Nagyon szeretem Tolkien munkásságát. Szerintem egy zseni, így okkal nézek fel rá. Épp ezért nem volt kétséges, hogy megnézem a bejegyzésnek címet adó, frissen mozikba került filmet.
A babót (Nekem a könyv már örökre ezen a néven marad.) természetesen olvastam, írtam is róla egy véleményszösszenetet, ami elolvasható ITT.
A cselekmény tehát nem volt ismeretlen számomra. A Gyűrűk Ura filmeket nagyon szeretem, szerintem gyönyörűen oldották meg a vásznon és sikerült igazán egyedi hangulatot kölcsönözniük nekik. Valami hasonlót vártam ettől a filmtől is, főleg mivel maradt a rendező (Peter Jackson).
Csupán egyetlen dolog szegte kicsit a kedvemet, három filmre bontották. Ez azért tűnt rossznak, mivel bár sűrű a könyv cselekménye, elég vékonyka és nem szeretem, ha valamit túlságosan elnyújtanak. Aztán olvastam egy cikket, amiben megmagyarázták az okokat és megnyugtattak.
Azért lett három film, mivel nem csupán a könyvet szerették volna vászonra vinni, hanem keretet is akartak adni ennek, illetve A Gyűrűk Ura filmeknek. Az első két film A babó cselekményét adja, míg a harmadik egy átkötő film A Gyűrűk Urához.
Szóval megnyugodtam. Éppen ezért csütörtökre, vagyis tegnapra foglaltam jegyet IMAX moziba. Úgy gondoltam, ez megérdemli a 3D-t és akkor már legyen igazi, jó minőség. A déli vetítésre mentem, mivel délután jöttem haza az ünnepekre, reggel meg még vizsgám volt. Tökéletes helyet választottam, pont középen ültem a 10. sorban, így a hatás nem maradt el.
No, de mielőtt belemegyek a részletekbe, azért hozok egy ismertetőt is:
"Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura történetének kezdete előtt. A békésen éldegélő Zsákos Bilbó (Martin Freeman) akaratlan kalandba kényszerül: Szürke Gandalf (Ian McKellen) tűnik elő a semmiből, s szervezi be őt egy váratlan utazásba, melynek során tizenhárom törppel és azok legendás vezetőjével, Tölgypajzsos Thorinnal együtt kell visszakövetelniük az elveszett Törp Királyságot, Erebort a rettegett sárkánytól, Smaugtól. Utazásuk temérdek veszélyes földön át vezet, találkoznak koboldokkal, orkokkal, halálos vargokkal, óriáspókokkal, alakváltókkal és mágusokkal. S noha végső céljuk a keletre fekvő Magányos Hegyet övező sivár vidék, előbb ki kell menekülniük a kobold alagutakból, ahol Bilbó találkozik azzal a lénnyel, aki örökre megváltoztatja az életét - Gollammal. Itt, a földalatti tó partján, egyedül Gollammal, a szerény Bilbó nem csak arra jön rá, hogy bátorsága és furfangja még őt magát is meglepi, egyszersmind megszállottjává válik Gollam "drágaszágának", a titokzatos gyűrűnek, amely kiszámíthatatlan és hasznos tulajdonságokkal bír. Egy kicsiny aranygyűrű, amely egész Középfölde sorsára hatással lesz, és amelyről Bilbó ekkor még semmit sem tud."
Nekem nagyon tetszett. Igazán látványosra tervezték, ami jól mutatott a vásznon, főleg 3D-ben.
Az eleje, ahogy összekötötték a korábbi Tolkien adaptációkkal, igazán jó húzás volt. A néző így ismerősként köszönthetett egy-egy szereplőt és könnyedén elhelyezte időben. A későbbi utalások is tetszettek, kicsit megtörték a bohókás hangulatot, ahogy a nagy gonosz eljövetelét sejtették. Főleg, hogy már mindenki tudja, van alapjuk.
A szereplőkre nem lehet panasz. Martin Freeman tényleg tökéletes Bilbó. Ian McKellen örökre Gandalf lesz és a törpöket is eltalálták.
Egyik-másik színészt meg sem lehet ismerni, olyan jól sikerült a sminkje. Én a leginkább Kilit követtem figyelemmel, mivel az őt alakító Adrian Turner fogja játszani a Csontváros filmadaptációjában Luke-ot. Nagyon kedvelem, de még mindig nem tudom elképzelni abban a szerepben, amin nem segít, ha egy vidám, fiatal törpként nevetgél és nyilazgat előttem.
A jelmezek és a háttér csodálatos volt, ahogy azt megszokhattuk Tolkien világában. Külön piros pont jár, amiért nem csupán a tündéknek volt anyanyelvű monológja, hanem az orkokat is szóhoz engedték jutni, természetesen ork nyelven. Ettől még jobban átjött a professzor kidolgozott világa.
A film szinkronos, ami ismét megmutatja, hogy igen is lehet jó magyar szinkront csinálni, ha elég időt és energiát fordítanak rá. Kicsit tartottam ugyanis a dalok fordításától.
Ebben a történetben fontos szerepet kapnak a törpdalok, amit nem haboztak a filmben is alkalmazni. A színészek éneke pedig igazán ütősre sikeredett, azért tartottam kicsit a magyar változattól. Félelmem azonban alaptalan volt, tökéletesen oldották meg.
Ami még a zenét illeti, Howard Shore ezúttal is varázslatos munkát végzett. Minden dallam passzol a képkockákhoz és sokat segít a hangulat megteremtésében.
Ez lényegében egy mese, bohókás és kevésbé drámai, mint A Gyűrűk Ura, több benne a humoros jelenet és az elejtett poén. Ettől azonban nem lesz kevésbé izgalmas. Majdnem három órás, a végére teljesen elzsibbadtak a végtagjaim, mégis annyira lekötött, hogy szinte elvesztettem az időérzékemet.
Meg kell még említenem a grafikát is, hiszen van néhány olyan lény, amit nem lehet színészekkel megoldani, mint a trollok, a vargok, a sasok és persze a sárkány. Nem nyűgöztek le, lehettek volna szebbek is, főleg a vargok, ám ők a negatív figurák, így van mentség csúnyaságukra. Mégis úgy érzem, kicsit kiütöttek a látványvilágból, ahogy a trollok is. Nekem a sasokkal ellenben nem volt problémám, mivel ahogy repültek, olyan látványos hátteret kaptam, amitől csak ámultam.
Ami pedig a szívem csücskét illeti, nem szerepelt egészben, amit előre tudtam. Biztosra vettem, hogy nem fogják lelőni a sárkány kinézetét már a legelején. Azonban adtak belőle egy kis ízelítőt. Egy farkincát, egy-egy sárkánylábat, amik nem tetszettek és kissé lelomboztak. Kényes vagyok, ha sárkányokról van szó. A film utolsó képkockája azonban elhamarkodott ítéleteim visszavonására késztetett. Belenézni egy sárkány szemébe, széles vásznon, 3D-ben igazi élmény. Főleg, ha az emberlánya sárkányimádó. Szóval várom a folytatást és Smaug színre lépését.
Ajánlom a filmet mindenkinek, aki szerette A Gyűrűk Urát és/vagy olvasta a könyvet. Igazán jól megalkotott adaptáció nem lehet rá panasz.
2013-ban jön a második rész, amit repesve várok.
Egy kis muzsika ízelítőnek:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése