2014. november 25., kedd

Sötét diadal

Ez a könyv A halál szépséges szolgálólányai trilógia második része. A kötetek azonban csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, egy középkori konfliktusba ékelve, más-más főhősökkel dolgozva.
Az első könyvet (Gyilkos kegyelem) szinte pontosan egy éve olvastam, és mivel az tetszett, szívesen adtam esélyt a folytatásnak is. Nem kellett csalódnom.
A borító ezúttal is szépséges, illik a főhősnőhöz és terjedelemben is megmaradt a négyszáz feletti oldalszámnál.
Piros pont a Maxim Kiadónak, amiért ebben a részben lényegesen kevesebb hibát vétettek (hármat-négyet számoltam) és hogy a borítón is feltüntették, hányadik része a sorozatnak. Bosszantó, mikor az olvasónak kell kitotóznia, vajon hányadik részt tartja a kezében.
Fülszöveg:
"A XV. századi Franciaországban Sybella az elkeseredéstől és a gyásztól félig eszét vesztve érkezik a Halál titkos kolostorába. A halál szolgálólányai készségesen menedéket adnak neki. A segítségnek azonban ára van… Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor legveszélyesebb fegyverei között tartják számon. Ám ezek az orgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor újra vissza kell térnie abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a halál istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen lehetetlennek tűnő küldetésre indítani a lányt. Amikor a halál szolgálólánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért érdemes élni?"
Nekem ez a rész jobban tetszett, mint az előző, ami a főszereplők számlájára írható.
A történet nagyjából ott veszi kezdetét, ahol a Gyilkos kegyelem véget ért és a Halál leghalálosabb lányát helyezi a középpontba. Ezúttal is az apátasszony adja ki a parancsot, a sors viszont ismét közbeszól.
Ebben a könyvben kevesebb az intrika, ám több a harc. Az írónő utószavában elmondja, hogy a történelmi eseményeket kissé összesűrítette és jóval szabadabban hagyta a fantáziáját, ami kifejezetten jót tett a cselekménynek. Egyrészt, így nem azt a csontot rágta le újra, amit az első rész, másrészt pedig sokkal jobban kibontakozhattak a személyes indíttatások.
Sybella már mellékszerelőként is érdekes karakter volt, így főhősnek egyenesen remek. Az orgyilkos szerep rá sokkal jobban illett, mint Ismae-re, így a működése egyetlen percig sem volt hiteltelen. Róla az olvasó egyből elhiszi, hogy a Halál gyermeke. Belső vívódásai pedig emberivé és szerethetővé tették, ettől nem lett szimpla hidegvérű gyilkos.
Nagyon tetszett a szerelmi szál. Végre nem egy "tökéletes" férfibe zúgott bele a főhősnő, hanem egy egyéniségbe. Üdítő volt olvasni, hogy az úriember nem a szokásos angyalian szép és tökéletes testfelépítésű minden nő álma meglehetősen zsúfolt és népes kategóriáját gyarapította, hanem bár külsőre nem olvadt el tőle senki, jellemével képes volt hódítani. Ráadásul a két főszereplő tökéletesen összepasszolt, így az olvasó megkapta a "mindenkinek akad egy társa valahol" romantikusan szép üzenetét.
Persze a szerelem ezúttal is csupán fűszerezi a cselekményt mértéket tartva.
A cím kifejezetten találó, mert ez a rész jóval sötétebb hangvételű. Sybella múltja tele van sötétséggel, szörnyű titkokkal, amik lassan kerülnek napvilágra végig fenntartva az olvasó figyelmét. A kegyetlenség tehát felüti a fejét és a gyilkosságok száma is csak szaporodik. Ismae mérgeivel ellentétben, Sybella a torokmetszés és fojtóhurok véresebb fegyvereit részesíti előnyben, tehát szó szerint több a vér.
Ahogy már említettem, az intrika kissé háttérbe szorul, a hercegnő helyzete komótosan lépeget előre és az apátasszonyról sem lehet sok újat megtudni. Ebben részben, talán pont Sybella érzései miatt, jóval ellenszenvesebb az öreglány és egyre jobban fúrja az oldalamat a kíváncsiság, mégis kinek dolgozik ő valójában.
Az írónő a misztikumot sem felejtette el, ezúttal is csepegtetett ezt-azt. Pont annyit, hogy a picike mágia hiteles legyen, és hogy az olvasó jobban megkedvelje a Halált, ám egy árnyalttal sem többet a minimumnál. Még mindig nagyon sok a kérdés a szentek körül a különleges képességekről nem is beszélve.
A könyv vége lezár, legalábbis Sybella élete révbe ér, így az ő szálai el lettek varrva, de a hercegnő gondjai még nem értek véget. A kötet így önmagában is olvasható, ám az előzményekkel együtt egy nagyobb egységet alkot, ami csak a harmadik résszel lesz teljes igazán.
Összességében tehát tetszett a könyv, picit jobban is, mint az előző, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki a Gyilkos kegyelemmel már összebarátkozott. Aki pedig még nem kóstolt bele a Halál lányainak életébe és kalandos olvasmányra vágyik középkori környezetben, az kezdjen bele bátran.

Kiegészítés:
A trilógia befejező része Mortal Heart címmel idén jelent meg az USA-ban, a magyar olvasókhoz így valószínűleg csak jövőre fog eljutni. Türelmesen kivárom, mert nagyon kíváncsi vagyok, mi rejlik Annith személyiségében és talán a Halál ismét felbukkan egy kis csevejre. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése