Rózsaszín pöttyök V.

Ezek a pöttyök most nem lesznek olyan rózsaszínek, sőt.

A blogom nem lelki szemetesláda, mert tudom, senki sem kíváncsi sirámaimra és amúgy sem vagyok az a panaszkodó fajta. Ha valami bánt, lerendezem magamban. Csakhogy a blogbejegyzéseim az aktuálisan fejemben forgó dolgokat képezik és most olyan nagy a káosz a két fülem között (és egy kicsit lejjebb is...), hogy ha nem írom ki magamból legalább egy részét, beleőrülök.

"Mindig töltve vagyok
Ne szarakodj a szívemmel"

Oké, valószínűleg az őrülettel cseppet elkéstem...

A helyzet ugyanis az, olyan lelki gyomrost kaptam az elmúlt napokban, hogy még mindig bizsereg a helye. Nem akarom részletezni, nem is az a fontos, hogy konkrétan mi történt, hanem maga az érzés és a pofon. Lehet, hogy másnak nem is lenne nagy dolog, de én kissé máshogy működöm, mint az átlag lányok.

Egyrészt nehezen szeretek. Van, aki könnyedén belehabarodik bárkibe néhány szép szótól, van aki mindenkit hamar megkedvel, van akit állandóan egy kisebb rajongó tömeg vesz körül. Én nem ilyen vagyok. Könnyen haverkodom, de nehezen nyitok. Sok emberrel vagyok jóban, de fél kezemen meg tudom számolni, kik a barátaim. Nálam a barátság tartós, szívós és fontos. Akit egyszer a barátomnak nevezek, ahhoz ragaszkodom. Akkor is, ha a kapcsolatunk hullámvölgybe kerül, akkor is, ha ritkán látom és akkor is, ha nem én vagyok az a lányos "legjobb" barátnője. Mert én mindent szívvel és lélekkel teszem és ha egyszer valakit megszeretek, bérelt helyet kap idebent.

Ebből gondolom egyértelmű, hogy szerelmi téren sem vagyok egyszerű eset. Nem üldözöm az érzést, megvagyok egyedül, mert úgy gondolom, ha eljön az ideje, úgyis előkerül. Óvatos vagyok, mindent jól megfontolok és soha nem engedem meg magamnak, hogy illúziókba essem. 

Mivel pedig én ennyire komolyan veszem, mit súg a szívem, ugyanezt várom el másoktól is. És itt van az a pont, ahol a két dolog ütközik és ahol kedvem támad pisztolyt rántani. 

Megszerettem valakit és ahogy a mondás tartja, csak akkor jön rá az ember, mi a fontos, amikor elveszíti. Nem mondom, hogy beleestem, de kétségkívül megszerettem. Megszerettem annyira, hogy számítson nekem, hogy elkezdjek ragaszkodni hozzá és kitolhasson velem.

Nálam minden kapcsolat alapja az őszinteség és a bizalom. A hazugságokat nem tűröm és a köntörfalazást is nehezen viselem. Egyenes vagyok és ugyanilyen egyenességet várok cserébe. Mikor azonban érzelmek is játszanak, kevésbé vagyok óvatos. Feltételezem, hogy ha nekem fontos és az érzés kölcsönös, akkor ő is így fog viselkedni velem. Hatalmasat tévedtem. 

Az illető ugyanis visszaélt nem csak a türelmemmel és megértésemmel, hanem a bizalmammal is. Bíztam benne, hiszen miért ne tettem volna, mikor olyan jól alakultak a dolgok. Hazudott nekem. Kétszer. Ezek után pedig már bele sem merek gondolni, mi nem volt még igaz.

A legjobban mégis az fáj, hogy nem fogta fel, mennyi kárt okozott nekem. Egy teljes hétig a totális bizonytalanságban tartott (Gyűlölök bizonytalan lenni.), semmit sem magyarázott meg, hiába kérdeztem és csak hitegetett. Aztán zsinórban kétszer átdobott azon a bizonyos palánkon és még csak arra sem vette a fáradtságot, hogy mentegesse magát. Sőt, beismerte, hogy szemét, de azt már nem mondta meg, hogy miért. Fogalmam sincs, miért viselkedett ilyen csúnyán velem és valószínűleg már nem is fogom megtudni. A gond csak az, hogy ennyi kérdéssel a fejemben, ennyi érthetetlen dologgal a hátam mögött nagyon nehéz lezárni bármit is. Ha lenne okom, apró magyarázatom, mi és miért történt, egy kicsit érteném és könnyebben tudnám azt mondani, oké, ez van. Így viszont nagyon nem oké.

"A fiúk a könyvekben egyszerűen jobbak"

Nőből vagyok, szóval az agyam csak jár és jár, elméleteket gyárt és kattog össze-vissza, amin nem sokat segít, hogy a szívemet is érinti a dolog.

Jelenleg két dolog segít rajtam, ha munkába temetkezem vagy ha kiüvölthetem magamból gondolataimat. Legszívesebben persze az Ő szemébe mondanám, de mivel nem áll szóba velem, kénytelen vagyok más formában megtenni.

Az egyik értelemszerűen ez a nyafogó bejegyzés, a másik pedig egy ceruza és egy papír. Mikor ugyanis kezdtem kijönni a béketűrésemből és rájöttem, többet érzek, mint kellene csapongó gondolataim rímekben jutottak az eszembe. (Ez is az Ő hibája, mert szereti a verseket.) Megkönnyebbültem tőlük és egy kis kicsinyes elégtételt éreztem, hogy az Ő terepén kontárkodom.

Szóval írtam néhány verset, szám szerint tizenhármat (bőven több, mint kellene) és elhatároztam, ez a tizenhárom versike lesz a mankóm. Tizenhárom napot adok magamnak a "gyászra", ennyi idő alatt kell kiebrudalnom a szívemből és a gondolataimból. Tizenhárom napig sajnáltathatom magamat, mazochistán emlékezhetek, de aztán vége. Tovább kell lépnem.

Motiválva magamat elhatározásom betartására, minden nap felteszek AFS-re egyet ezekből a versnek csúfolt szösszenetekből. Mától indul a visszaszámlálás és talán ezek a buta rímek megadják az elégtételt, hogy bár az Ő szemébe nem mondhatom, mit érzek vagy gondolok, kapnak egy kis közönséget.

Összefoglalva tehát egy srác miatt jelenleg nem vagyok sem beszámítható, sem valami használható. No, de mindenkinek vannak rosszabb napjai...

"Hiányzik nekem, hogy én is hiányozzak egyvalakinek."
/Szabolcsi Erzsébet/

Viszont, hogy ne csak a szánalmas nyafogásomról szóljon ez a bejegyzés, hoztam egy vidám körömmintát. Nyáron volt ilyen bohókás a körmöm és Rómában is villogtam vele.

Cseresznyés-pöttyös köröm

Kell hozzá:

fekete, fehér, piros és zöld lakk, illetve átlátszó fedőlakk

Lakkozás:

Az öt körömből hármat festettem pöttyösre, de ez ízlés szerint alakítható. Ez a három köröm kapott egy réteg fekete lakkot, majd száradás után a fehér lakk ecsetjének hegyével pöttyöket nyomtam rá. 

A maradék két köröm már egy fokkal bonyolultabb. Ők fehér alapréteget kaptak. Aztán száradás után a mutató ujjam körmére háromszor, míg a kisujjamra kétszer két kisebb piros pöttyöt tettem szorosan egymás mellé, hogy összeérjenek. Ezután a zöld lakk ecsetjének élével óvatosan meghúztam a cseresznyék "szárait" háromszögeket alkotva a pöttyökkel.

Miután minden pötty megszáradt (tovább kell száradni hagyni, mert a pöttyök lakkja néhol vastagabb) átlátszó lakkal fixáltam őket.

Szerintem egyszerű minta, mégis nagyon mutatós. Nem túl színes, mégis vidám, bármilyen alkalomra tökéletes lehet.

Zárszónak hoztam egy dalt, ami tökéletesen passzol aktuális lelkiállapotomhoz. 

Meg Myers dalait egyszerűen imádom.