2012. október 26., péntek

A lovak völgye

A Föld Gyermekei sorozat második kötete a hosszú hétvégére szinte a fotelhoz láncolt. alig bírtam letenni, úgy faltam a lapokat. 
A sorozat első részéről, A Barlangi Medve népe korábban már írtam egy bejegyzést, ajánlott azzal kezdeni az olvasást.
A borító ismét nagyon szépre sikerült, egyszerű, kifejező és mégis csinos darab, tökéletesen passzol a történethez. Kicsit ugyan vastagabb darab, ám ezúttal az utolsó oldalakon nem a folytatás ízelítője olvasható, hanem az első könyv kezdete. Őszintén szólva, nem igazán értem, mi értelme volt ennek, hiszen 99%-ban azok veszik kézbe ezt a könyvet, akik az elsőt már olvasták, a maradék 1% pedig, ha elnyeri a tetszését, úgyis kíváncsi lesz az előzményre, szóval teljesen feleslegesnek éreztem. 
Ennyit a formaságokról.
Fülszöveg:
"A szőke, kék szemű Ayla – fogadott anyja, Iza tanácsát követve – elhagyja az őt befogadó Barlangi Medve törzset. Broudtól született kisfiát hátrahagyva nekivág az ismeretlennek, hogy megtalálja azt a másik népet, amelyből származik.Északnak indul, egyedül, nehéz szívvel, és útja során minden erejére, tapasztalatára, tudására és találékonyságára szüksége van, hogy túlélje a zord körülményeket és a tömérdek rá leselkedő veszélyt. Egy titokzatos völgybe jut, ahol sztyeppei vadlovak kóborolnak, itt talál viszonylagos védelmet a kegyetlen hidegtől. Kíváncsisága és a megismerés vágya hajtja, hogy megszelídítsen egy vadlovat, mely ebben a rideg világban egyedüli társa.Ám a sors erre a vidékre vezeti a két vadászt, Jondalart és öccsét – ők szintén Ayla népének gyermekei. Egy végzetes balesetet követően Aylára hárul a feladat, hogy javasasszonyi ismereteit felhasználva meggyógyítsa Jondalart, s eközben felszínre bukkannak a rég eltemetett emlékek a gyerekkorából – a beszéd, a nevetés és sírás képessége, és hatalmába keríti egy ismeretlen érzés, a szerelem…"
Mikor elkezdtem olvasni, éreztem mennyire hiányzott már ez a világ. Ayla régi barátként tűnt fel a szememben és élvezettel követtem nyomon új kalandjait.  Ez a könyv azonban más, mint az első, pozitív és negatív értelemben is.
Az első részt imádtam, a hangulatot, a hiteles ízt, amit keltett bennem és a hihetetlen ősi aurát, ami körbelengte. Ebben a részben azonban ennek nagy részét elveszítette. Valami hiányzott, valami megváltozott.
A lovak völgye két szálon fut. Egyrészt ott van Ayla, egyedül, távol mindenkitől, akit ismert és küzd az életben maradásért. Aztán ott vannak a fiúk, Jondalar és Thonolan, akik felfedezik maguknak a világot.
A két szál tökéletesen kiegészíti egymást és megtöri kicsit a monotonitást. No, nem mintha bármelyikük élete unalmas volna, sőt épp ellenkezőleg. A fiúk vándorolnak, új tájakat, embereket ismernek meg és újabb veszélyekbe bonyolódnak, míg Ayla belesimul a völgy környezetébe és anélkül, hogy észrevenné, alakítja azt.
Ráadásul Ayla és a korábban őt befogadó törzs (Neander-völgyi) viselkedése, fejlettségi szintje és gondolkodása, illetve a fiúk és embertársaik (közvetlen őseink) szokásai, életmódja sokkal szembetűnőbb különbségeket mutat. A határ éles, mégis elmosódik. Mikor pedig a két faj szembetalálkozik egymással, megdöbbentő dolgokra derül fény. (Engem sokkolt az eszetlen megvetés.)
És itt kell megemlítenem a hangulatváltozást. Míg Ayla részei továbbra is az első könyv légkörét idézték, a fiúk egyre inkább eltávolodtak attól. Olyan volt, mintha egy szokványos regényt olvasnék, szokványos emberekről és ez nekem nem tetszett, mivel elvette az őskori varázst.
Ahogy az első kötet bejegyzésében is írtam, én a hitelességbe, a sugallatokba és az egyszerűségébe szerettem bele, ami ebből a részből hiányzott. Persze a számomra lenyűgözően érdekes dolgok, mint a világkép, csupán spekulációk, mégis annyira jól voltak tálalva az első kötetben, hogy megfeledkeztem arról, hogy regényt olvasok. Itt viszont nem tudtam elsiklani felette.
Keveselltem a hiedelemvilágot, túl bonyolultnak éreztem a beszélgetéseket és kicsit fárasztónak a kapcsolatokat.
Amennyire tetszetős volt az elején a szabad szerelem, ahogy őseink a könyvben a szexhez viszonyultak, annyira untam bele a későbbiekben. Szép üzenet a testiség örömszerzésként értékelése, jó volna, ha mindenki így látná most is, ám nem épülhet csupán erre a gondolatvilág. Csak ez az egy mozzanat körül forogtak a fiúk és a nyelvi különbségeken kívül nem mutatkozott meg a kultúrák sokszínűsége. Több vallást, több hiedelmet szerettem volna olvasni, amit nem kaptam meg.
A két szál természetesen összefut. Ez azonban csupán a kötet utolsó negyedén következik be, mikor már elegem lett a főszereplő férfiből és a regény elvesztette ismeretterjesztő funkcióját.
Ezt a részt már a romantikus könyvek közé sorolhatnám, hiszen egy szerelmi történet kissé elnyújtott, régi időkbe helyezett változata. No, nem mintha nem tetszett volna a főszereplők egymásra találása, csak nem ezt vártam a könyvtől. 
Nekem kell, hogy el tudjam hinni, amit olvasok, itt pedig sokszor húztam össze a szemöldökömet, hogy na, ne. Nem hiteles, nem mindig korhű, (és itt nem az eszközökre gondolok, mivel azok régészetileg alátámaszthatók) valahogy nem tökéletes. 
Azonban, mielőtt úgy tűnne, hogy nem tetszett a könyv (mert  nagyon is tetszett, csak mást vártam tőle) meg kell említenem néhány szép mozzanatot.
Először is imádtam a fiúk testvéri kapcsolatát. Mosolyogva olvastam, ahogy viccelődtek és ragaszkodtak egymáshoz, igazi testvérek.
Aztán ott van Ayla és "csemetéi" kapcsolata. Az állat-ember barátságokat mindig nagy élvezettel olvasom és ez most sem volt másképp. 
Az ágyjelenetek szépen, igényesen voltak megírva, igazán példát lehet róluk venni. (Mindig dühöngök, mikor egy jól felépített könyvet elrontanak az igénytelen, inkább poróra hajazó jelenetekkel.)
Ráadásul a mondanivaló sem hiányzott. A két faj kapcsolatából, főleg mikor a főszereplők megvitatják, sokat tanulhat az ember. 
Lehet, hogy többen furának találják, de nekem ezerszer szimpatikusabb volt az első kötetben megismert törzs, mint a fiúkat körbe vevő emberek. Előbbiek emberibbnek tűntek, ami kicsit szomorú. 
Összességében tehát jó könyv, alig bírtam letenni, ám csupán hagyományos regényként kell kezelni. Aki szerette az első részt, annak biztosan tetszeni fog. 

Megfontolandó részlet a könyvből:
"Ha a Föld gyermekei egyszer megfeledkeznek arról, aki róluk gondoskodik, megtörténhet, hogy egy nap arra ébredünk, sehol se leljük otthonunk."
Kiegészítés:
A sorozat nem ért véget ezzel a kötettel. A következő rész, A mamutvadászok elvileg hamarosan megjelenik szintén az Ulpius-ház gondozásában, gyönyörű kék borítóval.
A fülszöveg engem azonban nem győzött meg. Neander-völgyiekről szívesebben olvasnék...
Amúgy meg nagyon drága könyv lesz, így megfontolandó, érdemes-e befektetni rá. Főleg úgy, hogy a további folytatás (összesen 6 kötetre rúg a sorozat) sorsa elég bizonytalannak tűnik. Ráadásul hallottam néhány negatív véleményt a főszereplő későbbi sorsával kapcsolatban. Erre még alszom párat, akcióra vadászva, addig meg ott A Barlangi Medve népe, ami csodálatos függetlenül a folytatástól. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése