2014. október 3., péntek

Egy szerelem feljegyzései

Az ajándékba kapott könyvek mindig különlegesek kicsit. Ha pedig ez az ajándék váratlan meglepetésként érkezik a könyvmolyhoz, még különlegesebbnek tűnik.
Számomra az egyik legtökéletesebb ajándék a könyv, ám a legtöbb esetben magamnak kell választanom, így pedig oda a meglepetés varázsa. Most viszont úgy kaptam nyomtatott betűket, hogy nem számítottam rá, nem én választottam, sőt még csak nem is hallottam róla. (Attól a sráctól kaptam ezt a könyvecskét, akivel randizgatok.)
Mikor először kézbe vettem, nagyon aranyosnak találtam. Ez ugyanis nem tipikus könyv, hanem inkább egy füzet, amit nem csupán a borító, a kockás lapok és egyéb látványadalékok hivatottak megmutatni, hanem a vékony, lapos fizikai mivolta is.
Fülszöveg nincs, de nem is hiányzik, ám a belső borítón van egy sor, ami mindent megmagyaráz:
"Ez a könyv Brády Zoltán 1976-ban befejezett följegyzése Gyémánt László rajzaival."
Amilyen egyedi kívülről, olyan egyedi belül is. A lapok háttere kockás, mintha tényleg egy hagyományos füzetre gépelték volna a gondolatokat. A gépelt sorok, hol hibásak, amiket tollal javítottak, aláhúztak, áthúztak, hol össze-vissza tekeregnek. Kicsit olyan, mintha egy szétszórt ember mindenhová magával hurcolt naplóját olvasná az ember.
Gyémánt László illusztrációi pedig passzolnak ehhez a hangulathoz. A rajzok, a tintafoltok, mind-mind belesimulnak a füzethatásba. A könyvecske fizikai megjelenésére tehát nem lehet panasz. Jó kézbe venni egy ilyen egyedi munkát.
Maga a szöveg valóban feljegyzésekből áll. Bár a tagolás nem mindig egyértelmű, ahogy folynak a sorok egymás után, lényegében három egységet alkot. Ha úgy tetszik, egy szerelem három korszakát.
Talán nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, ez a három időszak a kezdeti láng, a boldog szikra és a hamvas parázs. Utóbbi pedig kétféleképpen alakulhat, vagy kialszik és vége, vagy parázslik tovább kitartóan, hogy új szikrát hozzon.
A lényeg nem konkrét eseményeken van (bár akad benne természetesen) hanem érzéseken, hangulatokon. A sorok ezeket próbálják meg átadni meglehetős sikerrel. Viszont nálam nem biztos, hogy mindig azt érték el, amit szerettek volna.
ennyire egyedi belül is
Olvasás közben hullámzott a hangulatom. Az elején még egyértelmű volt, hogy tetszenek a megszemélyesítések, ahogy minden tárgy adja a maga kis érzelmeit és ahogy a szerző gondolatai alakultak. Aztán a romantikus varázs helyett rám telepedett a szomorúság még akkor is, mikor a följegyzésekben minden rendben volt.
Lubickoló bögrék ide vagy oda, nem a valóságtól elrugaszkodott alkotás, sőt talán kicsit túlságosan szilárdan áll a valóság talaján. Nincs semmi bajom a realitással, sőt a naturalista ábrázolásokkal sincs, mert van amihez ezek illenek, ám nekem a szerelem nem tartozik ebbe a kategóriába. Azért, mert a szerelem bonyolult és bár lehet címkézni és kategorizálni (ahogy a fent említett időszakok mutatják), nem lehet általánosítani. Ahhoz túlságosan összetett, egyedi és mivel érzelmeken alapul, mellőzi a racionalitást. Épp ezért, ahogy olvastam ezeket a nagyon is racionális gondolatokat, elveszett a varázs. A kezdeti romantikus hangulatom oda lett és elszomorodtam. Elszomorodtam, hogy ennyire általánosnak, tipikusnak írta le a dolgokat, hogy megszűnt az érzelmek mágiája, csak a kémia maradt és a gondolatok is egyre inkább a földhöz húztak, mint a levegőhöz.
A füzet végére hiába tértek vissza a tetszetős képek, a kezdeti hangulatomnak csupán visszhangja volt. Épp ezért, mikor becsuktam a könyvet, keserédesnek találtam.
Félreértés ne essék, nem vagyok sem naiv, sem rózsaszín lelkületű, tudom, hogy a kapcsolatok, érzelmek változnak, ám nem hiszem, hogy az a forgatókönyv, ami ebben a könyvecskében szerepel a szerelemre, általános volna. Sokan tényleg így élik meg, az én szememben azonban egészen más.
Nem igazán tudom, kinek ajánlhatnám, annyira hangulatfüggő könyvecske. Talán azoknak, akik kedvelik az egyedi kivitelezésű könyveket illetve azoknak, akiknek felkeltettem a kíváncsiságát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése