Jó kis misztikus thriller manga második kötete. Az első rész tetszett, így kíváncsian vártam a folytatást és nem kellett csalódnom.
A borító ismételten nagyon mutatósra sikerült Kate-tel a középpontban és a vastagsága is követi az eddigieket 174 lapjával.
Fülszövegben sem történt változás, de azért újra közzéteszem:
"Négy lány – négy külön egyéniség. Egy iskolába járnak, egy valami összeköti őket: egy teljesen elfelejtett éjszaka. Valami szörnyű dolog történt velük, de képtelenek visszaemlékezni rá, hogy mi, csak sejtéseik vannak. Akkor derül ki az igazság, amikor megjelennek a lepkék…"
A történet ott folytatódik, ahol az első kötet véget ért. Ismételten sok benne a harcjelenet, a titok, bár egyre több dologra derül közben fény is. A múltbéli események itt csak apró visszaemlékezésekben kaptak helyet, így ez a rész inkább a jelenre, illetve a jövőre koncentrál.
A szereplők megpróbálnak együtt élni megváltozott helyzetükkel és túllépni a kezdeti sokkon. Kate jellemfejlődése és a fokozatosan kiépülő kapcsolata a többi lánnyal igazán remekre sikerült. Egyre szimpatikusabb főhősnővé érik.
A háttér is szépen kezd kibontakozni, ahogy más harcoló lánycsoportok színre lépnek és kirajzolódik a fő konfliktushelyzet az animusok és a Doral klán között, bár az ok és az ellentét kezdete még homályos. A titkok tehát épphogy csak kezdenek kibontakozni.
Meg kell említenem Hervét, aki az első részben még csak apró szerepet töltött be, itt viszont kulcsfigurává lépett elő. Az ő motivációja teljesen világos és van valami megkapó a pszichopata viselkedésében is. A kötet végén ráadásul miatta marad nyitva egy kapu sok-sok további bonyodalmat ígérve. Kifejezetten érdekes karakter, akiről szívesen olvastam.
Lise sem tűnt el a képből és az ő karaktere is ígéretes a folytatásra nézve, mivel rengeteg titkot és meglepetést tartogat még.
A cselekmény tehát ismét izgalmasra és érdekesre sikerült és szépen halad a medrében.
A rajzolásra sem lehet panasz, ahogy az első kötetről szóló bejegyzésemben is írtam, igényes és borongós hangulatot keltő. Egyetlen dolog zavart csupán, a szereplők szája. Képtelen voltam megszokni, hogy minden karakter alsó ajkán kis félkörrel jelöli a rajzoló a fényviszonyokat. Olyan, mintha mindenki herpeszben szenvedne... Próbáltam hozzászokni, de nem nagyon sikerült, egyszerűen szemet szúr a dolog. Ettől eltekintve azonban szép munka, nagy piros pont Kirihito Ayamurának.
A magyar kiadó viszont vétett egy bakit. A kötet elején szerepel egy karakterlista, ahogy a szereplők képéhez tartozó neveket összekeverték. Mintha erre a két oldalra elfelejtették volna, hogy a japán mangákat jobbról balra kell olvasni.
Összességében tehát remek folytatása az első kötetnek és nagyon sajnálom, hogy a további részekről semmi hír. Nagyon örülnék, ha kiadnák magyarul az utolsó két kötetet is.
A bizonytalan folytatástól függetlenül csak ajánlani tudom. Akinek tetszett az első rész, nem fog csalódni ebben sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése