2014. október 27., hétfő

Ao Haru Ride

Ez az anime pár rész alatt a szívemhez nőtt. Nem vagyok a shoujo rajongója, de most kedvencet avathatok ebben a műfajban.
Ao Haru Ride (vagy angol címén Blue Spring Ride) egy igazán kedves anime, ami Sakisaka Io azonos című mangája alapján készült. Mivel a képregény jelenleg is fut, ez a 12 epizód csupán ízelítőnek számít.
Első ránézésre tipikus romantikus történet középiskolai környezetben, de jóval több van itt mint néhány ezerszer látott, jól bevált fordulat.
Ismertető:
Yoshioka Futaba nem kedveli a fiúkat. Nem akarja, hogy aranyosnak találják, és hogy a többi lány vetélytársnak tekintse, ezért harsány, sokat eszik és nem törődik túl sokat a kinézetével. A középiskolában azonban feltűnik egy srác, Mabuchi, aki az egyetlen olyan fiúra (Tanaka) emlékezteti, akit nem utált és aki hirtelen tűnt el, mikor épp kezdett volna bimbózni közöttük valami. Aztán  mikor kiderül, hogy Mabuchi és Tanaka ugyanaz és mégsem, mert nem csupán külsőleg, hanem belsőleg is teljesen megváltozott, Futaba kénytelen ismét átgondolni nézeteit.
Azért tetszik annyira ez az anime, mert van mélysége. Mindennek van oka, semmi sincs túlerőltetve és igazán jó kérdéseket boncolgat, amikre pozitív tanácsokat is hajlandó adni.
Futaba szimpatikus főhős, akinek lehet drukkolni és akivel együtt lehet érezni. Vidám lány és látszólag nincsenek beilleszkedési problémái, ám ez csak a felszín. Álarcot visel, hogy befogadják, hogy ne tűnjön ki, hogy ne tekintse senki vetélytársnak és ne kerüljön konfliktusba. Egyszerűen megelégszik a felszínes kapcsolatokkal, mert ezt tekinti biztonságosnak. Aztán persze elég hamar repedezni kezd ez az álca és kénytelen rájönni, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni és sokkal többet ér egyetlen barát, aki olyannak fogad el, amilyen vagy, mint száz, aki nem is ismer igazán. Szerintem ez egy szép üzenet és nagyon jól van tálalva.
Futaba és Kou
A történet ugyanis nagy hangsúlyt fektet a kapcsolatokra, a barátságok építésére, az őszinteségre, a megnyílásra és persze a szerelmet sem hanyagolja el. Nagyon tetszett, ahogy a szereplők fokozatosan összecsiszolódtak, megismerték egymást és igazi barátságokat kötöttek. Mindezt természetes tempóban, nem épp zökkenőmentesen, hétköznapi helyzetekben tették.
Talán itt van a történet egyik varázsa, a hétköznapiság. Annyira kellemesen szokványos benne minden, hogy a néző könnyedén belesüpped a világába és együtt él a szereplőkkel. A kialakult szituációk, legyen szó barátságról, kiközösítésről, zárkózottságról vagy viszonzatlan szerelemről, mind ismerősek és cseppet sincsenek eltúlozva, amitől nagyon valósághű az egész.
A hangulata tehát természetes, könnyed és többnyire vidám. Ezen a gyönyörű rajzolás csak fokozni tud és a zenék is nagyon el lettek találva.
A szereplők mind egyéniségek és mindegyiket könnyedén meg lehet kedvelni. A legjobban természetesen a főszereplőpáros nő a néző szívéhez, annyira aranyosak együtt.
Nagyon tetszett a szerelmi szál, mert nem egyik pillanatról a másikra bontakozott ki, hanem hagyott neki időt, így pedig lett tartalma is az érzelmeknek, nem csak a szokásos kamaszhormonokkal elintézett fellángolás.
Kou (de hívhatnám Mabuchinak vagy Tanakának is) igazán érdekes egyéniség. Ő is egy jó példája annak, milyen sok változáson megy át egy ember személyisége. Futaba emlékeiben egy félénk, kedves srác, míg a történet jelenében egy kissé rideg, kissé nemtörődöm alak, aki csak akkor kedves, ha valaki kiprovokálja. Nekem mégis nagyon élő volt a karaktere és az utolsó epizódok előtt is meg tudtam érteni a viselkedését.
Tetszett, hogy a vonzalmukra sok picike dologgal utaltak csak. Egy-egy pillantás, egy kósza érintés, vagy mikor kimutatták egymás iránt a törődésüket sokkal többet mondott mint bármilyen hangzatos vallomás. Egyszerűen jó volt őket együtt látni és szerintem nincs olyan néző, aki ne drukkolna, hogy összejöjjenek. 
Mivel a manga még fut, a tizenkettedik epizód nem zár le semmit. Inkább csak elmagyarázza a kialakult helyzetet és sugallja, hogy ez még bizony csak a kezdet. 
Összességében tehát egy remek anime, hétköznapian kedves, romantikus de nem tucat és még  mondanivalója is van szép kivitelezéssel. 
Nekem nagyon tetszett és remélem, hogy lesz következő évad, így tovább követhetem nyomon a szereplők sorsát. (Bár ez tipikusan az a történet, amit mangában is szívesen olvasnák és még a polcomon is jól mutatna...)
Csak ajánlani tudom. A shoujo műfajában kedvencem lett.

Extra:
Az animéhez készült egy ova is Ao Haru Ride: Unwritten címmel. Ez csak egy kis kiegészítés, ami összefoglalja a múltban történteket, vagyis Futaba és Kou kapcsolatának kezdetét. Semmi újat nem mond, mivel a nagy részét az anime is elmesélte, mégis ötletesnek találtam. Jó volt egyben látni Futaba emlékeit, így szerintem minden rajongónak megéri megnézni.
Még egy érdekesség: információim szerint decemberben érkezik belőle az élőszereplős sorozat is. 

2 megjegyzés: