Írás

"Az írás a megértés csúcsa"

Szeretek írni. Ez gondolom nem túlságosan meglepő egy bloggertől, ám az talán már inkább, hogy kézzel írni viszont kevésbé. Gondolataimat mindig jobban átlátom, ha gépelek, mint ha a macskakaparásomat olvasnám vissza. Ez persze főleg annak tudható be, hogy meglehetősen, nos ronda, furcsa, egyedi, olvashatatlan, sormintaszerű (lehet választani a jelzők közül) írásképem van. 

Legutóbb is, mikor visszakaptam a kölcsönadott jegyzeteimet, ismét megkaptam. Csoporttársam Pucca által juttatta vissza hozzám a füzetet és Pucca nevetve elmesélte, hogy a csajszika megkérdezte tőle: "Szellem mindig így ír?" Mire Pucca: "Ez még a szebb írása." Ez pedig eléggé megdöbbentette a lányt, mi meg jót nevettünk rajta. Ha valaki huzamosabb ideig ismerkedik az írásommal előbb-utóbb beletanul. Pucca már szinte profinak számít, nagy piros pont jár érte.

Szóval tisztában vagyok az adottságaimmal, épp ezért gyakran töprengtem azon, mit szólna az írásképemhez egy grafológus. Biztosra vettem, hogy nagyot nézne. Nos, tegnap választ kaptam kérdésemre.

Történt ugyanis, hogy F. barátommal kávéztam a Vörös Oroszlánban (Oxigénbár részén). Szeretek oda járni mert nyugis, kellemes a légkör és nagyon finom a kávé és a tejes turmix. 

Mivel rég találkoztunk, volt bőven miről mesélnünk, így elég sokáig ücsörögtünk ott. Aztán egyszer csak odalépett hozzánk egy férfi indiai stílusú ruhában és közölte, hogy ő grafológus és ha van kedvünk, ingyen megvizsgálja az írásképünket. Ez neki gyakorlás, nekünk meg, ha elég bátrak vagyunk, érdekes is lehet.

Egyből felcsillant a szemem, hogy itt a remek alkalom. F. kicsit vonakodott. Nevetve megjegyeztem neki, úgyis tudjuk hogy klinikai estek vagyunk, nem fogunk meglepődni. Ezzel persze meggyőztem, hogy vállaljuk be, így miután egy másik asztalnál végzett a vizsgálattal, le is szólítottam, hogy minket is tessék kielemezni.

F. szerintem legalább olyan kíváncsi volt, mit szól majd a furcsa írásomhoz, mint én. Ő ugyanis általános iskolában lett a barátom és akkor nagyon is sokat olvasta a macskakaparásomat. Azóta persze változott a dolog, láttam is az arckifejezésén. Veterán "olvasóm", mégis csillant egy kis meglepettség a szemében. Az egyetemi jegyzetelés nem tesz jót az írásképnek...

Finom turmix egyik korábbi teaházas
beszélgetésünk alkalmával

Szóval kaptunk újságot, amiből tetszőleges szöveget kellett kimásolnunk egy A/4-es oldalra. Annyira belejöttünk, hogy még túl is teljesítettük a háromnegyed oldalas tervet. Aztán letelepedett hozzánk a grafológus, kért még egy aláírást meg pár perc vizsgálódási időt, majd szépen sorban kielemezett minket.

Először F. volt az alany. Csak ültünk és hallgattuk áhítattal, mennyire passzol mindaz, amit mond róla. Nagyon eltalálta a személyiségét és a munkához való viszonyát. Mivel pedig előtte pont hasonló dolgokról beszélgettünk (A hitetlenkedők kedvéért megjegyzem, hogy addig a grafológus a terem túlsó végében elemezte mások írását, így biztosan nem hallotta.) még félelmetesebb lett a pontosság.

F. szépen megköszönte és bólogatott, hogy ez bizony stimmelt, mire én már izgultam a saját értékelésem miatt.

A grafológus első megjegyzése az volt, mikor meglátta a lapomat, hogy "eredeti". Aztán, mikor közöltem vele, hogy tudom jól, csúnyán írok, csak nevetett. Szerinte ugyanis nincs csúnya írás és minél kevésbé követi valaki az idealizált írásképet, annál könnyebben elemezhető. 

Aztán belevágott és az arcomra fagyott a vigyor, annyira beletalált mindenbe. Az írásképem elárulta neki a személyiségem lényegét az erősségeimmel és a gyengeségeimmel együtt. Mivel egész jól tisztában vagyok a dolgaimmal, ez még nem döbbentett volna meg annyira, ám mondott új dolgokat is. Olyanokat, amik belegondolva valóban igazak és borzongató volt szembesülni velük. Annyira eltalált mindent, hogy szinte megszólalni sem tudtam.

Én is megköszöntem szépen az észrevételeket és miután a grafológus távozott összenéztünk F.-el. Szabályosan pislogtunk egymásra és csak hebegtünk, hogy "Jé, tényleg ilyen vagy!" Nagyon elgondolkodtató volt.

Eddig is tudtam, hogy nem légből kapott tudomány a grafológia, ám most már meg is tapasztaltam. Hihetetlen, mennyire árulkodó dolog egy olyan apróság, mint a kézírás. Nagyon örülök, hogy megvolt bennünk a kellő bátorság és éltünk ezzel a lehetőséggel. F. ugyanezen a véleményen volt utána.

Hogy miért írtam le mindezt? Mert hatalmas élmény volt és szeretnék biztatni mindenkit arra, hogy ha van lehetősége, próbálja csak ki. Önismereti és önértékelési szempontból igazán nagyon hasznos lehet. Engem legalábbis elgondolkodtatott és adott egy kis útravalót, hogy eldöntsem, szeretnék-e valamin változtatni vagy sem. Ha pedig úgy döntök, igen, már tudni fogom, hol kezdjem.

Konkrétumokat direkt nem írtam, mert ez csak azoknak lehet érdekes, akik személyesen is ismernek. Ha valakit mégis furdal a kíváncsiság, (amit erősen kélek) privátban szívesen elmesélem. Tényleg olyan vagyok, amilyennek az írásképem alapján látszom, nincs ezen mit szépíteni.