Looper

Ma Applequeen barátommal találkoztam, ha pedig mi egy légtérben vagyunk, akkor garantált a nevetés, a lükeség, a mozi és a nassolás tetszőleges sorrendben. Ezúttal fel is voltam készülve minden eshetőségre és okulva legutóbbi találkozásunkból, volt a táskámban 3D-s szemüveg.

Szóval beszabadultunk a moziba és elkezdtük a kínálatot böngészni, miközben örömmel konstatáltuk, hogy moziünnep van, vagy mi a szösz és féláron adják a jegyeket. (Fusson rögtön mindenki moziba, ezt érdemes kihasználni!) Volt, amit már Applequeen látott, volt, amit én láttam, volt ami nem tetszett és volt a Looper. Nem kellett sokat győzködnöm, hogy ezt a filmet válasszuk. 

No, de hogy mégis miért voksoltam egy akciófilm mellett? Mert Szirmai Gergő azt mondta, hogy jó film és én hiszek neki.

Egyik korábbi bejegyzésemben már reklámoztam a Hollywood Hírügynökséget, így nem ismételném magam. Beszéljen inkább Gergő:

Nem rajongok az akciófilmekért, a sci-fi nem az én műfajom és az időutazás sem hoz igazán lázba. Na, jó, az időutazással kezdek megbarátkozni. (Lásd: Rubinvörös) Ám adok a fent említett szöszi férfiember szavára, amit nagyon is jól teszek. Már megint igaza lett...

Ismertető:

"Ebben a futurisztikus akcióthrillerben az időutazás már valóság - ám illegális, és kizárólag a feketepiacon kínálják. Ha a maffia meg akar szabadulni valakitől, az illetőt harminc évvel visszaküldik a múltba, 2044-be, ahol egy jövőgyilkos, mint Joe (Joseph Gordon-Levitt), elintézi. Joe egyre gazdagabb, fényesebb életet él egészen addig, amíg a maffia el nem dönti: a bérgyilkosnak saját jövőbeli énjével (Bruce Willis) kell végeznie. De Joe elvéti a lövést, és kíméletlen hajszába kezd, hogy mentse életét, és megölje áldozatát."

 Szerencsére nem az a durván sci-fi, vagyis nem néz ki mindenki ugyanúgy latex kezeslábasban, nem röpködnek Peugeot 206-ok az égen meg hasonlók. Inkább amolyan hangulatos, nyomasztó jövőképet ad.

Az elején nagy dózisban elregélik, hogyan is működnek a looperek és mi a helyzet az időutazással. Miután ezt a néző megemésztette, megismerheti a főszereplőket. Először a fiatal Joe-t, aki franciául tanul, naponta lelő valakit a jövőből és közben élvezi az életet, ahogy csak lehet. Aztán jön az öreg Joe, aki már sok csúnya dolgot látott, aki kiábrándult és mégis küzd a csipetnyi boldogságért, amit élete utolsó éveire elért.

A karakterek nagyon jól vannak kitalálva és Joseph Gordon-Levitt játékára nem lehet panasz. Bruce Willis pedig, nos, ő Bruce Willis és pont. (Applequeennel jót nevettünk, mikor hullahegyeket hagyva maga után szitává lőtt egy egész épületet. Valahogy nem lepett meg minket.)

A Cid szerepét játszó kiskölyök pedig megérdemel egy vastapsot. Eszméletlen jól adta az aranyos pszichopatát. Imádtam a karakterét.  

Az időutazást egész jól felépítették, figyeltek a részletekre is, vagyis hogy a jelenbeli és a jövőbeli személyek hogyan viszonyulnak egymáshoz. Itt jön a képbe az egyik pozitívuma a filmnek, vagyis a maffia kegyetlensége.

Az ember már annyira hozzá van szokva a darabolós, vérben fürdő horrorfilmekhez és a lövöldözős, durrogtatós akció jelentekhez, hogy elfelejt félni, vagy legalábbis borzongani. Hát, aki ezen a filmen nem érez legalább egy picike hőmérséklet csökkenést, az érzelmileg elég alacsony takarékon mozog.

Van ugyanis egy jelenet, amiben megmutatják, mi lesz azzal a looper-rel, aki futni hagyja jövőbeli énjét. (Amúgy a loeper szerződési körében szerepel, hogy ha 30 év múlva még élni fog, akkor visszaküldik, hogy a múltbeli, fiatal énje végezzen vele. Ezután persze csinos nyugdíjat kap.) Ez pedig nem épp egy leányálom, hanem brutális kegyetlenség, de nem lövöm le a poént, nézze és borzongjon rajta mindenki maga. 

A másik dolog, ami még tetszett az a jól elrejtett humor volt. Szarkasztikus, helyzetkomikumokra alapuló kis dózisok törték meg a lehangoló jövőképet és a golyózáport. 

A cselekmény alakulása nem túl meglepő, nincsenek benne óriási fordulatok, de nem is lehet mindent megjósolni. Ehhez pedig hozzátartozik a nagy kérdés: "Meg lehet-e változtatni a múltat és ha igen, milyen következményei lesznek?" Ezt pedig zseniálisan oldották meg, mivel a változtatás jogát az ifjabb Joe-ra bízták, ezzel is sugallva, hogy nem, nem lehet változtatni a múlton, ám a jövőn annál inkább. 

A vége kifejezetten tetszett. Sokan felhördültek a moziban, mivel lezáratlannak érezték, szerintem viszont pont jókor hagyták abba. A konfliktus megoldódott és épp elég sugallatot adtak a nézőnek a jövőt illetően, ha tovább ragozzák, szájbarágós lesz.

Összességében tehát egész jó film, nem bántam meg, hogy megnéztem. Lehet rajta gondolkodni, na meg izgulni, hogy mi lesz a jövővel. Nem csupán akciófilm kedvelőknek ajánlom.

Napi öröm:

Applequeen meglepett egy tündéri ajándékkal. Készített nekem egy rózsaszín-zöld plüssnyulat. Annyira aranyos, hogy nem bírok betelni vele, most is csak ölelgetem és csodálom. 

Amint otthon leszek, fényképezőgép és normális internet (Ez a kolis net egy kacat, folyton ledob és nem enged vissza..) közelében, egy bejegyzés erejéig örömködöm kicsit, milyen piszok mázlista vagyok, amiért ilyen aranyos barátaim vannak.