Katherine 1.

Szeretem a történelmi regényeket, bár mindig magas elvárásokat támasztok eléjük.

Ez a könyv, ami a történet első fele, 1945-ben jelent meg, és ahogy a 2010-es magyar megjelenése mutatja, még mindig tartja magát az olvasók között. Először egy könyvesbolt kirakatában figyeltem fel rá, mert megtetszett a borító. Aztán kicsit jegeltem, mivel a középkor nem a kedvenc korszakom. Mikor azonban rám kacsintott a könyvtárban, nem bírtam ellenállni neki.

Négyszáz fölötti oldalszámával jogosan kapott kemény kötést és a borítója tényleg mutatós a lila gerincével.

Fülszöveg:

"A gyönyörű Katherine kolostorban nevelkedett kamasz lányként kerül az angol udvarba, Chaucer és a fekete halál századában. Nővére Chaucer jegyeseként segíti beilleszkedni a csodás, de mégis annyira idegen közegbe. Katherine ebben a veszélyes és romantikus korszakban érik asszonnyá. Ámulva látja az udvari pompát, fényűzést, a lovagi harcok kegyetlenségét. Ártatlansága, bájosan nyitott természete, különlegesen vonzó személyisége kiragyog a despota Plantagenetek intrikáktól bűzlő udvarából. Varázsos lénye ellenére – hozomány híján – egy faragatlan földesúrhoz kényszerítik, akit az együtt töltött idő során tisztelni kezd, megszeret őszintesége és egyenessége miatt. A több évtizedes háború, amely az országot sújtja, újra és újra elszólítja férjét mellőle, így az asszony egyedül kénytelen helytállni a birtokon, ahol emberségével, mély együttérzésével segítő úrnőjévé válik a nyomorgó jobbágyoknak. Ezt a kulisszát hasítja fel John of Gaunt, a király fia, aki szenvedélyes szerelemmel, akár álruhába is bújva ostromolja a férjes asszonyt. Katherine eddig mindig méltósággal vállalhatta sorsát, de most képes-e megőrizni emberi tartását gyilkosság, házasságtörés, háborúk mocska, parázsló egymásra találások és magány örökös váltakozása ellenére?"

Picit más ez a könyv, mint amit a fülszöveg ígér. Kevésbé kiélezett (itt az intrikákra és "parázsló" egymásra találásokra gondolok) és sokkal valóságosabb, mégis körbelengi a szokásos romantikus regények légköre.

A nyelvezetét meg kell szokni. Mesélős a narráció, vagyis mindig mindenkiről mindent tud, ami néha nekem cseppet szájbarágósnak tűnt, de aztán a századik oldal után megszoktam és belejöttem. Utána pedig már el sem tudtam volna képzelni máshogy.

A történet valós személyekkel és eseményekkel dolgozik, az viszont, hogy a szereplők mit gondolnak, hogyan viselkednek, már az író fantáziáján múlt. Épp ettől, bár maga az alap nem tűnik egyedinek, mégis van benne egy kis különlegesség. Kathrine életének fordulatai pont olyan váratlanok, mint maga az élet és hiába a romantikus légkör, nem minden rózsaszín.

A középpontban természetesen a főhősnő áll, aki többnyire szerethető karakter. Azért többnyire, mert nekem néhol zavaróan jó kislány volt. Az írónő néha túlzásba esett Kathrine magasztalásával. Mert ő olyan gyönyörű és szerény és maga az erkölcsös magatartás, tiszta és már-már szent gondolatairól nem is beszélve, ami idegesített. Nem szeretem a mártír főhősnőket, jobban kedvelem, ha a sarkukra állnak és tesznek valamit a saját boldogságukért. Katherine viszont csak sodródik és van, amikor önként szenved.

John személyiségével nem voltak problémáim, bár nem is vett le a lábamról. Nekem picit több kellett volna a részéről, hogy elhiggyem, tényleg olyan szerelmes, de ez már az én problémám.

Ami Hugh-t illeti, cseppet sem volt szimpatikus figura, bár néhol sajnáltam. Katherine nővére pedig kifejezetten ellenszenves volt, amin csak a férje tompított, akit nagyon kedveltem. Ebben persze nincs semmi meglepő, a könyvmoly férfiak mindig plusz pontokkal indulnak nálam.

Blanche esetében pedig az írónő végképp átesett a fehér ló túloldalára. Ez a nő egy igazi szentként lép az olvasók elé és olyan erős erkölcsi töltetet képvisel, ami még akkor is érződik, mikor nincs a képbe.

Szóval a karakterek nem nyertek meg igazán, viszont a háttér kifejezetten tetszett. Nagyon jól lett felépítve a középkori környezet. Ráadásnak pedig az emberek mentalitását is megkísérelte visszaadni, ami nem könnyű feladat. Ebbe pedig beletartozik a mély vallásosság és a babonák.

Ha Katherine tényleg olyan határozott nővé ért volna, mint a fülszöveg ígéri és sokkal több szenvedélyt mutattak volna a szereplők (itt most nem a testi dolgokra gondolok, hanem az erősebb érzelmek kimutatására, mert jó volt ez a könyv részletes ágyjelenetek nélkül), akkor igazán remeknek mondanám. Így viszont marad a jó kategóriába és reménykedem, hogy a második kötet hevesebb és izgalmasabb lesz, hiszen a bonyodalmak még csak most kezdődnek igazán.

Bátran ajánlom mindazoknak, akik szeretik a történelmi regényeket. Középkori hangulatában cseppet sem fognak csalódni.