Párizsi macskajaj

Ez a könyv kellemes csalódás volt.

Spontán ötlettől vezérelve vettem ki a könyvtárból, mert megtetszett a cím és a rajzolt cica a hátsó- (és belső-) borítón. Nem voltak magas elvárásaim, sőt inkább tartottam tőle, hogy pár oldal után kedvem támad elhajítani és szépirodalom után könyörögni, mégsem így lett.

A borító egyszerű, de tökéletesen passzol a történethez. Több mint 400 lapjával meglehetősen vaskos olvasmány.

Fülszöveg:

"Sikeres New York-i divatguru, aki szívtipró pasijával egy háromszintes tetőtéri lakásban éli a felső tízezer pazar életét. A szíve mégis üres még ha a szekrény roskadozik is a Gucci táskák súlya alatt hiányzik a mindent elsöprő szerelem. Egy napon búcsút mond eddigi életének, hogy valóra váltsa gyermekkori vágyát, és Puccini nevű macskájával, no meg a piperekészletével elköltözik Párizsba. A fény városában keresi azt a sármos franciát, aki gyermekei leendő apja lehetne, de minduntalan zsákutcába fut: megismerkedik a lezseren szexis Alexandre-ral, egyszerre randizik három Jean nevű férfival, és találkozik egy nős arisztokratával, aki a kitartott nő szerepét szánja neki."

Ez a könyv tipikusan csajos. Csajos alatt a Bridget Jones után szabadon elszaporodott történeteket értem, amelyekben egy 30-as egyedülálló hölgy vadászik álmai férfijára, miközben több kevésbé álomba illő úriemberen verekszi át magát és menet közben bővíti a ruhatárán is.

Nos, ez a kötet pont ilyen, semmivel sem több, de nem is baj. 

Nem igazán értem a sok negatív vélemény okát, mert szerintem a kategóriájában megállja a helyét. Itt is egy nem feltétlenül szimpatikus (helyenként liba) főhősnő botladozását követheti nyomon az olvasó. Közben pedig megismerhet több dögös férfit, akik bizonyos kritériumok miatt elesnek a "tökéletes" címtől, nevethet jókat a kínos helyzeteken és elmerülhet a divatmárkákban. Szóval pont olyan, mint amit a borító és a fülszöveg sugall, cseppet sem zsákbamacska. Aki szereti ezt a típust, nem hiszem, hogy csalódna, aki viszont nem, az meg nem értem, miért vette kézbe.

Minden negatív vélemény ellenére, szórakoztató könyvnek találtam. Rögtön kifejtem, miért:

Beszámoló Monsiur Igaziról

Klein cirka két év alatt meglehetősen sok férfivel randizik és hosszabb-rövidebb szerelmi kapcsolatokba bonyolódik. Ezek az urak első ránézésre "jó alapanyagnak" tűnnek, hiszen mind helyes, jól öltözött és francia állampolgár, ami a főnősnő listáján előkelő helyen szerepel. Klein ennek megfelelően gyorsan beléjük is zúg és dúl a love, míg hiba nem csúszik a számításba és kezdődik minden elölről. 

A hölgy szerelmi élete így meglehetősen kusza, de cseppet sem unalmas. A sok randi, álmodozás és kínos vagy épp görcsös helyzetek valószínűleg minden női olvasónál célba találnak, ezt egyszerűen nem lehet megúszni. Közben persze hol egyetért az ember Klein kifogásaival, hol nem, hol irigyli a kalandjait, hol elszörnyed, mibe keveredik a siker reményében.

A nagy Ő megtalálása tehát nem egyszerű, de többnyire szórakoztató.

Apróbb kellemetlenségek

Az egész történet irreális. Itt most nem az abszurd helyzetekre gondolok (azok megtörténhetnek a valóságban is), hanem hogy egy nő foghatja magát, felrúghatja az életét és lébecolhat Párizsban. Oké, Klein élete New Yorkban maga a divatos csillogás, de senki se mesélje be nekem, hogy ebből képes fedezni két teljes évet Párizsban (az egyik legdrágább európai városban) drága lakbérrel, költséges művészettel és úgy, hogy nem zsemlén és vajon él. Lehetetlen. Pár hónap után fel kellett volna kopnia a hölgy állának vagy mehetett volna mosogatónőnek az egyik drága étterembe. Arról nem is beszélve, hogy a köszönésen kívül egy szót sem beszélt franciául...

A divat meglehetősen nagy teret kap a könyvben, minden oldalon említenek legalább egy márkát legyen szó ruháról, bútorról, vagy macskaeledelről. Ez először nagyon zavart mivel teljesen hidegen hagynak a drága címkék és nem is segítettek sokat. Hiába áradozott Klein, hogy a kiszemelt úron milyen márkájú nadrág volt, a képzeletemben egy egyszerű nadrág villant csak fel és semmi több. Szóval egy idő után figyelmen kívül hagytam a kéretlen reklámot.

Bár a történet nem is akar bonyolult vagy csavaros lenni, elég lehangolónak találtam, hogy könnyedén kikövetkeztethető, ki is lesz az a bizonyos Monsiur Igazi. Én legalábbis azonnal ujjal mutogattam rá, amint először feltűnt és nem voltan elégedett az ehhez képest gyors és egyszerű végkifejlettel.

Apró örömök

Ezen a könyvön nem kell gondolkodni. Az olvasó elengedi magát, sodródik az árral és jókat kuncog a főhősnő rovására.

Kedvet hoz a francia nyelvhez, mivel tele van francia szavakkal, rövidebb mondatokkal (ezeket természetesen lábjegyzetben le is fordították) és Párizshoz is. Klein lelkes rajongása a város iránt ragályos. Az az öröm és élvezet, amivel leír egy francia utcát, vagy akár a kukákat meghozza az olvasó kedvét is, hogy kiruccanjon egyet a Szajna partjára. 

Tetszett, hogy mindig megjegyzett egy-egy kulturális különbséget. Ezek adták a francia hangulat finomságát.

Barátok száma

Klein néha kifejezetten ostoba volt és a randipartnerei többsége sem nyert meg magának, mégis szívesen olvastam, ahogy új emberekkel ismerkedett. A mellékszereplők itt-ott sokkal izgalmasabbaknak tűntek és Puccini imádni való. 

Összességében ez egy csajos könyv, se több, se kevesebb.

Azoknak ajánlom, akik kedvelik az ilyen típusú könyveket, akik ránézésre megmondják egy farmerről, milyen márkájú és mindazoknak, akiket vonz Párizs. Aki viszont nem szívesen olvas egy  biológiai órájától pánikba esett hölgy férfivadászatáról, az jobban teszi, ha kihagyja.

Senkinek se legyenek magas elvárásai, ez olyan könyv, amihez egyáltalán nem kell gondolkodni és pont ettől lehet szórakoztató.