2014. október 29., szerda

A Kör

Nagyon sok jót hallottam már erről a könyvről és mivel boszorkányos történet, nem is kellett több, hogy kézbe vegyem.
A kivitelezés nagyon tetszetős, a borító gyönyörű és kemény kötést kapott, így a mérete ellenére is öröm kézbe venni. Akad benne ugyan egy-két elgépelés, de ez 550 oldalnyi terjedelemnél bocsánatos bűn.
Fülszöveg:
"Engelsfors apró, festői kis város Svédországban. Az itteni középiskola elsősei között van hat lány, akik különböznek a többiektől. Semmi közös nincs bennük, csupán az, hogy mindegyikükben természetfeletti erő lakozik. Épp hogy elkezdődött a tanév, amikor egy halott fiút találnak az iskola egyik mosdójában. Mindenki öngyilkosságra gyanakszik, kivéve a hat lányt. Egyedül ők sejtik az igazságot. Egyik éjjel, amikor a hold kísérteties vörös színre festi az eget, a lányok találkoznak a parkban. Maguk sem értik, mi vezette őket oda, csak azt tudják, szükségük van egymásra. Boszorkányok lettek. Egy ősi prófécia szerint kiválasztottak.
A rejtélyes gyilkosság óta a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Pedig fogytán az idő, mert valami vadászik rájuk, és ha nem találják meg, nem pusztítják el az ismeretlent, akkor ők halnak meg…"
Ez az első olvasmányom svéd szerző tollából, pontosabban szerzők tollából, mivel szerzőpárosról van szó. Általában nem szeretem a többszerzős könyveket, talán mert volt már rossz tapasztalatom velük, most azonban kellemesen csalódtam.
A szöveg végig gördülékeny, nem tűnik darabosnak és valószínűleg a több nézőpont miatt nem is érződik rajta hogy két kéz, két agy és két szív dolgozott rajta. Nagyon olvasmányos, alig lehet letenni, ha az olvasó egyszer belelendült.
A történet misztikus krimiként indul, hiszen egy meglehetősen különös gyilkosság indítja el a szálakat, ám közben valami mássá válik. A lányok kerülnek a középpontba, ami tekintve, hogy négyük váltott nézőpontjain halad a cselekmény, nem túl meglepő. Azonban, ahogy telnek a napok és az olvasó egyre jobban megismeri őket, az életüket, problémáikat, családjukat és barátaikat, a könyv krimiből átalakul egy igényes kamaszkönyvvé. Karakterközpontú lesz, ami cseppet sem baj. Nem baj, mert a szereplők érdekesek, a gondjaikat át lehet érezni, és mert a nyomozás lassan halad előre.
A gyilkosság felderítésének ügye komótosan csordogál, míg a boszorkányság hasonló tempóban bontakozik ki. Igaz, az egyéni képességek mindig feldobják kicsit az eseményeket.
Nem bővelkedik minden fejezet akcióban, ám erre nincs is szükség, enélkül is épp elég izgalmas és érdekes. A nézőpontváltások nagyon el lettek találva és bár volt, amit könnyedén kikövetkeztettem, egy-két csavar okozott meglepetést. Lappangó feszültség jellemzi a hangulatát.
Tetszett, ahogy a mágiát kezelték. Érezni lehetett a fantáziát mögötte, mégsem rugaszkodtak el teljesen a mitológiai alapoktól. A képességek pedig kifejezetten természetesnek hatottak.
Ahogy már említettem, nagyon karakterközpontú. A lányok, Idát kivéve (ám vele pont az ellenszenv volt a cél) mind azonnal szimpatikusak voltak. Mindegyikőjüket megértettem és még a hibáik is illettek a személyiségükhöz, így végig élő és hiteles alakok maradtak. Mindenki más pedig folyamatosan sárosnak tűnt. A gyilkosság árnyékában szinte mindenki gyanússá vált és ez így volt rendjén, ebből fakadt a feszültség. No, meg persze abból, hogy a boszik képesek-e együttműködni.
Tetszett, hogy az írók több változatos problémát is beleszőttek a történetbe az étkezési zavaroktól a kirekesztettségen át a szülő és gyerek konfliktusokig. Sok-sok probléma és mindegyik kapott magának egy kis teret, teret az iskolában, ami démonok nélkül is a gonoszság háza. Nagy volt a hangsúly a kiközösítésen és a diákok egymás közötti megalázásán, amit kifejezetten szimpatikusnak találtam.
A cselekmény tehát jól van összerakva, kellő mennyiségű veszélyes nyomozás, mágia és szokásos kamaszkori gondok egyvelegeként sok kicsi pozitív üzenettel fűszerezve, mint a barátság, őszinteség és összetartás fontossága. A finálé pedig, bár nem ütött nagyot, jól összefogta a tekergőző, elkóborolt szálakat és pontot tett a fő konfliktushelyzet végére. Persze ezzel nem oldódott meg minden probléma, de arra ott a folytatás.
Összességében tehát nagyon tetszett. Izgalmas volt, beszippantott és igazán megkedveltem a szereplőket. A svéd helyszín hőmérséklettel egyetemben pedig csak hab volt azon a bizonyos tortán.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy boszorkányos történetre vágyik, illetve mindazoknak akik a kamaszkor viszontagságairól szeretnének olvasni és nem riadnak vissza egy kis mágiától.

A könyvben több dalt is említettek - piros pont a lábjegyzetekért - közülük hoztam kettőt. Szerintem ezek passzoltak a leginkább a történethez:

The National - Sorrow

Portishead - Glory box

Kiegészítés:
A könyv az Engelsfors trilógia első kötete, vagyis még további két könyvben lehet nyomon követni a svéd boszorkánylányok életét. A második rész Tűz címmel már megjelent magyarul (be is gyűjtöttem, így hamarosan ezt is elolvasom), míg a harmadik kötet, A kulcs a Geopen Kiadó ígérete szerint novemberben jut el a magyar olvasókhoz. Szóval már nem kell sokat várni a befejezésre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése