Elmentem...

Kedves olvasóim!

Két hétre eltűnök. 13 napig ugyanis külföldön, Olaszországban leszek. Holnap reggel indul a repülőm Rómába és csak jövő vasárnap jövök vissza. Ezt a két hetet így munkával egybekötött nyaralással fogom tölteni, amibe - érthető okokból - az interneten lógás nem tartozik bele.

Épp ezért nem lesz új bejegyzés könyvekről (főleg mert csak egy regényt viszek magammal az útra) és más dolgokról sem. Viszont előre megírtam a Mozgóképek rovat következő részét, ami, ha a blogger rendesen viselkedik, a hétvégén automatikusan közzé lesz téve, így teljesen nem áll le az élet.

Talán néhányotokban felmerült pár kérdés. Hová megyek? Mit fogok ott csinálni? Mit viszek magammal? Miért nem írok róla bejegyzéseket? Amiket meg is válaszolok, mert túlságosan izgatott vagyok és a gépelés mindig megnyugtat.

Szóval az örök városba, Rómába megyek nyári szakmai gyakorlatra. Ez lefordítva koszt és kvártély (valójában csak az utóbbi) fejében történő ingyenmunkát jelent. No, nem kell sajnálni, úgy vagyok vele, ha elmehetek egy ilyen gyönyörű városba, akár a kőfejtést is bevállalnám, erről azonban szó sincs. Könyvtárban fogok dolgozni, ami egy könyvmoly számára nem is tűnik munkának. Pontos információim még nincsenek róla meg az időbeosztásomról, ez majd ott kiderül, de nem aggódom.

Sokkal izgatottabb vagyok az utazás miatt, mivel életemben először fogok repülőn utazni. Szerencsére nem egyedül, egyik csoporttársam szintén jön (innentől Pék fedőnéven fogok rá hivatkozni), ketten meg csak megoldjuk a repüléssel járó adminisztratív vackokat. Mert repülni kicsit bonyolultabb, mint vonatozni, ide nem vihet akármit az ember és több óráig tart a várakozás. 

Bőröndömet már tegnap megpakoltam (ahogy a mellékelt képen is látszik) és egész kényelmesen elfértem benne. Anyukám csak ámult, hogyan tudtam az ágyamra halmozott ruhahegyeket mind belegyömöszölni. Egyszerű: rutin meg az évek. Négy éve élek kollégiumban és ez alatt a négy év alatt tökélyre fejlesztettem a bőröndben eltüntetés művészetét.

Csupán két könyvet viszek magammal. Egy útikönyvet, ami a következő két héten a bibliám lesz és egy regényt. Sokat töprengtem melyik legyen. Ilyen hosszú útra csak saját könyvet vihetek, kölcsön könyvekre jobban vigyázok, könyvtári könyvet elhagyni külföldön meg csúnya dolog lenne. Aztán végül a Felszabadulás mellett döntöttem. Erre két okom volt, a témája, hiszen egy emberi lelkekből álló könyvtárról szól, én meg könyvtárba megyek dolgozni, illetve, hogy az előző részét (Az Archívum) megsétáltattam Bécsben, így őt meg megsétáltatom Rómában. Hogy mennyi időm lesz olvasni, azt nem tudom, de nem is fontos. A lényeg, hogy könyvmoly nem utazik könyv nélkül.

Gideon kérdezi:
"Mindent bepakoltál?
Engem is viszel?"

Útra készen állok és már megvan a terv a szabadidő kitöltésére is. Egy napot szánunk majd a Vatikánra és hétvégén lemegyünk a tengerpartra. Akármilyen idő lesz, ki kell próbálnom, milyen tengerben úszni. Munka után pedig fogjuk az útikönyvemet és a fényképezőgépet és felfedezzük Róma minél több szegletét.

Nem tudom, mennyire fogok internet közelébe kerülni, valószínűleg csak annyira, hogy életjelet adhassak magamról. Épp ezért nem megoldható a blogolás, főleg mert az ott töltött időt sajnálnám a gép előtt üldögélésre pazarolni. Viszont, aki esetleg kíváncsi olaszországi élményeimre, az nézze a Twitterem (ott biztosan fogok kiírni ezt-azt), illetve várja ki, míg hazaérek. Szeretnék majd egy élménybeszámolós bejegyzést írni, ehhez viszek is magammal egy füzetet, hogy lejegyezhessek minden fontosabb dolgot, hangulatot, benyomást.

Most még gyorsan átnézem a holmijaimat, megszeretgetem Gideont és indulhat is az utazás. Ma délután vonatozom Pestre, ott töltöm az éjszakát, aztán reggel irány Róma. Szóval, elmentem...