2013. január 3., csütörtök

Mozgóképek IV.

Ahogy filmes rovatom előző bejegyzésében is említettem, szabadidőm jelentősen megcsappant. A kikapcsolódásra szánt órákat pedig inkább olvasással töltöm, mint filmezéssel. Még az Odaát részekkel is le vagyok maradva, pedig az az egyetlen sorozat, amit rendszeresen követek.
Ennek fényében most csak két filmről tudok íni, ám igyekszem a részletességgel ellensúlyozni a mennyiséget. 

Csillagpor 
"Hősünk, Tristan Thorn el akarja nyerni a gyönyörűséges Victoria szívét. Ezért útra kel egy varázslatos, mitikus világba, mert megígérte választottjának, hogy elhozza neki a hullócsillagot, mely a bűvös birodalomban ért földet. Ám mielőtt folytatnánk, tisztáznunk kell valamit. Amikor egy hullócsillag földet ér, emberi formát ölt. A mi hullócsillagunk, Yvaine a gyönyörű Claire Danesben ölt testet. Útja során Tristan találkozik Lamiával, a gonosz boszorkánnyal, aki egyébiránt nem más, mint a lenyűgöző Michelle Pfeiffer, aki szintén a hullócsillagot keresi, hogy nővéreivel kivághassák a szívét, nem másért, mint hogy megegyék, és ezáltal visszanyerjék szépségüket és fiatalságukat. Lamia gonosz karmai elől menekülve Yvaine és Tristan a karizmatikus Shakespeare kapitány fogságába esnek. A Robert De Niro által briliánsan megformált kalóz nem csak szó szerint ejti őket rabul "léghajója" fedélzetén. Az üldözéshez még más fura figurák is csatlakoznak, például az álnok szívű Septimus herceg, vagy Ferdy, az orgazda, és mindenkinek jó oka van a hullócsillag megkaparintására. Amint Tristan és Yvaine egyik kalandból a másikba csöppen, csillag és csillagász egyre közelebb kerül egymáshoz, mígnem... talán valami románc van a levegőben?"
Ez a film Neil Gaiman azonos című könyve alapján készült. Már egy ideje szeretnék olvasni az író tollából, mivel sokszor botlom a könyveibe. Ezt hamarosan teljesítem is, mert a kedvenc könyvtáram polcain is láttam. De, most a filmről van szó.
Először még a gimiben hallottam róla, ami nem mostanában volt. Ha nem csal az emlékezetem, Karácsony környékén meg is néztük, vagyis ment háttérzajként a teremben, mi meg vagy figyeltünk rá, vagy nem. Én csak félig, mert közben a szokásos beszélgetésbe merültem környezetemmel. Igazán jó volt a "sarkunk".
Tehát nem hagyott mély nyomot bennem, csak arra emlékeztem, hogy nem tetszett annyira, mint a többieknek. Néhány napja pedig újra megnéztem, immár teljes figyelmemet nekiszentelve.
Hát, most sem győzött meg. Szeretem a meséket, szeretem a fantasyt, a kalandos romantikával sincs semmi bajom, de ez nagyon gyenge volt.
Paródiának elment volna a sok nonszensz logikai baki, de ők valóban komolyan gondolták. Hatásvadásznak éreztem és nem tudtam elmerülni benne. Pedig a színészek igyekeztek mindent beleadni Robert De Niroval az élen. 
Néztem a filmet és folyton egy jelző jutott eszembe róla, gagyi. Olyan kis semmilyen, nem igazán izgalmas, nem igazán vicces, nem igazán romantikus. Mindegyikből egy kicsi és mégsem igazán. Pedig én tényleg szeretni szoktam az ilyen filmeket, ez azonban nem tetszett.
Mesekedvelőknek ajánlom.

Upside Down
"Az Upside Down egy, vagyis két olyan világban játszódik, melyek egymás alatt/felett helyezkednek el, miközben egymással szembe néznek, köszönhetően ellentétes irányú gravitációs mezejüknek. A történet egy fiúról és egy lányról szól, egyikük az alsó, másikuk a felső világban él, és sorsuk menthetetlenül összefonódik. Csakhogy ezt sokan nem nézik jó szemmel."
Romantikus fantasy, ha be akarom skatulyázni, némi drámai elemmel. Az előzetese nagyon tetszett és felpiszkálta kíváncsiságomat.
Ez egy tipikus gazdag lány és szegény fiú románc meglepően új köntösben. A két világ egymással szemben helyezkedik el és külön gravitáció hat rájuk. Adam világa az alsó, a szegény, ami romokban és nyomorban tengődik, míg Eden világa gazdag és virágzó. Aki lent él, felfele vágyik, ez azonban lehetetlen és nem mellesleg törvénybe is ütközik. Aki pedig megszegi, az életével fizet.
A film elején a narrátor elmondja a film fő fizikai törvényeit, hogy a néző képbe kerüljön. Ezeket a szabályokat végig igyekeznek tartani. Én is csak azért zavarodtam néha kicsit össze, mert a képi világ a mellékelt képhez hasonló és néha nem tudtam eldönteni, hol van fent és hol van lent. No, meg akadt benne néhány logikai baki, de ezt elnézem.
Jó volt látni, ahogy Adam mindent megtett, hogy felmehessen és együtt töltsön legalább néhány percet szerelmével. Drukkoltam neki és izgultam érte, mikor a lebukás fenyegette.
A látvány ütősre sikerült, csak meg kell szokni a tükörszerű képet. Aki gyerekkorában játszott már olyat, hogy egy tükrön keresztül próbált tájékozódva haladni, annak talán könnyebb alkalmazkodni. 
Az alapötlet nekem nagyon tetszett, a két világ felépítése is jól összerakott, csak egy picit túlságosan romantikus. Ám most olyan hangulatban voltam, hogy elnéztem neki a talán kicsit sablonná vált "a szerelem mindent legyőz" figurát. 
Egyetlen gondom csak a hatóságok gyengesége volt. Mindenki félt tőlük, ők mégis olyan lazán vették a kihágást és tutyimutyi módon léptek fel ellene.
A színészek jól el lettek találva, Kirsten Dunst (Pókember, Marie Antoinette, Interjú a vámpírral stb.) és Jim Sturgess (Egy nap stb.) játékára nem lehet panasz. 
Összességében tetszett, már a látványért és a hangulatért (amiben jelentős szerepe van a zenének) megérte megnézni. 
Azoknak ajánlom, akik nem hétköznapi szerelmi történetre vágynak. 

Értékelés 10-es pontozással:
Upside Down       ->       8
Csillagpor             ->       6

Az Upside Down miatt fedeztem fel az Audiomachine számait. Íme egy kis ízelítő:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése