volt köztük vagány lány, okos srác, ügyetlen de kedves lányka, csajozós fiú és nagymenő. No meg két rejtélyes figura, akik közül az egyiket még mindig nem tudom hova tenni. 
A tanárok viccesek és ők is követik a sablont, mi szerint a diákjaik könnyedén felülmúlják őket. 
A démonok ábrázolása elég változatos. Vannak furcsa, már-már absztrakt lények és emberszerűek is. Előbbiek vagy elég csúnyácskák vagy nagyon helyesek, míg utóbbiak kifejezetten szimpatikusak.
Mephisto a csúcs. A piperkőc, anyagias démon, aki rózsaszín limuzinnal jár és néha kutyává változik. Végig ott van, mint valami időzített bomba, közben pedig gyakorlatilag alig csinál valamit. Nagyon bírom a tagot, na meg a kissé zakkant öccsét, akinek még a hörcsöglét is jól áll.
És most jöjjön Rin.
Ki milyennek képzeli el a Pokol urának, magának a Sátánnak fiát?
Nos, én egy laza, nemtörődöm srácot látok, aki egész nap henyélne, ha időnként nem akarná valaki szétrúgni a hátsóját. Egy olyan fiút, aki ha dühös, kék lángok borítják be és cuki hegyes füle még hegyesebb lesz. Valakit, aki pont úgy néz ki, ahogy a mellékelt kép mutatja. 
Levett a lábamról, ami nem is volt kétséges. Kedvelem a lobbanékony srácokat és a hegyes fül a gyengém. (Na, meg a farkinca...) Ráadásnak pedig macskája van, aki pedig a macskákat szereti, az plusz ponttal indul nálam.
Oké, néha tényleg idegesítően fafejű és túlságosan meggondolatlan. De az vesse rá az első követ, aki látja hátratűzött frufruval és nem tartja aranyosnak. Abszolút kedvenc.
Itt kell megjegyeznem, hogy a csodálatos látványvilág egyik alappillére Rin átváltozása. Mikor kihúzza a kardját, vagy csak felmegy benne a pumpa, kék lángok jelennek meg és még démonibbá válik (fülek, fogak, farkinca). Ezt pedig nagyszerűen oldották meg. A kék lángok igazán sejtelmesre sikeredtek és pont ott vannak, ahol lenniük kell. Tökéletes kivitelezés.
A sztori, karakterek és látvány tehát csillagos ötös.
Lássuk a háttért és a mondanivalót.
Mitológiailag egy nagy vegyes tál. Van itt minden a szokásos démonoktól, a kelta mitológiai lényeken át a keleti gonosz szellemekig. Ez persze nem baj, én szeretem, ha szélesítik a palettát. A vallással azonban már akadtak gondjaim. Az ördögűzők egyértelműen a római katolikus vonalat képviselik, hiszen a központjuk Vatikán és csak rá kell nézni az egyenruhájukra. Mégsem teljesen azok, hiszen lehet családjuk és más vallásból vett szövegeket is kántálnak. A háttér vallási része tehát ugyanolyan kevert buddhizmussal, shintoval meg egyebekkel, mint a mitológia. Bár eltartott egy ideig, míg nem hagyományos értelemben vett papoknak tűnket az ördögűzők, ezt sem tartom problémának, sőt. Hiszen ha belemerülne egyetlen vallásba, akkor annak szabályaihoz és hiedelemvilágához kellene alkalmazkodni, míg így szabad az út erre is, meg arra is. Éljen a fantázia!
Természetesen ez az anime is rendelkezik mondanivalóval, üzenettel a nézőknek, ha nem így lenne, nem zengenék ódákat róla. A testvéri szeretet és a család fontossága egyértelműen jelen van. Az előbbit én kifejezetten kedvelem, itt pedig az ikrek miatt hatványozottabban hat. Érdekes figyelni mennyire mások és mégis mennyire hasonlóak. Rin és Yukio kapcsolata igazán izgalmas és szép.
Közben persze megvan benne a barátság és az útkeresés hangsúlyozása is. Az akaraterőről és önfegyelemről nem is beszélve. Nekem mégis az utolsó néhány rész üzenete tetszett a legjobban, ahogy elmosta a határt jó és rossz között. Hiszen semmi sem fekete vagy fehér.
Az Ao no exorcist tehát joggal lopta be magát a szívembe és vált az egyik kedvencemmé. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kedveli a pörgős, kicsit humoros, kicsit szomorú történeteket. Illetve azoknak, akik szívesen megismerkednének a Sátán fiával.

Ízelítőnek az első opening:
Kiegészítés:
Mint írtam, a manga még fut. Az anime 25 részével befejezett, ám akad még néhány csemege az ördögűzők rajongóinak. 
Először is van egy 10 epizódos kis extra. Ao no exorcist: Ura eku címmel, amiben egy-két perces humoros szösszenetek vannak. A rajongók, mint én, még ezeket is nagy lelkesedéssel nézik, ám az anime ismerete nélkül nem mondnak semmit.
Aztán van egy ova, Ao no exorcist: Kuro no lede címmel. Ez egy kiegészítő rész, amiben Kuro (Rin cicája) kalandját követheti nyomon a néző. Közben felbukkan az összes fontos szereplő, így a rajongók ennek is csak örülni tudnak. Macskakedvelőknek erősen javallott.
Végül pedig ott van a film. Ó, igen, a nagy rajongótábornak köszönhetően film is készül belőle. Ez azonban még a jövő zenéje, mivel 2012 telére ígérték és semmi információt nem találtam a történetéről. Viszont már most alig várom. 

Exra:
A sorozat legjobb mondata, mikor Suguro nyilatkozik Rinről és a túlélési esélyeiről.
"Olyan ostoba, hogy elfelejt meghalni is, ha esetleg megölnék."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése