2014. október 4., szombat

Mozgóképek XXV.

Filmes szempontból egész mozgalmas volt az elmúlt hónapom. Szám szerint 6 filmet néztem meg, ráadásul ezek közül kettőt moziban. Moziélményeimről azért nem írtam külön bejegyzést, mert könyvadaptációkról van szó, a történetükről tehát írtam már korábban és nem szívesen ismétlem magamat.
Most, hogy jobban belegondolok, a hat filmből öt könyv alapján készült...

Téli mese
"Ebben a különös világban minden megtörténhet. New York nem az a város, amit ismerünk. Lakói másképp öltöznek, másképp viselkednek, más szabályok szerint élnek - és mindig készen állnak a csodára. Peter (Colin Farrell) bevándorlók gyermekeként érkezett ide, de mert nem engedélyezték, hogy partra lépjen, egy csöpp hajón érte partot. Azóta szakképzett betörő lett, majd miután összekülönbözött a bandavezérrel, örök szökevény. Egy betörése során a fiatalember beleszeret egy rejtélyes, titokzatos lányba - aki halálos beteg. Egy másik betörés után őt és fehér lovát titokzatos felhő nyeli el. Amikor évtizedekkel később újra előbukkan, már minden egészen más, mint addig volt, és ő nem emlékszik semmire"
Könyvadaptáció méghozzá egy olyan könyvnek a filmváltozata, amit nem bírtam végigolvasni. Ez pedig nálam nagy szó, mert makacs vagyok és kitartó, van azonban néha olyan pont, amikor azt mondom, elég volt. Így jártam Mark Helprin könyvével. Annyira filozofikus akar lenni és annyira terjengős, hogy 300 oldal után sem láttam semmi értelmét. Csak szenvedtem vele, így inkább hagytam a fenébe. (Az utolsó tíz oldalt azért átfutottam, ami újabb bizonyítékkal szolgált, milyen jól tettem, hogy nem küzdöttem tovább vele. A befejezés sem mondott ugyanis semmit.)
Gondoltam, hátha a filmmel nagyobb szerencsém lesz. Nos, nem lett.
Ez a film pont annyira kötött le, mint a könyv, vagyis zéró. Csupán a könyvbeli terjedelem picike részét dolgozták fel (Még szerencse, különben többnapos filmélmény lenne...) és azt úgy átírták, hogy rá sem lehet ismerni, mégsem javított rajta sokat, sőt. A filozofikus ömlengésből giccsparádét gyártottak és nem tudom eldönteni, melyik a szörnyűbb.
Se így, se úgy nem tetszett. Senkinek sem ajánlanám.

Eltitkolt életek
"A sikeres írónő, Erica Falcks szülei váratlanul meghalnak egy autóbalesetben, majd a tragédia után bekopogtat hozzá egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Erica féltestvére. A meglepett nő nem hisz az ismeretlennek, de mire megbarátkozna a gondolattal, néhány nappal később holtan találják a férfit. Erica - nyomozó férje tudtán kívül - saját szakállára kutatni kezd és hamarosan rájön, hogy édesanyjának a múltban több sötét titka volt családja és ismerősei előtt. Az igazság kiderítése során Erica élete is veszélybe kerül: vannak, akiknek érdekében áll a titkok megőrzése"
Szintén könyvadaptáció, ám mivel krimi, nem vonzott igazán. Valójában csupán a filmes poszter (mellékelt kép) miatt néztem meg, ami egy hónapig díszítette a koliszobánkat. Gondoltam, ha már nap, mint nap látom, nem ártana tudnom, miről is szól.
Tipikus skandináv krimi. Múltbéli rejtély (nem túl meglepően a második világháború idején), családi titkok és borongós képi világ. Hangulata kétségkívül van, cseppet nyomasztó, de nem az a kifejezetten ütős fajta. Én könnyedén átláttam a szálakat, tudtam jól, ki sáros és sejtettem is hogy miben.
Szóval nem rossz, de nem is kiemelkedő. Azoknak ajánlanám, akik láttak már skandináv krimit és szerették.

Felcsípve
"Alice negyvenéves, elvált divatmagazin szerkesztő, akit semmi más nem érdekel a szakmáján és karrierjén kívül. Munkájában maximalista, de bármennyire is áhítozna egy főszerkesztői állásra, valami hiányzik ehhez az életéből. Az a valami pedig egy férfi. Ebben játszik kezére a szerencse, egy nála húsz évvel fiatalabb egyetemista srác személyében, akit véletlenül ismer meg egy repülőúton, majd sorozatos véletlenek folytán félreérthetetlen helyzetben fotózzák le őket. A hirtelen jött "kalandtól" viszont a munkahelyén olyan pasifalónak kezdik látni, aki így akár még főszerkesztő is lehetne. Alice tehát kap a lehetőségen, és a fiatal srácot afféle trendi kellékként felhasználja az áhított főszerkesztői pozíció megszerzéséhez. A divat világába belepottyanó tini azt hiszi, viszonya, a roppant csinos szerkesztőnővel akár komolyabbra is fordulhat, amiről Alice a kezdetekben hallani sem akar. Ám nem könnyű az események irányítása, ha szerelem veszi át a hatalmat cselekedeteink irányítása felett és kezdeti kihasználást követően a szépséges szerkesztőnő is kezd belehabarodni az ártatlan tinédzserbe."
Francia vígjáték se több, se kevesebb. A történet persze nem új, volt már ilyen film nem is egy, mégis nagyon szórakoztató. A francia humornak, főleg ha egy kis romantikával társul, bája van. Olyan könnyed, hétköznapi mégis hihetetlen helyzeteket alkotnak, hogy a néző nem tud nem mosolyogni.
Remekül szórakoztam rajta, kikapcsolt, ahogy egy vígjátéknál elvárt. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki romantikus vígjátékra vágyik, főleg ha szereti a francia filmeket.

Az emlékek őre
"Egy tökéletes jövőben, ahol nincs háború, fájdalom, szenvedés, az ifjú Jonas is megkapja életre szóló feladatát a vének tanácsától. A mentorával töltött idő alatt azonban ráébred, hogy mekkora árat kell fizetnie mindenkinek ezért a színtelen békéért. Az emlékek ifjú őre letér a kijelölt ösvényről és a szabályokat felrúgva azt teszi, amiről azt gondolja, hogy helyes."
Ez egy olyan könyvadaptáció, amit volt szerencsém olvasni és megnézni moziban. Applequeen mondta, hogy nézzük meg és mivel olvastam és piszkálta a kíváncsiságomat, nem mondhattam nemet.
Akadt változtatás bőven az eredetihez képest, amit meg is értettem. Muszáj volt öregíteniük kicsit a szereplőket, beletenni egy szerelmi szálat és felpörgetni a végét, hogy széles vásznon eladható legyen. Szóval jogosnak gondolok minden módosítást, ám mint olvasó csalódott vagyok. A film ugyanis egy tucat tinifilm lett a sokból és meg sem közelítette a könyv erejét. Egyszer nézhető, míg az eredeti mű olyan, hogy az ember utána még legalább órákig agyal rajta. 
Épp ezért azt mondom, előbb mindenki olvassa el a könyvet. Utána is meg lehet nézni, mint a manapság divatos tinidisztópiákat.

Csillagainkban a hiba
"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem."
Ez egy nagyon jó adaptáció. Piros pont a készítőknek, a film ugyanis pont olyan mint a könyv. Igaz, nem volt túl nagy dolguk vele, hiszen nem az a kifejezetten bonyolult és sűrű történet. 
Véleményem róla gyakorlatilag ugyanaz, mint ami olvasás után kialakult bennem. Nem fogott meg jobban a történet, de nem is untam a filmet. A zenékkel és a látvánnyal elvoltam és a vandalizmusos jeleneteken jót derültem. 
Szóval még mindig nem értem ezt a nagy felhajtást, de szívesen ajánlom mindenkinek. Aki olvasta, garantáltan nem fog csalódni, az adaptációk egyik díszpéldánya.

Ha maradnék
"Mia Hall a tinédzserek gondtalan életét éli és a legfontosabb döntés, amit meg kell hoznia, nem más, mint, hogy zenei pályára készülve felvételizzen a nívós Juilliard zeneakadémiára vagy szerelmével, Adammel fűzze szorosabbra a szálakat. Azonban minden megváltozik, amikor egy felszabadult családi kirándulás tragédiába torkollik, Miának pedig élet és halál között egy sokkal fontosabb döntést kell meghoznia, amely nem csak a jövőjét, hanem egész sorsát befolyásolja."
Nagyon-nagyon vártam már ezt a filmet, mert a szívemnek igen kedves könyv alapján készült. Egyértelmű volt, hogy moziban fogom megnézni és mivel anyukám is olvasta (neki is nagyon tetszett), el is vittem magammal. Vicces volt, hogy csak ketten ültünk a moziteremben...
Boldogan jelentem, cseppet sem csalódtam. Remek adaptáció. Tetszett, ahogy megoldották a visszaemlékezéseket és tetszett, hogy a filmben is olyan fontos szerepet játszott a zene, mint a könyvben. A színészválasztásra sem lehet panaszom és úgy általában csak egyetlen egy dologba tudnék belekötni - Adam utolsó mondatába - de inkább nem teszem. Tökéletes volt így is.
Meleg szívvel ajánlom mindenkinek, főleg azoknak, akik már olvasták, nem fognak csalódni. Aki pedig még nem olvasta és kedvet érez hozzá, tegyen vele egy próbát, hátha a könyvre is kíváncsi lesz.

Értékelés:
Ha maradnék                      ->  10
Csillagainkban a hiba         ->  9
Felcsípve                            ->  9
Az emlékek őre                  ->  8
Eltitkolt életek                   ->  7
Téli mese                           ->  4

3 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó! Már jó ideje szemezek a Ha maradnék-kal, és a végső lökést most az adta meg, hogy nálad 10-es lett. :D Ha neked tetszett szinte biztos, hogy nekem is fog. Most hirtelen el se tudom dönteni, hogy nézzem vagy olvassam. Valószínűleg az utóbbi lesz egyébként először... :)
    A téli mesét annyira nyomatták, meg olyan előzetest csináltak neki, hogy egyszer egy könyvesboltban a kezembe vettem a könyvet, de én 3 oldalig se bírtam...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Olvasd el!! Aztán jöhet a film is. :)
      Kitartásom díjat érdemelne, amiért én a 300. oldalig is eljutottam. :D Az a baj velem, hogy nem szeretek félbehagyni dolgokat, pedig néha van, ami megérdemli...

      Törlés
    2. Ma beleolvastam egy könyvesboltban. Muszáj lesz megvenni.... :/ :D

      Törlés