2014. május 12., hétfő

Az Archívum

Ez a könyv már nagyon régóta piszkálta a fantáziámat, mégis sokáig tartott, míg beszereztem és kicsit el is húztam az olvasását. Ennek azonban nem a lelkesedés hiánya volt az oka, hanem a mindennapok apróságai. Még Bécsbe is vittem magammal és stílusosan megsétáltattam a Haus-, Hof- und Staatsarchivban. (Szúrtam be néhány képet róla a hangulat kedvéért.)
A borító szép és kifejező, minden rajt van, ami kell. Vastagtagságra pedig közel 300 oldal, így a Főnix Könyvműhely munkájára ezúttal sem panaszkodom, bár akadt benne néhány elgépelés.
Fülszöveg:
"Minden testnek van egy története, egy képsorozat, amelyet csak a Könyvtárosok olvashatnak. A halottak a Történetek, nyugvóhelyük pedig az Archívum. Papi először négy éve hozta el ide Mackenzie Bishopot, amikor a lány még csak egy rémült, de elszánt tizenkét éves volt. Most azonban Papi halott, helyét pedig Mac vette át: könyörtelen Őrzővé lett, akinek feladata megakadályozni a gyakran erőszakos Történetek felébredését és menekülését. A holtakat nem zavarhatják az Archívumban, valaki azonban mégis szándékosan megmásítja a Történeteket és fontos fejezeteket töröl ki. Hacsak Mac össze nem rakja a megmaradt darabokat, még maga az Archívum is darabokra hullhat."
Nem szokványos történet, mivel az alapötlet teljesen egyedi. Nagyon tetszett az Archívum felépítése és a sok titok, ami körbelengte. Kifejezetten érdekes megközelítése ez a halálnak, főleg hogy egy levéltárhoz hasonlítja mindezt. Nekem, aki rendszeresen tölti idejét közgyűjteményekben, különösen érdekes volt mindez. A háttér tehát lenyűgözött és nagyon tetszett minden apró morzsa, amit erről a különleges megőrzésről megtudhattam.
A narráció két szálon fut, egyrészt a jelenben Mac szemszögéből, másrészt a múltban Papiról való emlékei révén. Utóbbi adta a könyv komolyabb vonalát. Papi kissé komor és teljesen reális látásmódja és gondolatai tökéletesen passzoltak az Archívum ködös és sötét világába. Nagyon szerettem olvasni ezeket a részeket.
Mac jelenével azonban akadtak gondjaim. A képessége érdekes és hatalmas teher, a lelkében hordozott kőről nem is beszélve. A gyász hatványozottan van jelen minden tettében, valahogy mégsem éreztem ezeket a részeket olyan komolynak, mint Papi emlékeit. Valami hiányzott Mac személyiségéből, mert végig semleges maradt számomra. Hiába ismertem minden gondolatát és érzését, cseppet sem éreztem közel magamhoz és talán ezért nem tudtam igazán elmerülni a könyvben.
Pedig az írónő érdekes karaktereket alkotott Wesleyvel és Rolanddal az élen. Mac családja is szimpatikus volt, sőt az egész Coronado lakossága és a könyvtárosok garmadája. A főhősnőből mégis hiányzott számomra a szikra.
Wesley beszólásai sokat lendítettek a történeten, az ő figurája győzött meg újra és újra, hogy ebben a történetben van egy kis szufla az Archívumon kívül is. Egyszerűen nem lehet nem kedvelni a srácot. Roland szintén ez a kategória piros tornacsukájával egyetemben.
A cselekmény nem siet, de mindig van egy kis akció, néhány kósza Történet, pár hazugság és egy falat süti, ami fenntartja az olvasó figyelmét. A kalandok pedig fokozatosan szaporodnak, ahogy a kóbor lelkek a Sikátorban. A vége pedig kifejezetten pörgős. Pont az utolsó fejezeteknél jöttem bele igazán az olvasásába, így sajnáltam, mikor az utolsó oldalra értem.
A rejtély sejtelmes, a sok sötét folt pedig kellően elfedi a lényeget, az olvasó azonban még így is rájöhet a kirakós egy-egy szeletére. Én legalábbis Mac előtt szépen összegyűjtöttem a darabokat.
Összességében ez egy eredeti történet, jó karakterekkel és egy összerakható, de kalandos cselekménnyel. Tetszett, cseppet sem bántam meg, hogy a polcomon tudhatom, de a várt katarzis elmaradt.
Ajánlom mindenkinek, aki szívesen olvasna egy új módszerről az emlékek megőrzésére és aki szívesen bóklászna egy sötét sikátorban Történetekre vadászva. Azoknak pedig, akik sok időt töltenek könyvtárban vagy levéltárban, különösen ajánlom. A könyv után izgalmasabbnak tűnik a polcok között sétálni.

Kedvenc idézet:
"Mert egyetlen módon lehet csak megörökíteni egy embert: nem szavakban, nem képekben, hanem csontban és bőrben és emlékekben."
Kiegészítés:
Szokás szerint ez a könyv is egy sorozat nyitó kötete. A második rész, Felszabadulás már elérhető magyarul. Be is gyűjtöttem a Könyvfesztiválon, ám egy ideig még pihentetem a polcomon. Az Archívumot megsétáltattam egy levéltárban, így őt egy különleges könyvtárba szeretném magammal vinni a nyáron.
További folytatásról nem találtam pontos információkat, de még egy részre lehet számítani, ami valószínűleg még az alkotás stádiumában van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése