Sarah kulcsa

Ennél a könyvnél a kiadó munkatársai nagyon jól eltalálták a pöttyös könyvek hátsó borítóján szereplő jelzőt. Valóban megrendítő.

Megrendítő, mert bár maga a cselekmény és a szereplők egyértelműen fikció, a háttér sajnos cseppet sem az. Ezzel pedig az olvasó végig úgy érzi, akár lehetett volna egy Sarah is a szörnyűségeket megélt gyerekek között. Mert bár nem volt egy tízéves kislány ólomsúlyú rézkulccsal a zsebében, volt nagyon sok kisebb és nagyobb csemete, akik szenvedtek olyan dolgokért, amit nem is értettek, akik sokkal több borzalmat láttak, mint amennyit el lehet viselni és akik élete túl rövid lett. Ha pedig az olvasó ebbe belegondol, igazán megrendül. (Még engem is megcsapott kicsit, hiába olvastam sokat és foglalkozom jóval többet az átlag járókelőnél ezzel a szörnyű témával.)

Alig több mint három és félszáz oldal és a rövidke fejezetek miatt gyorsan is lehet haladni vele. Főleg mert az olvasó pont annyira kíváncsi lesz a múlt titkaira, mint a főhősnő.

Illik hozzá az arany pötty, ez egy egyértelműen felnőtteknek szóló könyv és a filmes borító is mutatós.

Fülszöveg:

"Párizs, 2002. Julia Jarmond amerikai újságírónőnek cikket kell írnia az 1942-es nagy párizsi razzia évfordulója alkalmából. Ezzel kapcsolatos kutatásai során lassan feltárulnak előtte azoknak a szörnyű júliusi napoknak az eseményei, amikor sok ezer zsidót, köztük több mint négyezer gyermeket hurcoltak el és zártak be napokra, rettenetes körülmények között a Téli Kerékpárstadionba, hogy onnan vigyék őket tovább a lágerekbe. Döbbenten tapasztalja, hogy még hatvan év elmúltával is milyen mély hallgatás övezi ezt a témát a franciák körében. És rájön, hogy a férje családja is súlyos titkot takargat 

Párizs, 1942. július 16. Kora hajnalban francia rendőrök dörömbölnek egy Marais-negyedbeli lakás ajtaján. A kis Michel rémülten bújik el kuckójában, a faliszekrényben. Tízéves nővérkéje, Sarah, úgy hiszi, ott biztonságban lesz, amíg délután vissza nem jön érte. Rázárja öccsére az ajtót és magával viszi a kulcsot. Nem tudja, hogy ahová ő megy, onnan nincs visszatérés."

Ahogy a fülszövegből is látszik, a cselekmény két szálon fut. Egyrészt a 21. században egy Párizsban élő amerikai nő szemszögéből, akinek a munkája fokozatosan összekuszálódik a magánéletével. Másrészt a második világháború idején egy tízéves kislány szemszögén át. Ez a két narráció váltja egymást, ami nem csupán az események kibontakozása miatt jó húzás, hanem az érzelmi terhelés szempontjából is.

Sarah nézőpontja mindig nyomasztó, szorongató és megrendítő, ha végig az ő szemén át láttam volna az eseményeket, biztosan nem érek a könyv végére ilyen hamar. Emészteni kell a szörnyűségeket.

Julia nézőpontja ezzel szemben bár nem épp boldog, sokkal könnyebb, sokkal közelebb áll az olvasó idejéhez. A problémái hétköznapiak (házassági gondok, gyerekvállalás, családi titkok, beilleszkedés), szinte átlagosak és jól jönnek, hogy megtörjék kicsit a borzalmakat.

Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy dráma, tudtam, hogy ami történt az több mint rossz, ennek ellenére végig egy mantra ismétlődött az agyamban. Olvasás közben folyton ott zakatolt a gondolataim között: "Ne legyen halott kisfiú a szekrényben!" Magas az ingerküszöböm, de nem akartam újra próbára tenni.

Tatiana de Rosnay jól ír. A stílusa könnyed, gördülékeny és érzékletes. Jól ért a feszültségkeltéshez és a szereplői mind nagyon emberiek voltak. Néha elszomorítóan emberiek, néha viszont lelkesítően emberiek. Viszont a gyerekek gondolkodása néhol túlságosan érettnek hatott. Persze, nehéz időkben gyorsan öregszik az ember, mégis néha nem éreztem azt, hogy Sarah csak tíz éves, sőt Zoéval is hasonló gondjaim voltak, pedig nála nem lehetett a háborúra fogni a dolgot.

Sarah ennek ellenére nagyon szimpatikus karakter és nagyon erős. Hihetetlen bátorságot és elszántságot mutatott és bár a könyv végén látjuk, hogy belül mégsem volt annyira erős, csodálom. Nem hiszem, hogy meg tudtam volna birkózni azzal a súllyal, amit egész életében a zsebében cipelt. Nehéz ezt ép ésszel kibírni, sőt mondhatni lehetetlen.

Julia már egy kissé nehezebb eset. Nem mindig értettem, nem mindig tudtam, mégis miért teszi, amit tesz és azt sem, hogy miért volt ilyen nagy hatással rá Sarah története. Néha úgy éreztem, Sarah csak egy kapaszkodó, ami által kihúzhatja magát régi életéből. Talán ez a nyomozás volt az, ami megadta neki a kellő löketet a változásra. Csakhogy a végére teljesen eltávolodtam tőle meg az életétől. Bevallom, nem különösebben hatott meg a válsága, főleg Sarah nézőpontjának jelenlétében, hiszen a kislánnyal ellentétben, Julia maga irányíthatta a sorsát. Ha pedig a sztoikus tűrést választotta, akkor az már az ő problémája. Épp ezért, bár Bertrand néha kifejezetten felhúzott, nem tűnt nekem olyan szörnyűséges alaknak.

A Tezac család megosztottsága a múlt feltárásának kérdésében bosszantott. Nem tetszett, hogy ennyire a szőnyeg alá söpörték a dolgokat. Kicsit nekem túlságosan szélsőségesek voltak ezek a reakció és ebbe Julia viselkedését is beleértem. Nem, nem szabad fátylat borítani a rossz dolgokra, mert emlékezni kell rájuk is, hogy értékelhessük a jót és hogy tanuljunk a korábbi hibákból. Viszont az sem szabad, hogy a múlt határozzon meg bennünket, hogy azért mert valami rossz dolog történt régen, már ne találjunk szépet a világban. Szóval szerintem jó döntés volt a végére járni Sarah történetének, megismerni és beszélni róla, de nem hiszem, hogy jó dolog volt hagyni, hogy a múlt ennyire rátelepedjen a jelenre.

Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv, szívszorító, de elgondolkodtató történet.

Azoknak ajánlom, akik komoly témára vágynak, akik nem rettennek vissza a múlt valódi borzalmaitól és akik szeretnek családi titkok végére járni. Érdemes elolvasni, érdemes emlékezni.

Extra:

Ahogy a bejegyzés elején a borítónál is említettem, film is készült ebből a könyvből. Az előzetes alapján elég pontos adaptációnak tűnik, így biztosan megnézem valamikor. 

Ha valaki szívesen olvasna még többet a második világháború borzalmairól, ráadásul gyerekszemszögből, annak figyelmébe ajánlom Anne Frank naplóját és A könyvtolvajt. Utóbbiból szintén készült filmadaptáció méghozzá egy nagyon igényes és szép film.