2013. november 16., szombat

Szentivánéji álom

Shakespeare repertoárom meglehetősen szűkös: Hamlet, Rómeó és Júlia. Ráadásul meg lehet kövezni, de míg az elsőt szeretem, addig a másodikat egy cseppet sem.
Szeretnék több klasszikust olvasni, mégis nehezen határozom el magam mellettük. Ennek pedig nem az érdeklődés hiánya vagy épp a nyelvezet az oka, hanem a sok frissen megjelent kötet. Az új könyvek és a lelkes várakozás utánuk teljesen megfertőzött, így előbb nyúlok egy frissen nyomdából kikerült történet után, amit elsők között olvashatok, mint egy már X kiadást megélt, generációk által olvasott darabért. 
A Szentivánéji álom mégis előkelő helyet kapott "Illene már elolvasnom" listámon. Ennek persze külső okai voltak. 
El kellett olvasnom, mielőtt megnézem a színpadon. Decemberi balettnéző hagyományom következő csillaga ugyanis Shakespeare bohókás műve lesz a győri társulat előadásában a Művészetek Palotájában. 
Queen B.-vel már hetek óta (mióta megvettük rá a jegyet) be vagyunk zsongva. Szeretem a balettet!
Szóval szorított a határidő (meg a könyvkölcsönzés lejárta), így méteres várólistámról rá esett legutóbbi választásom a mellékelt csicsás, lila borítójú változatban.
Nagyon rövid könyvecske, csupán 70-80 oldal kiadástól függően. Klasszikusként ugyanis több kiadást is megélt. (Épp ezért a címkék közül, most inkább kihagynám a kiadót.)
Fülszöveg:
"Shakespeare e korai komédiája 1594-96 táján íródott, valószínűleg egy főúri esküvő alkalmából tartott előadásra. Erről szól maga a darab is, a szerelemről, a házasságról, a szenvedélyről, az akadályok legyőzéséről. A Szentivánéj egyetlen hatalmas nászéjszaka. A „váltott gyermek”, az a bájos apród, akin kitör a háborúság a tündérkirály és tündérkirálynő között, noha maga nem jelenik meg a színen, minden kergetőző, űzekedő szerelmesnek jelképe lehet. Hiszen mindenki váltott gyermek itt, s szüntelen váltakozásban gerjednek egyért s taszítják el a másikat, hogy Puck gonosz varázslatára minden megforduljon, majd jótékony varázslatára az éj végére valahogy minden mégis összerendeződjék."
Vígjáték és tényleg vicces. Remekül szórakoztam mind a lehetetlen helyzeteken, amikbe a félreértések sodorták a főszereplőket, mind a hatalmas beszólásokon.
Persze romantikus is, hiszen szerelmespárokról szól minden lehetséges változatban: boldogan esküvőt várók, viszonzatlan szerelmesek, tiltott szerelmesek és régi házasok. Mindenki megtalálja a szívéhez közelit.  Ezt pedig egy csipet tündérporral tálalja a szerző.
A tündérek itt talán átmenetet képeznek a mesebeli aprócska viráglények és a mai, modern, emberszerű alakok között. Engem a görög mitológia isteneire emlékeztettek. Puck pedig egy érdekes figura, bár nem is annyira komisz, mint amilyennek állítják. Ezúttal nem szándékosan kutyulta össze a dolgokat.
A legszórakoztatóbb karakterek nekem mégis a botcsinálta színészek voltak, akiknek a könyv végi előadása páratlan. Olyan jókat kuncogtam rajtuk, no meg a nézők (főleg a férfi szereplők) közbeszólásain.
Összefoglalva tehát tetszett, remek kis történet és alig várom, hogy a színpadon is megnézhessem.
Ajánlom mindenkinek, aki könnyed, bohókás történetre vágyik 16. századi stílusban. Valamint mindazoknak, akik Shakespeare műveivel szeretnének barátkozni. Nem is értem, miért nem ezt a darabot teszik kötelezővé. Szerintem sokkal jobban megkedveltetné a klasszikusok olvasását a gyerekekkel, mint mondjuk a Rómeó és Júlia
Ha pedig ez nem lenne elég a népszerűsítésére, megjegyzem, hogy a Könyvmolyképző Kiadó is nyomdába vitte néhány másik klasszikussal egyetemben. Szóval van helyes kis fekete, virágos borítójú változata is hetyke vörös pöttyel, ahogy dukál.

Ízelítőnek kedvenc idézetem a darabból a darabban:
PYRAMUS „Ó, hát adj egy csókot ezen a rossz falon!” 
THISBE „De nem éri ajkad, csak a meszet nyalom.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése