Ha az enyém lennél

A Maxim Kiadó Dream válogatásával eddig pozitív élményeim voltak. Ezért is kezdtem bele ebbe a könyvbe, és mert könnyed, nyári olvasmányra vágytam. Az ifjúsági besorolás miatt legalábbis romantikus kis semmiségre számítottam. Nos, egyáltalán nem ezt kaptam...

A borító már sugallhatta volna, hogy talán nem az én világom ez a könyv, amin a fülszöveg sem dobott sokat. 

Csupán 300 oldal, de megszenvedtem ezzel a 300 lappal.

Fülszöveg:

"Ashton kezd belefáradni, hogy folyton a jó kislányt kell adnia; alkalmazkodni szülei és barátja, Sawyer Vincent elvárásaihoz. A fiú maga is a tökéletesség élő szobra, a gimnázium bálványozott élsportolója, minden lány álma. Ám amikor elmegy nyaralni a családjával, Ashton szeme megakad udvarlója unokafivérén, Beau-n. Nála szexisebb srácot életében nem látott, és bár a fiú, a kisváros rossz hírű fekete báránya, végzetesen vonzódik hozzá. Beau a testvéreként szereti Sawyert, ezért százszor is meggondolja, mielőtt nyitni merne a tabunak számító Ashton felé. Igyekszik is távol tartani magát tőle, noha kislánykora óta szereti. Mikor azonban Ashton fel akarja eleveníteni a gyerekkori barátságot Sawyer távollétében, Beau tudja, hogy nemet kellene mondania. Egyikük sem szeretne fájdalmat okozni Sawyernek, ám minél inkább igyekeznek kerülni egymást, annál hevesebb lesz a vonzalmuk. Aminek egyre nehezebb ellenállni…"

Ezt a könyvet most jól benéztem. Pár oldal után minden előzetes elvárásom semmisnek bizonyult és a kukában landolt. Ez a kötet ugyanis nem más, mint egy tinipornó szappanoperába illő klisékkel a háttérben. Ennyi és nem több. Hatalmasat csalódtam és nem csak a történetben, hanem a kiadóban is.

Egyrészt hol a korhatár? A Dream válogatás elméletben ifjúsági irodalmat takar, így illő lett volna egy 18-as karikát rányomni legalább a hátsó borító csücskére. Másrészt, hol volt a lektor, mikor ez a könyv a nyomdába került? Nyaralt, aludt, elköltözött egy másik bolygóra? Az elgépelések és hiányzó gondolatjelek illetve szükségtelenül megjelenő társaik még a legkisebb probléma - bár van belőlük több mint elég -, a fura szóhasználat annál bosszantóbb volt.

Abbi Glines nem épp a legjobb író, így az alapanyag bizonyára nem volt a szépirodalom magas foka, mégis néhol botrányosnak éreztem a fordítást. Nem szoktam fordítókat minősíteni, de most nem bírok elsiklani a fura szavak mellett. Egyrészt a pizzának és egy lánynak nem finom "szaga" van, hanem illata. Olyan szép és kifejező a magyar nyelv, tessék használni! Szlenggel pedig csak az próbálkozzon, aki tudja is,  épp mi számít "menőnek". Nem, a "gógyizni" cseppet sem ez a kategória... Bármi jobb lett volna (pl: agyalni, filózni) mint ez a fura kifejezés, amiről nekem folyton egy rajzfilm jutott az eszembe.

Szóval a könyv nyelvezete szörnyű. Egyrészt bugyután egyszerű, alig van benne leírás, a párbeszédek pedig indokolatlanul hosszúak, gyakran feleslegesek és teljesen szájbarágósak. Mindig mindenki elmondja hosszú-hosszú mondatokban, épp mire gondol, mikor ezt az olvasó a narrációból egyszer már megtudta. Néha pedig nem tudtam eldönteni, hány évesek is a szereplők, vagy melyik bolygóról érkeztek ilyen kifejezési képességekkel. Abbi Gilnes tehát nem volt a helyzet magaslatán.

Ezt azonban elnézhettem volna tanulópénznek is, hiszen mindig mindent el kell kezdeni valahol. Csakhogy a történet maga úgy felcseszte az agyamat, hogy néha komolyan megfordult a fejemben a könyv elhajítása, pedig én minden nyomtatott drágasággal úgy bánok, mint egy hímes tojással. Néha nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek, ennyi logikátlan förtelmen.

A szerelmi háromszög még piskóta, megszoktam már. Az idegesítő, hülye liba főnősnőhöz sem most volt először szerencsém, de az, hogy a többi karakter is annyira volt csupán szimpatikus, mint Ashton, már teljesítmény a javából. Egyik következetlenebb és ostobább, mint a másik és ez nem túlzás.

Ráadásnak pedig annyi felesleges és bugyuta klisé van a történet nem épp bonyolult szálába gyömöszölve, amennyit az írónő össze tudott szedni.

Mindehhez a katyvaszhoz pedig jön egy adag pornó, hogy elterelje a tinilányok figyelmét a sok-sok sebből vérző történetről. No, és valahol itt szakadt el nálam a cérna, úgyhogy innentől dühöngés.

Legnagyobb problémám Ashton volt. Ostobasági díjat lehetne elnevezni róla. Ő a "tökéletes" papleányka, aki minden második sorban azt hangoztatja, hogy két énje van. Mert benne van egy "rossz" lány is. A rossz alatt pedig nem mást ért, mint azt hogy 17 évesen érdekli a szex. Úristen! Ez aztán a szörnyű titok és csuda gonosz másik én. Ilyen gondolata csak, csak... MINDEN kamasznak van. 

Tudathasadásos papleánykánk persze elkezdett járni Mr. Tökéletessel, mért ne alapon, aztán szemet vetett egy másik "rossz" fiúra. (Srácok pont annyira ostobák és jellemtelenek mint a főhősnő, így inkább nem tépem a billentyűzetet miattuk.) Ebből az lett, hogy az elvileg gátlásos (az elején szinte sokkot kapott mert egy részeg srác megfogta a lábát...) és szűz leányka olyan gyorsan szabadult meg a ruháitól, hogy egy hivatásos kéjhölgy is rekordnak minősítené. Az olvasók pedig olyan ágyjeleneteket kaptak, amik nehezen elképzelhetők kamaszok első kufircolásakor. Mert ami itt van az pornó és pont.

Aztán persze muszáj volt még többször egymásnak esniük, miközben a papleány magában nyafogott a "két énje" miatt, meg mert nem lehet a rossz sráccal. Miért? Néha olyan érzésem volt, mintha az írónő eltévesztette volna az évszázadot. 21. századi Amerikában ugyan kit érdekel már a környezet véleménye? Na és ha nem tetszik a városnak, hogy kivel jár, mi közük hozzá? 

Mikor azt hittem a "látlak, foglak, duglak" felállás volt a mélypont, a történet pornóból átcsapott szappanoperába, amitől cseppet sem lett jobb kedvem.

Sok nyafogás, nyűglődés és bőgés. Mert Ashon a végére mindenen elbőgte magát. Jött a szokásos nem lehetünk együtt klisé, a jobb ha mindenkivel szakítok klisével a nyomában, aztán a megsértődök mert nem bőgött amiért szakítottam vele figura, a mártír módra viselem a megaláztatásokat borzalom, a családi titok (Szappanopera módra, nem vicc.) és a nagy összeborulások mert a végére minden nyálas és rózsaszín kell hogy legyen, hiszen tinikönyv.

A kötet végére tehát mindenki boldog volt, csak én nem. Az arcizmaim elfáradtak a grimaszolástól és a gyomrom sem érezte túl jól magát ennyi hányingerkeltő borzalom után. Mindig igyekszem megtalálni a könyvekben a jót, mi az, ami másnak esetleg tetszhetne, most viszont egy morzsát sem találtam.

Épp ezért óva intek mindenkit ettől a harmadrangúnak sem minősülő könyvtől. Aki igényesebbet szeretne olvasni, mint egy kamaszpornó, az jobb, ha messziről elkerüli.

Kiegészítés:

Ahogy a borítón is szerepel, van folytatása. Ha esélyt adnál címmel a nyáron fog megjelenni és az első könyv vége után nem túl meglepő módon Sawyer szerelmi életét rendezi el egy olyan karakterrel, aki unszimpatikus volt mint az összes többi és csupán a folytatás lehetősége miatt létezik. 

Akkor fogom elolvasni, ha befagy a pokol és Lucifer egy fekete rózsával a szájában könyörög nekem...