Amint megtudtam, film készül Markus Zusak remek könyvéből, elhatároztam, hogy mindenképpen megnézem széles vásznon.
A könyvet két éve olvastam, nagyon tetszett és azóta mutatom meg lelkesen azoknak, akiket talán érdekelhet. Így járt Queen B. is, akinek pár hónapja adtam kölcsön. Jók voltak megérzéseim, neki is nagyon tetszett, így tegnap elkísért a moziba.
A film rövid ismertetője mindazoknak, akik nem olvasták a könyvet:
"Liesel különös fantáziájú, bátor lány - és szüksége is van kivételes képességeire. A II. világháború idején német nevelőszülőkhöz kerül (Geoffrey Rush, Emily Watson). Tőlük tanul meg olvasni, az ő segítségükkel nyílik ki számára egy egészen új világ. Éppen akkor, amikor a valódi világ egyre félelmetesebbé és veszélyesebbé válik számára. A család egy zsidó kamasz fiút is rejteget: a kislány és Max együtt fedezik fel, milyen ereje van a szavaknak, és milyen fontos segítséget nyújthatnak a kitalált történetek. Segíthetnek olyankor is, amikor már semmi más nem segít."
Mikor kijöttünk a moziból heves diskurzusba kezdtünk, mivel a véleményünk bár fő vonalakban fedte egymást, a részletekben eltért. Ez pedig így van rendjén, mindenkinek megvan a saját nézőpontja, véleménye és a diskurzus végére kölcsönösen elismertük egymás észrevételeit, még ha nem is értettünk velük teljesen egyet.
Szóval most rendhagyó módon, nem csupán az én véleményemet írom le, hanem Queen B. megjegyzéseit is, ezzel is bővítve a tudnivalókat erről a szépen megalkotott filmről.
Az alapanyagot nagyon jól használták fel. A film és a könyv cselekménye tökéletes párhuzamba vonható és csupán a kisebb eseményeket hagyták ki (pl: Liesel és Rudy tolvajkodásai) ezzel pedig egy kerek egész történetet alkottak, ami tökéletesen megfér a vásznon.
A látványvilág tetszetős, a színek, a díszletek mind-mind hozzák az 1940-es évek hangulatát. Egyszerű, ám gyönyörű képsorok tűnnek fel, amitől a moziélmény garantált. A zene, John Williams jóvoltából növeli ezt a hatást és egy remek atmoszférába vonja be a nézőket.
A színészek munkájára sem lehet panasz, kiváló munkát végeztek. Hétköznapi emberek mind, ahogy a könyvben is. Viszont, ahogy Queen B. észrevette, a karakterek jelleme leegyszerűsödött. Ő ezt elsősorban a polgármester feleségénél fedezte fel. Nos, valóban egyszerűbb jellemek, mint a könyvben, de ennek megvan a maga oka. Míg egy több száz oldalas regényben van bőven hely a személyiségek teljes kibontakozására, addig ezt a vásznon egész máshogy kell megoldani. Sugallatokkal, egy-egy kifejező képpel, ami a könyvhöz képest kevésnek tűnhet. Én épp ezért megértettem a változásokat, hiszen nem írták át a szereplőket, nem csökkentették értéküket, csak kevésbé voltak rétegzettek.
Ezt a hosszúság is befolyásolta. Öt év eseményeit nem könnyű belesűríteni egy könyvbe, hát még egy két órás filmbe. Gyorsítani kellett a tempón és a cselekmény fő szálán maradni, hogy egységes élményt nyújtson és ne legyen darabos. Az olvasóknak ez azonban nem mindig vigasz, mivel ezzel az eredeti cselekmény picike finomságai tűntek el, a mindennapok küzdelme. Míg a film inkább a háborúra, azok eseményeire koncentrál, addig a könyv megmarad a hétköznapok ködös szürkeségében. A filmben sajnos nem látszik, mennyire küzdelmes a hátországban élők élete, az élelemhiány és az aggodalom miatt. Természetesen vannak rá bőven utalások, csak nem olyan mértékben domborodik ki, mint a könyvben, ami érthető, bár sajnálatos. Ezzel ugyanis az eredeti történet egyik fő mondanivalója veszik el, pont az, amitől a könyv kiemelkedik a többi háborús történet közül. Ennyi veszteségre azonban szükség van, hiszen a film egy egész más műfaj, mint az irodalom.
Szót kell még ejtenem a narrátorról, a Halálról. Nagyon örültem, hogy a film készítői nem feledkeztek meg róla és a legjobb mondatait beleszőtték a filmbe. Nélküle nem lett volna az igazi.
Összességében tehát jó film, remek adaptáció. A főbb üzenetek mind átjönnek és lehet, hogy azok a nézők, akik nem olvasták a könyvet, csak egy újabb alkotást látnak a második világháború témájából, ám azok akik olvasták, tudják, több ez annál. Ha pedig valakit megérint a film és átérzi Liesel könyvek iránti szeretetét, a szavak értékét, ami átszövi a cselekményt, akkor talán kedvet kap az olvasáshoz is.
Csak ajánlani tudom a filmet és a könyvet egyaránt.
Zene:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése