2014. április 5., szombat

Árnyalatnyi remény

Nem könnyű téma, nem könnyű olvasmány, mégis olyan könyv, amit olvasni kell, mert ez azon történetek közé tartozik, amiket meg kell ismernie a világnak.
A kivitelezés csodálatos. Maxim Kiadó igazán kitett magáért a gyönyörű és kifejező borítóval és a csodálatosan szép kemény kötéssel. Öröm kézbe venni ezt a könyvet.
Három és félszáz oldal, de a margók szélesek, a betűk pedig szembarát méretet kaptak, így gyorsan lehet vele haladni. 
Dream válogatás része, amibe elsősorban ifjúsági könyvek tartoznak és bár a főszereplő egy tizenéves lány, mégis kilóg kicsit ebből a kategóriából. Egyrészt sokkal komolyabb és realistább, másrészt ugyanúgy szól az idősebb korosztálynak (ha nem jobban), mint a fiataloknak.
Fülszöveg:
"1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van. Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?"
A történet ugyan fikció, mégis valóságos alapokon nyugszik. Az írónő, Ruta Sepetys tágabb családjának múltjából merített hozzá, illetve Litvániába utazva visszaemlékezésekből építkezett. Épp ezért minden szereplőben és eseményben van valamennyi valóság. Ettől pedig még nagyobb hatása lesz ennek a remekül megkomponált könyvnek.
"Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért."
A második világháború évei alatt valóban nem sokat ért egy ember élete. Ez a történet pedig egy újabb bizonyíték erre és arra, hogy milyen szörnyűségeket képes elkövetni az ember a saját fajtájával szemben. Ugyanakkor, ahogy a cím is mutatja, valahol a sok szörnyűség és terror alatt ott a szikra, a szikra, amitől az ember ember marad. Ez pedig a remény és a szeretet, ami ugyanolyan fontos a túléléshez, mint a kenyér és a víz.
Ez a könyv egy kevésbé ismert történetet mesél el, a kis balti államok történetét. Azokét az országokét, akik gyakorlatilag útban voltak a nagyhatalmak számára, és akiket néhány évtizedre szabályosan leradíroztak a térképről. Lengyelország kivételével, erről még a történelemkönyvek is hallgatnak. A litván, észt, lett és finn értelmiségiek sorsa beleolvadt a gulágok áldozatainak masszájába, pedig ugyanúgy megérdemelnék, hogy elmeséljék történetüket, mint a többi ország hasonló sorsú lakói.
A könyv tehát a maga nemében egyedi, mégis, ahogy olvassa az ember, más történeteket juttat az eszébe. Olyan történeteket, amik szintén a második világháború zavaros és véres éveiben játszódnak. Ezzel pedig létrejön a párhuzam, az összekötő kapocs az ismert és kevésbé ismert sorsok között. A végeredmény pedig ugyanaz: az ember örül, hogy mindezt csupán olvasás közben élheti át.
A főhős, Lina egy fiatal és életvidám lány, aki boldog családban él és nagy jövőről álmodik. Ez a jövő azonban egyetlen éjszaka alatt darabokra hullik és a földi pokolban találja magát. Lina és családja azonban nem adja fel, küzd és ez a küzdelem igazán ösztönző. A könyv ugyanis, bár sok szörnyű és felfoghatatlan dolgot mesél el, valójában jóval többről szól. Lina erős akaratán és reményt dédelgető gondolatain keresztül a sötétségben pislákoló gyertyafényt mutatja be.
Az írónő remek főhőst választott és megtalálta hozzá a tökéletes nyelvezetet. A történet Lina gondolatain keresztül halad, aki egyrészt fiatal és sok mindent nem ért, másrészt igazi művész, aki olyat is meglát, amit más talán nem. Ettől lesz az egész realista és mégis képszerű, pont mint Lina kedvenc festőjének, Edvard Munch képei. (A legismertebb festménye a Sikoly, csak hogy mindenkinek egyértelmű legyen, melyik művészzseniről van szó.) Az olvasó is egyszerre látja a kegyetlenségeket, a nyomort és az élet apró szépségeit, mint egy különleges kődarab, vagy egy gyengéd érintés.
"Örültem, hogy Hitler kiszorította Sztálint Litvániából, de különben mit keres ott?"
A háborúról nem sok szó esik, de ez nem is baj. Itt ugyanis nem a harcokon van a hangsúly, hanem az egyéni küzdelmeken az életben maradásért.
Vannak olyan könyvek, amik meghozzák az ember étvágyát és vannak olyan könyvek, amik bűntudatot keltenek az olvasóban, ha teli hassal lapozza őket. Az éhség valóban nagy úr, amit minden fejezet bizonyít. Ugyanakkor a nélkülözés, félelem és szenvedés azt is megmutatja, mi mindent képes elviselni az, aki életben akar maradni. Az elhatározás és  akarat ugyanis hihetetlen erővel bír. Ezt az erőt pedig a szeretet és a remény táplálja.
A szereplők között van mindenféle embertípus, erős és gyenge egyaránt. Van aki sokat kibír és van, aki hamar feladja, vagy belebolondul a reménytelenségbe. Ez pedig kihat az egymás közötti kapcsolatokra, amit a regény nagyon jól bemutat. Megmutatja, milyen kegyetlen és önző tud lenni az ember, de azt is, mennyire kedves és önzetlen. Néha a legváratlanabb helyről jön a segítség és néha a legapróbb kedvesség is elég az életben maradáshoz. Épp ezért vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus szereplők, akikben egy dolog közös, emberiek.
Lina abban szerencsés, hogy csodálatos és összetartó családja van, amit nem mindenki mondhat el magáról. Illetve abban is, hogy még ilyen ínséges körülményke között is talál valakit, aki szereti. A kapcsolatokból természetesen nem hiányozhat a szerelem és mielőtt bárki megriadna, szólok, ez egy szelíd és gyönyörű szerelem, ami ugyanúgy árnyalatnyira van jelen, mint a remény.
Meg kell még jegyeznem, hogy a könyv elején van két térkép, ami segíti az olvasót a tájékozódásban Szibéria hatalmas földjén, illetve a cselekményt meg-megtörik a visszaemlékezések. Lina időről-időre visszagondol elveszett életére, ami néhány boldog sorral töri meg jelene borzalmait. Ugyanakkor a visszaemlékezések még nagyobb nyomatékot adnak a szenvedésnek.
Összességében tehát egy remek könyv, egy olyan történetről és múltról, amire emlékezni kell és a remény erejéről. 
Nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek. Nem szívderítő olvasmány, mégis egy kis fényt hoz az olvasó lelkébe.
"Az ember kiáll amellett, ami helyes, Lina, és nem vár érte sem hálát, sem jutalmat."
Kiegészítés:
Ruta Sepetys stílusa igazán tetszetős, így nagy izgalommal várom, hogy személyesen is találkozhassak vele. Ahogy már az egyik rovatomban említettem, jövő héten Budapestre látogat és dedikálással egybekötött beszélgetős estet tart. Rettentő kíváncsi vagyok rá és alig várom, hogy aláírt példányom legyen ebből a nagyszerű könyvből.
Már a második regénye, Kalitkába zárt álmok is megjelent magyarul. A borító ismételten gyönyörű és a fülszövege is tetszetős, így szeretném azt is elolvasni. Érdemes figyelni erre az írónőre.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése