Mielőtt elmegyek

Még mindig jó ötletnek tartom a könyves rovatokat, viszont van egy szépséghibájuk: minden könyvértékelést velük kezdek. Most is kénytelen vagyok visszautalni a Könyves kívánságlista rovat első bejegyzésére. Ebben írtam ugyanis először az aktuális könyvről. Nem szeretem magamat ismételni, így csak annyit mondanék előzménynek, nem csaltak az ott megfogalmazott megérzéseim.

Ezt a könyvet sikerült használtan, tökéletes állapotban, nagyon jó áron beszereznem, aminek rettentően örülök, és amit cseppet sem bántam meg. Igazán jól mutat a polcomon.

Ezt a dalt a könyv szereplői hallgatják és énekelik. Mindig rákeresek a zenékre, amik felbukkannak egy-egy könyvben és esetleg nem ismerem őket. Így voltam most is, és milyen jól tettem. Tökéletesen passzol a könyv hangulatához és még az értékelésem kezdetének is ideális. 

Néhány paraméter a könyvről:

Ciceró Kiadó munkája, érdekes puha kötésű, visszahajtott borítóval és meglehetősen szoros lapokkal. Nem szeretem túlságosan kihajtani a könyvek lapjait, hátha megtörik a gerincük, így küzdöttem vele rendesen. Ráadásul több mint 400 oldalával meglehetősen vaskos és nehéz darab. Ettől eltekintve azonban szép kivitelezés.

Fülszöveg:

"Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben – a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12. péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében.
De végül kiderül, hogy a legutolsó.
Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet."

Vicces, de a fülszövegről egy anime ugrott be, Yu Yu Hakusho, mivel ennek főszereplője, Yusuke is hasonló sorsra jut, amikor a legelső epizód legelső másodpercében elüti egy autó és meghal. Ő azonban a túlvilágra kerül és kap egy második esélyt, hogy feltámadhasson, ezzel pedig megszűnik a párhuzam a könyv és az anime között.

Kicsit tartok a tinikönyvektől és az ilyen fiatalon meghalok dologtól. Oké, elsősorban a fiatal öngyilkosokról szóló könyvektől, amit két korábbi olvasmányom számlájára írhatok (Veronika meg akar halni, 13 okom volt...). Ezek a könyvek majdnem egy életre elvették a kedvemet ettől a témától a szörnyű szereplőknek és a szerintem elrontott kivitelezésnek köszönhetően. Szerencsére, a hangsúly a majdnem-en van.

Ez a könyv más. A főszereplő nem önként vet véget rövidke földi pályafutásának, hanem az élet hozza így. Ezen kívül esélyt kap a javításra is, mivel újra és újra átélheti utolsó napját. Ennél többet azonban nem árulhatok el a cselekményről.

Tényleg tinikönyv, tini főszereplőkkel amerikai stílusban. Sokaknak ez nem tetszik, sokaknak túlzás, unalmas, esetleg ellenszenves. Én azonban egyik véleményt sem osztom, mivel többről van itt szó holmi tinigondoknál és üresfejű libáknál.

Az alap koncepció a menő és mutáns klikkek, a piszkálódások és a lelki terror persze nem új, ám annál gyakoribb. Ez minden iskolában megtalálható. Mindig vannak menők és lúzerek, mindig van kin nevetni és van akibe bele lehet rúgni büntetlenül. Az már részletkérdés, hogy milyen mértékben, és hogy az ember a cipő melyik oldalán van. Jelen esetben a főszereplő a rugdosók között szerepel, így a már megszokott szenvedő fél helyett a szenvedést okozó bőrébe bújhatunk olvasás közben. Ez pedig kifejezetten érdekes.

Sam első ránézésre egy sekélyes liba, ahogy a barátai. Ez a kép azonban hamar eloszlott számomra, hiszen ő is csak egy lány a sokból, aki próbál beilleszkedni és megfelelni a barátainak. Ez természetesen nem menti fel viselkedése vagy tettei alól, csupán segít megérteni az ő nézőpontját.

Lindsay már nehezebb eset, hiszen ő a vezér és elég kemény dolgokat tud művelni, valahogy mégis sikerült megkedvelnem, ahogy a könyv többi szereplőjét is. Aki pedig csukóból elutasítja a négy barátnőt, az képmutató. Szerintem mindenki szeretne csak egy kicsit belekóstolni a világukba. Csak egy kicsit a rivaldafényben lenni, csak egy kicsit hatalommal rendelkezni és tartozni egy ilyen erős és összetartó klikkbe. Mert mindet lehet mondani a lányokra, csak azt nem, hogy hűtlenek lennének, ők igazi barátok.

Ugyanilyen lazán el lehetne ítélni Sam tétova kísérleteit, amivel megpróbált szembeszállni a sorsával, ám én ezt is képmutatásnak tartom. Persze mindenki másképp reagálna, ám a lényeg ugyanaz, megteszel mindent, amit csak tudsz, hogy megakadályozd, közben pedig kihasználod a helyzetet.

Sam az egyik nap során szinte kivetkőzött magából és kipróbált mindent, amire korábban nem volt mersze, hiszen úgysem hatnak rá a következmények. Itt pedig elgondolkodtam (igaz, az egész könyv alatt pörögtek az agysejtjeim), én vajon mi mindent tennék meg. Nos, elég sok egyezne Sam tetteivel. (Legvadabb ruha, hajat is festenék és vágatnák, megcsókolnám az első szembejövő helyes srácot, belógnék valahová, csapnék egy óriási bulit stb.) Ebből kifolyólag értettem a reakcióit.

A szereplők tehát reálisak, a gondok valósak és elfogadhatóak, nem valami nyafka csipogás, mint Hannah gyenge érvei. Juliet pedig egy csodálatra méltó személy, ahogy Kent egy igazán édes és kedves srác. Ők első látásra bekúsztak a szívembe.

A kivitelezés tökéletes. Lauren Oliver tud írni, nem is akárhogy. Megvolt benne a fiatalság lazasága, könnyen olvasható, gördülékeny mondatok követték egymást, mégis minden fejezetben volt valami tanulság. Valami útravaló gondolat, amit nagyra értékelek. Elgondolkodtató könyv, pont amilyennek lennie kell. Az olvasó akarva, akaratlanul is töprengeni kezd a saját életén és azon, vajon hogyan lehetne jobb ember. Hiszen pont erről szól a könyv, az útkeresésről, az önmegvalósításról, az apró dolgokról, amik pókhálószerűen körbeszövik a világot és összekapcsolnak mindenkit. Közben pedig ott a sors, aki nem válogat, nem kérdez csak hozza magával az apró hópihéktől a lavináig terjedő dolgokat.

Nekem nagyon tetszett. Szépen felépített és kidolgozott könyv élő szereplőkkel és szép mondanivalóval, no meg a csattanóval a végén. (Sokaknak csak a vége tetszett, ám nekem inkább az egész, ahogy kikerekedett, a vége csak a pont arra a bizonyos i-re. Mellesleg, bár voltak kétségeim, ki tudtam következtetni, így nem okozott túl nagy meglepetést.)

Azoknak ajánlom, akik eltöprengős könyvekre vágynak.

Több helyen olvastam, hogy a 13 okom volt... lehetne akár kötelező darab a középiskolás korosztálynak, mivel sokat tanulhatnának belőle. Nos, én ezzel nem értek egyet. A Mielőtt elmegyek sokkal komolyabban, reálisabban foglalkozik a piszkálódás és kiközösítés témájával, így inkább ezt ajánlanám nekik. A benne foglalt mondanivalók pedig később sem vesztik érvényüket.

Néhány idézet bizonyítéknak:

"Valószínűleg ez a titok, ha azt akarjuk, hogy a dolgok olyanok legyenek, mint régen. Felfelé kell nézni."

"Eltűnődöm azon, hogy megismerhetünk-e bárkit is úgy igazán, vagy csak annyit tehetünk, hogy néha egymásba botlunk, lehajtott fejjel, remélve, hogy nem ütközünk össze." 

"A népszerűség furcsa dolog. Nem lehet igazán elmagyarázni, sőt egyáltalán nem menő beszélni róla, de ha látod, azonnal felismered. Mint azt, hogy valakinek lecsüng-e a szemhéja a frufruja alatt, vagy néz-e pornót." 

"Azt hiszem, a búcsú mindig ilyen – mint leugrani a szakadék széléről. A legrosszabb az egészben meghozni a döntést, hogy leugrunk. Ha már a levegőben vagyunk, semmit sem tehetünk, csak engedjük megtörténni." 

"Akkor jöttem rá, hogy bizonyos pillanatok örökké tartanak. Akkor is folytatódnak, amikor már véget értek, miután meghaltunk és eltemettek minket. Ezek a pillanatok örök életűek, visszatekerhetők és újraélhetők, a végtelenségig. Ezek jelentenek mindent, és egyszerre ott tudnak lenni mindenhol. Ezek adják az értelmet." 

"Ez az egyik dolog, amit aznap reggel megtanultam: ha átlépsz egy határ és nem történik semmi, a határ elveszti a jelentését. Hasonló ez ahhoz a régi találós kérdéshez, hogy ha egy fa eldől egy erdőben, ad-e valami hangot, ha senki nincs a közelben, aki hallja." 

"Elborzadok azon, hogy milyen könnyű tévedni az emberekkel kapcsolatban. Egyetlen, apró szeletet látunk belőlük, és azt hisszük egésznek. Az okot látjuk, és azt hisszük okozatnak, vagy fordítva. " 

"Egy jóbarát meghagyja neked a titkaidat. A legjobb barátaid pedig segítenek megtartani azokat." 

"… a halál a legmagányosabb dolog, ami történhet velünk."

 Végezetül pedig még egy dal, ami a könyv befejezése után jutott az eszembe. Ez is tökéletesen illik hozzá.