Ruróni Kensin 3.

Azt hiszem, mondhatom, hogy ez a kedvenc mangám, Kenshin a kedvenc kardforgatóm és Vacuki Nobuhiro a kedvenc mangakám.

Ez most elég ömlengős kezdés lett, de néha ilyen is kell.

Szóval a sorozat harmadik kötete kerül ezúttal terítékre, ami nem okozott csalódást. Szinte azonnal beszippantott, észre sem vettem és már félhangosan kuncogva bújtam a lapokat alig pár oldal után. Épp ezért hamar a végére is értem, hiszen ha van negatívuma, akkor az a rövidsége.

200 oldal, ami tekintve, hogy képregényről van szó, nem kevés, azonban a cselekmény csupán a 143. oldalig tart, míg az utolsó ötven oldal egy rövid előzménytörténet, de erről majd később.

A borítón ismét a vörös szín dominál és ezúttal Kensin Kaoruval párban került rá. Ez azonban senkit ne tévesszen meg, nem jelenti a kapcsolatuk középpontba kerülését.

Fülszöveg:

"A „Pókháló” – finomított ópium, amit olcsóbban lehet gyártani, és kétszeres áron eladni. Takami Megumi, egy híres orvosdinasztia utolsó sarja az egyetlen, aki ismeri az előállításhoz szükséges titkos formulát, és a gátlástalan üzletember, Takeda Kanjrú számára ő a kincsesbánya, amire kiterjedt bűnszövetkezete épül. Hiába szökik el a lány, a döntés nem ilyen egyszerű: ha Kanjrúnak dolgozik, még több ember halálát okozza, ha viszont Kensinékkel marad, könnyen lehet, hogy ők kerülnek halálos veszélybe…"

A második rész végén megismert Takami Megumi köré szerveződik ez a kötet. Ez pedig borítékolja az új ellenségeket és a harcok elszaporodását. Mégsem mondanám, hogy akcióban bővebb lenne, ugyanis pont annyi csihi-puhi akad benne, mint amennyit az olvasók megszoktak. A szerző ugyanis ügyelt rá, hogy a karakterei háttere és motivációja is kellő hangsúlyt kapjon. (Ebben persze nagy segítséget nyújtanak a cselekménybe ékelt A karakterek születésének titkos története részek.)

Az ópiumkereskedelem háttere is szépen körvonalazódik, és ahogy feltűnik az új ellenség, róluk is meg lehet tudni egyet s mást. Természetesen a főszereplők sincsenek elhanyagolva, nekik is szépen, érzékletesen fejlődik a jellemük. 

Ha már a borítónál elejtettem a "szerelmi szálat", muszáj megjegyeznem, hogy újabb célzással bővült. Megumi megjelenése ugyanis féltékenységre késztette Kaorut. Szabályosan megfenyegette a potenciális vetélytársat, hogy kiteszi a szűrét, ha egy ujjal is Kensinhez mer érni. Persze mindebbe a bohókás kardforgatót nem avatták be, csak Szanonak szúrt szemet a dolog. No, de mit nem vesz észre a forrófejű bunyós, különösen, ha nőkről van szó?

Tetszett, hogy a fiúk Jahikot is bevonták a probléma megoldásába, mivel mindig sajnálom a kölyköt, mikor gyenge gyerekként kezelik és megpróbálják lerázni. Lehet, hogy kicsi, de amennyi mindent átélt, már nem lehet nem komolyan venni. Ráadásul a pimaszságával tovább növeli a humoros jelenetek számát.

Akció és dráma ide meg oda, ez egy meglehetősen szórakoztató történet tele kuncogtató veszekedésekkel és kínos jelenetekkel. Kensin hiába a legerősebb kardforgató az egész országban és hiába szinte legyőzhetetlen, többet ütik és több sérülése van, mint egy bokszzsáknak. No, persze csak mert hagyja magát. Igaz, hogyan is állhatna ellen egy szenvedélyes lány heves természetének? 

Ahogy már említettem, a 143. oldalon véget is ér ez a rész, természetesen az elmaradhatatlan függővéggel. Vacuki Nobuhiro már megint a legizgalmasabb résznél hagyja félbe a dolgokat, hogy az olvasói eléggé be legyenek sózva a folytatás iránt. Okos húzás...

Kárpótlásul viszont megosztja, hogyan is indult Kensin történetének karriere. Az utolsó ötven oldal ugyanis egy pliot epizódnak tekinthető. Ruróni - Egy kardforgató története a Meidzsi romantika korából fél évvel az első kötet megjelenése előtt készült. Kicsit más, mint a végül kibontakozó történet (itt Kaoru, Megumi és Jahikó testvérekként szerepelnek) és a rajzolása is eltér cseppet. Vacuki meg is jegyzi, hogy bénák a rajzok, de ezt nem kell elhinni. Nem annyira letisztult, az igaz, inkább aranyos mint drámai, de így is nagyon szép és persze élvezhető. Kensin történetének minden főbb mozzanata megjelenik benne, ami nem maradhat lelkesedés nélkül a rajongók részéről. 

Összességében tehát remek, mint mindig és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki kedvet érez egy izgalmas és szórakoztató mangához.