A vonzás szabályai

Ez a könyv a Tökéletes kémia folytatása, bár önálló kötetnek is tekinthető.

Az első könyvtől nem ájultam el, nem is szándékoztam foglalkozni a folytatással, azonban olyan sokan és olyan nagyra dicsérték, hogy felpiszkálta a kíváncsiságomat. Szóval adtam neki egy esélyt, úgyis könnyed olvasmányra vágytam. 

A borító a történet egyik kiragadott jelenetét eleveníti meg, nekem mégsem tetszik annyira, de ez ízlés dolga. Vastagságra szokásos vörös pöttyös 364 oldalával, amiből az utolsó húsz oldalba belefért egy kis előzetes a következő kötetből. A lábjegyzetekért hatalmas piros pont jár a kiadónak.

Fülszöveg:

"Carlos Fuentes úgy érezte, hogy elárulták. Istenített bátyja, Alex kilépett a Latin Vérből, hogy bebiztosíthassa jövőjét gringa csajával, Brittanyvel. Ami még ennél is bosszantóbb: Alex rákényszeríti Carlost, hogy térjen vissza Mexikóból, és próbáljon meg hozzá hasonlóan tisztességes életet élni. A gond csak ott van, hogy Carlos imádja a veszélyt. Ráadásul annak ellenére sem sikerül minden szálat elvágnia mexikói bandájától, hogy Alex egyetemi tanárához költözik Colorádóba. Carlos nem találja a helyét a kertvárosban. Vendéglátója lánya, Kiara iránt érezett szerelme teljesen felkavarja, hiszen a lány egyáltalán nem hasonlít azokhoz a vad chicákhoz, akikkel eddig randizott. De Carlos és Kiara hamarosan rádöbbennek, hogy szívügyekben a vonzás szabályai felülírják a társadalmi különbségeket, és átívelnek azokon a nehézségeken, amelyek szétválasztanák a szerelmeseket."

Ez a könyv szinte pont olyan, mint az előző. Más szereplőkkel és körítéssel, de ugyanaz a történet. A mexikói rosszfiú beleszeret egy fehér lányba és jó útra tér. Ennyiben pedig ki is merül a cselekmény. Mégis érzek egy kis különbséget a Tökéletes kémiához képest, az jobb volt. Alex és Brittany kapcsolata a felhasznált sablonok ellenére is újnak és érdekesnek hatott. Ezt pedig a második könyvről nem lehet elmondani, mivel már mindenki jól ismeri a felállást.

Carlos engem cseppet sem bűvölt el, inkább bosszantott. Nem attól lesz vagány, hogy cifrán tud káromkodni - bár némelyik pimasz megjegyzése hatásos volt -, és nem is attól, hogy folyton elsírja, milyen szívás csóró mexikóinak lenni. A vagányság alapja a határozottság, amiből nála egy szikrát sem éreztem. Csak sodródott az árral, néha nyafogott máskor meg megpróbálta eljátszani a mártírt, ami nem állt jól neki. Épp ezért volt, amikor jobban szerettem Kiara fejezeteit olvasni.

Kiara érdekes lány, tetszett a lezser, fiús viselkedése és a dadogás csak egy kis pluszt adott a személyiségéhez. Valami mégis meggátolt benne, hogy igazán megkedveljem. Talán az, hogy ő is olyan határozatlan és néha hormonoktól meghülyült lányként viselkedett. Azonban senki sem tökéletes, nem róhatom fel neki, hogy emberi módon hibázott.

A kedvenc karakterem tehát nem a főhősök közül került ki, hanem a legkisebb mellékszereplő lett, Kiara öccse, Brandon. Haláli a kiskölyök, olyan aranyos és micsoda szövege van a kora ellenére. Na, ha ő felnő, igazi vagány srác lesz belőle, akiről szívesen olvasnék. 

A többi szereplő nem sok vizet zavart. Alex és Brittany csak a rajongók kedvéért tűnt fel, Tuck túlságosan tipikus elem volt (bár kifejezetten szórakoztatónak találtam), a negatív szereplők meghúzták magukat a háttérben, így cseppet sem tűntek veszélyesnek, Kiara szülei pedig túl tökéletesek voltak.

Ha már szóba kerültek a negatív szereplők, muszáj néhány sort írnom Carlos balhéiról. Simone Elkeles még mindig nem jött bele az akciójelenetek megírásába. A verekedés inkább fura és kusza volt, mint izgalmas és a végén, a nagy finálé elég erőltetett és picit hatásvadász lett. Mintha muszáj lett volna beleírnia egy kis gengszteres szálat, ezzel még jobban hasonulva az előző könyvhöz. Viszont a könyv végén elmaradt a nyáltenger, aminek örültem. Ezt azonban a cukormázas epilógus pótolta. Nem értem, miért kell ennyire édes és ragadós epilógust írni. Falra mászom tőlük. 

Összefoglalva tehát ez a könyv a Tökéletes kémia vérszegényebb változata. Könnyed, romantikus délutáni limonádé, semmi több. 

Azoknak ajánlom, akiknek nagyon tetszett az első könyv, ők nem fognak csalódni. Azok viszont, akik nem találták tökéletesnek a kémiát, nem fognak vonzódni a szabályokhoz sem. 

Kiegészítés:

Van még egy Fuentes srác, Luis, szóval neki is kellett egy külön könyv a nagy szerelemről. Láncreakció címmel már elérhető magyarul. Nem várok sokat tőle, csak egy újabb bőrt a történet csontvázáról. 

Valahol megértem a könyvek nagy népszerűségét. Kamasz lányoknak íródtak, akik bizonyára értékelik a szerelem mindent legyőz meséket. A rossz fiúk mindig vonzók, de vigyázat, ezekben a könyvekben csak játsszák a rosszat, amit érdemes észben tartani.