Vérbe öltözött Anna folytatása, mivel pedig az tetszett, nem volt kétséges, hogy elolvasom ezt is.
A borító most is szép, passzol a történethez és ismét kemény kötést kapott. Még mindig odavagyok a piros borítóért és a bordó betűszínért.
300 oldalával kellemes vastagságú könyv.
Fülszöveg, ami az első kötetre nézve spoileres:
"Hónapok teltek el, amióta a vérbe öltözött lány, Anna Korlova becsapta maga mögött a Pokol kapuját, de Cas Lowood, a híres kísértetvadász nem tudja kiheverni elvesztését. Hiába mondják a barátai, hogy Anna miatta szállt alá, ő csak élőhalottként tengődik. A fiú tudja, hogy sosem talál rá a szerelemre egy élő lány oldalán, senki sem hasonlítható az ő halott Annájához. És csak őt látja mindenütt, vele alszik el és vele riad fel rémálmaiból. De valami nagyon nincs rendjén… Ezek nem képzelgések. Valahányszor megjelenik, látszik Annán, hogy a legválogatottabb kínzásokat kell kiállnia. Persze meg kell bűnhődnie tetteiért, de Cas úgy érzi, most rajta a sor, hogy viszonozza a lánynak, amit érte tett…"
Mikor belekezdtem, kísértetsztorira vágytam és mértékkel ugyan megkaptam, mégsem vagyok teljesen elégedett. A gondom az, hogy ez a könyv pont azt a momentumot karolja fel, ami nem tetszett az előző részben. A szerelmi szál nagyon nem volt kedvemre való.
Persze megkaptam Cas szarkasztikus nézőpontját és ott voltak a barátai is, a kísértetekről nem is beszélve, de az egészet elvitte a romantikus pókselyem.
Cas most nem vagány srác, hanem egy kissé ideges hősszerelmes. Már az előző könyvben sem értettem, mitől esett ennyire bele Annába, itt meg főleg nem vágtam, miért gondolt folyton rá. Az egyik új szereplő meg is jegyzi, hogy mégis mit várt, hiszen Anna kísértet és teljesen igaza van. Oké, Annával lehetett smacizni és elhiszem, hogy megvolt köztük a túlvilági szikra, de ez a nyafogás nagyon megfeküdte a gyomromat. Cas szívügyei ugyanis kihatottak mindenre, a szellemirtó munkájára is, így pedig nehezen tudtam együtt izgulni vele. Néha kifejezetten annak drukkoltam, hogy rúgja végre fenékbe egy szellem, hátha attól észhez tér.
Félreértés ne essék, nem azon morogtam, hogy segíteni akart Annának, mert kedveltem a csajt, hanem hogy nem tudott továbblépni. Sosem szerettem ezt a "feláldozta magát értem, ezért most nekem kell megtennem ugyanezt" hülyeséget. Az áldozat pont attól áldozat, hogy nincs kompenzálva, nem kell felesleges hősködéssel túldramatizálni, mert attól elveszik az értéke.
Cas nyűglődése tehát nem tetszett, ahogy a végső harc sem. Kicsit mintha elveszett volna a srác az első könyvhöz képest. A többi szereplőt viszont kifejezetten jó volt újra látni. Thomas és Carmel is hozta a formáját, továbbra is nagyon kedvelem őket és az ő kapcsolatuk sokkal érdekesebbnek tűnt, mint a főrománc.
Kendare Blake figyelt azért arra, hogy megmaradjon a kísértettörténet jelleg, így időről-időre felbukkan egy-egy holt, hogy borzolja a kedélyeket és ezt az irányt Cas látomásai Annáról csak tovább növelték. Ezek voltak azok a részek, amiért érdemes volt olvasni a könyvet, így kár, hogy az átkötő fejezetek kissé laposak lettek.
Ismét az athamé került a középpontba, ami bár az első részben jó húzás volt, itt egy cseppet erőltetettnek hatott. Még néhány dologra derült fény a kést illetően és végre Gideon szerepe is konkretizálódott kicsit. A végére azonban egyértelművé vált, hogy elég vérszegény a dolog.
A végkifejlet nem hozott se meglepetést, de nagy izgalmat, eléggé kiszámítható volt az egész. A borzongás nálam szóba sem jöhetett. (Bár jóval magasabb az inger- és vérküszöböm, mint ez az ifjúsági kísértetmese, legalább egy kis izgalmat elvártam volna.)
Összefoglalva, tipikusan egyszer elmegy könyv. Az első rész jobb volt, így nem váltam volna kopogószellemmé, ha ezt kihagyom.
Azoknak ajánlom, akiknek a Vérbe öltözött Anna nagyon tetszett, ők örülni fognak a szereplők ismételt felbukkanásának. Akit viszont nem bűvölt el Anna vértől csöpögő csipkeruhája, annak ez a kis pokolbéli utazás sem fog tetszeni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése