2012. szeptember 27., csütörtök

Rubinvörös

Nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog. Már az alcíme is taszított: "Időtlen szerelem", ami csöpögős szerelmi történetet ígért. Ráadásul rózsaszín a borító. Bár a színe ellenére kifejezetten tetszik. A sok apróság, a pókoktól a vízköpőkön át, annyira egyedi és elképesztően jól illik a történethez. Minden elismerésem a művészé.
Szóval nem igazán hatott meg a sok pozitív értékelés róla, mivel beskatulyáztam a romantikus dobozba (Én, csúnya-csúnya előítéletes nőszemély!) és kapott egy időutazó címkét is.
Az időutazás nem épp a szívem csücske. No, nem mintha nem találnám izgalmasnak és nem fantáziáltam volna arról, milyen lenne elbeszélgetni a történelem főbb szereplőivel, valahogy mégis taszít. Túl sok benne a "ha" és annyira bonyolult az egész. Számomra az idő azon fogalmak közé tartozik, amiket nem lehet meghatározni. Ez csak egy mértékegység és mégis sokkal több.
Az ugrálás az időben tehát nem tette vonzóbbá számomra ezt a könyvet. (Én, már förtelmesen előítéletes nőszemély!)
Mégis, mikor a könyvtárban rám kacsintott minden rózsaszín bájával, nem bírtam érzéketlen maradni. Kivettem és befaltam az első oldaltól az utolsóig. 
Fülszöveg:
"Mitévők legyünk, ha egyszerre a múltban találjuk magunkat, és csak annyit tudunk, hogy az üküküküküknagyapánk lovát Kövér Anninak hívták? Úgy van: megőrizzük a hidegvérünket. Legalábbis ezt próbálja tenni Gwendolyn, amikor kiderül: nem elég, hogy ő örökölte a családban az időutazásért felelős gént, de ráadásul az a feladat is neki jutott, hogy rendbe szedje a múltat. És mindennek a tetejébe épp ezt az arrogáns Gideont kapja útitársul! Az össze nem illő páros kénytelen-kelletlen beleveti magát a nem éppen hétköznapi kalandokba. Gwendolyn hamarosan megtapasztalja, hogy az ellentétek alighanem tényleg vonzzák egymást, és ez régen sem volt másképp. És, hogy már a múltban sem úgy mennek a dolgok, mint egykoron…"
 Néhány oldal után elpárologtak előítéleteim. Gwendolyn egy kifejezetten szerethető hősnő. Nem hisztis, nem idegesítő, csak egy jó fej csaj őrületes képességekkel. No, nem mintha a spontán temportálás nem lenne elég  érdekes, nekem mégis a másik képessége nyerte el szimpátiámat. Szellemekkel és vízköpőkkel barátkozni biztosan jó lehet.
A cselekmény pörgős, egyik éles helyzetből a másikba ugrik néha szó szerint. Az átmeneti részeket pedig a családfa bogozgatása és a sok titok megfejtése tölti ki. Ez az a rész, ami nem nyűgözött le annyira. Teljesen átlátható, tudtam ki kinek a kicsodája és mi lappang a háttérben. Kiszámítható. Mégis annyira gördülékenyen, jó stílusban van tálalva, hogy nem zavar, mikor többet tudok, mint a főszereplő.
Van benn valami könnyed és bájos, ami még az időutazást is élvezhetővé tette számomra. Az írónő, Kerstin Gier, szabályai teljesen jól követhetőek. Nem magyaráz túl semmit, csak lefekteti a tényeket és ehhez tartja is magát. Remek húzás! Ki nem állhatom, mikor megpróbálják az olvasó szájába rágni részletekbe menően a dolgokat. Ám a másik véglet, a teljesen következetlen katyvasz is taszító. Szerencsére itt pont megfelelően van adagolva a misztikum.
A könyv másik nagy erőssége a karakterek. Mint mondtam, Gwendolyn kedves főhős, ám a többiek is hasonlóan vannak kialakítva. 
A családja pont annyira különc és aranyos (anyuka, öcsi, húgi), mint karót nyelt és idegesítő (nagynéni, nagyi). Egyedül Charlotte-ot nem tudtam hova tenni. Ő is a karót nyeltek sorába tartozik, mégis sajnáltam. Hiába volt beképzelt, valahol megértettem. Nem jó érzés, ha a világod egyik pillanatról a másikra széthull...
A kedvenc szereplőm Leslie, a tökéletes barátnő. Ő nem csupán a főhősön lógó locsi-fecsi csaj, hanem egy igaz barát. Kiáll a barátnője mellett, segíti, ahogy tudja és feltétel nélkül bízik benne. Egy ilyen barát igazán irigylésre méltó. Ezen kívül nagyon bírtam a szövegét.
A humor is fontos szerepet játszik a cselekmény alkulásában. A párbeszédek pörgősek, a beszólások pedig ütnek. Ütnek, mint Gideon. Ó, igen, róla sem feledkeztem el.
Bevallom először tartottam tőle. Féltem, hogy egy újabb "papírsrácot" kapok. (Papírsrác = sablonos, felszínes, tucat férfihős) Szerencsére Gideonnak van egyénisége, nem is akármilyen. Jól el van találva benne az arrogancia és a kedvesség aránya. Tökéletesen passzol a főhősnőhöz. Drukkolok nekik.
Előítéleteim tehát megdőltek, aminek nagyon örülök. 
Ehhez még hozzájött az időutazásból adódó korszakok váltakozása. Szeretem a kosztümös könyveket (Na, meg a történelmet, ami szakmai ártalom.) ebben pedig csipettel ebből is kaptam. A korábrázolások nagyon tetszettek. Külön piros pontot érdemel a magyar vonatkozásért. Itt a helye az egyik kedvenc idézetemnek:
"Rákóczy csalódottnak tűnt. Talán mégis jobb lett volna, ha hazudok neki. Erdélyt Dracula fejedelem kormányozza, már kétszáz éve. Az egész terület rezervátumként működik egyébként már kihalt denevérfajok számára. A kurucok a legboldogabb emberek Európában.
Ez valószínűleg jobban tetszett volna neki."
Összességében tehát nagyon-nagyon tetszett a könyv. Élveztem minden sorát és ha nem lennék olyan, mint az a bizonyos templom egere, rohannék az első könyvesboltba megvenni. Igazán jól mutatna a polcomon, hiába rózsaszín. A Lélektelen társaságában biztosan jól érezné magát. 
Ajánlom mindenkinek, aki időn túli kikapcsolásra vágyik. 
Kukába a skatulyákkal és az előítéletekkel, megfosztanának minket ezektől a remek könyvektől!

Kiegészítés:
Kerstin Gier német származású írónő. A Rubinvörös trilógiájának első kötete. Igen, ez is sorozat, de most valahogy nem bánom, vagy már kezdek belefásulni.
A folytatás, Zafírkék címmel már elérhető magyarul. A befejező kötet, Smaragdzöld, pedig remélhetőleg hamarosan megjelenik, legalábbis a Könyvmolyképző Kiadó ezt ígérte. Az őszi megjelenési listájukon viszont nem szerepel, úgyhogy vagy a télen, vagy jövőre várható. Mindegyik borítója tartja a színvonalat és a retinabűvölő képességet.
Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, így biztosan elolvasom és ha nyerek a lottón (Bár azt lottószelvény nélkül nehéz.) be is szerzem. Most tényleg elkapott a könyvgyűjtők "Kell nekem!" betegsége.
Még egy kis ízelítő hozzá:
"Mi is volt a másik jelszó? Qua nesquik mosquitos? Sürgősen be kell szereznem egy másik agyat." 
"És egész véletlenül mindegyikünknek volt néhány kérdése a jövővel kapcsolatban. A fiú azt tanácsolta, vegyenek Apple-részvényeket, bármi legyen is az."
Extra:
A rajongók legnagyobb örömére a könyvből film is készül, ami februárban kerül bemutatásra. Német könyvhöz természetesen német film dukál.
Mikor megnéztem a trailert, elámultam. Nagyon jónak ígérkezik. A színészeket eltalálták (mellékelt képen Gwendolyn és Gideon), a kosztümök szépek és a hatás garantált. 
Annyira lelkes lettem tőle, hogy bevállalnék egy premier vetítést is. Ez azonban nem biztos, hogy megadatik, sőt maga a moziélmény is kétséges. Európai filmek ugyanis ritkán kerülnek a hazai széles vászonra. Annyira elamerikaiasodott a mozi világa, hogy ami nem Hollywoodban készül, az mintha nem is létezne. Ez pedig rettentő szomorú. 
Biztosra veszem, hogy sok hozzám hasonló, lelkes olvasó zarándokolna el, hogy megnézze. Ráadásul ez azoknak is látványos és érdekes lenne, akik még nem hallottak róla. A németek különben is tudnak jó filmeket készíteni (pl: A hullám). Még feliratosan is megfelelne, pedig a német nyelv nem épp a szívem csücske.
No, de a remény hal meg utoljára, a lepényhal meg utána...

2 megjegyzés:

  1. húúúú, film! ezt én is megnézném nagyon szívesen :D és alig várom a Smaragdzöldet...

    VálaszTörlés