Nagy reményeket fűztem ehhez a könyvhöz. Az írónő egyik könyve, Ha maradnék a kedvenceim között szerepel és másik könyve, Hová tűntél? is elnyerte tetszésemet. Ezt pedig a mondanivaló és a stílus összhangjának számlájára lehet írni.
Szóval, mikor megtudtam, hogy újabb Gayle Forman regény van a láthatáron, nem haboztam lecsapni rá.
A borító csinos darab és jól illik a cselekményhez. Nem egészen négyszáz lapjával kellemes vastagságú olvasmány.
A külsőségekre tehát nem lehet panasz, a szövegre már annál inkább. Egyrészt néhol hibás a tördelés (mondat közepén hirtelen megnövekedő sortávolságok, hiányzó gondolatjelek), másrészt egy szó az őrületbe kergetett: "szájam".
"Szájam elé kaptam a kezemet" olvastam a szövegben és ez páros lábbal rúgott ki olvasási ritmusomból. Újra és újra előkerült és mindig kizökkentett. A könyv végére már rángatózott a szemem sarka, mikor megláttam...
Fülszöveg:
"Allysont, a burokban nevelt amerikai lányt érettségi ajándékként a szülei befizetik egy nyugat-európai körútra. Londonban, egy szabadtéri Shakespeare előadáson találkozik Willemmel, a lezser holland színésszel, és azonnal kipattan közöttük a szikra. Amikor a sors másodszor is összehozza őket, Allyson rá nem jellemző módon letér a járt útról, és követi Willemet Párizsba. A szikrából egyetlen nap alatt fellobban a láng… amíg Allyson arra nem ébred az együtt töltött viharzó nap után, hogy Willem elment.
A sorsfordító napot az önmegismerés éve követi: Allyson megszabadul a belé nevelt korlátoktól, hogy megtalálja igazi szenvedélyeit és talán az igazi szerelmet."
A fülszöveg alapján ismét egy szépen összerakott és gondolatébresztő történetet vártam, de sajnos nem igazán ezt kaptam.
A könyv eleje szokványos romantikus úton indul, vagyis egy lány és egy fiú találkozik és bumm, szerelem. Csakhogy, bár néhol elég rózsaszínnek tűnik, (Nem lehet apró szívecskék nélkül gondolni arra, ha valakit elhívnak Párizsba.) nem teljesen az. Vannak kétségek és buktatók ezen a bizonyos napon és a kapcsolat is meglehetősen kurtán-furcsán alakul.
Be kell vallanom, nem kedvelem a szereplőket. Allyson kezdetben dühített, hogy ennyire nem értékelt egy körutat Európában, majd bosszantott a gyáva és nyafogós viselkedésével. Oké, nem könnyű megfelelni a szülőknek és a szerelmi bánat sem épp sétagalopp, de épp erre van a lázadás. Vártam, mikor robban a bomba és tör ki végre, hogy a saját útját járja, ám ez elmaradt. Robbanás helyett gonoszkodó szúrásokra volt csak képes és nekem ez a spontán utazgatás inkább úgy tűnt, mintha Willem életét próbálná ki a sajátja helyett. Szóval nem egy erős főhősnő, bár próbálkozik annak látszani.
Willem egyértelműen nem tudta, mit akar és az ilyen férfiak mindig kihoznak a béketűrésemből. Ráadásul olyan gyorsan változott a hozzáállása a dolgokhoz, mintha még egy gondolatnál is képtelen lenne megmaradni, nemhogy egy országban.
A kapcsolatuk, bár romantikusnak indult, zavaros és szomorú lett. Aztán jött az önkeresés, amit néhol untam.
Nem vagyok az a rózsaszín lélek, de elnéző vagyok a szív bajaival szemben. Megértettem, hogy Allyson szenvedett egynapnyi tömény romantika után és hogy nem találta a helyét. Szerelmi bánat nélkül is ilyen az első év a főiskolán, egyetemen. Csakhogy az ő szenvelgése nyúlt és nyúlt és cirka egy év kellett hozzá, hogy ismét előtörjön belőle a romantikus tinilány. Az újabb utazás tehát borítékolva volt.
Nekem mégis úgy tűnt, hogy Allyson nem saját magát kergeti, hanem egy délibábot, egy elképzelést, egy ideát. Egyrészt nem is ismerte a srácot, másrészt egy év hosszú idő. Aztán persze ez is el lett nyújtva mint a depresszió és a végére jött két "csavar", hogy az utolsó lap után az olvasónak kedve támadnom falhoz kenni a könyvet. Ilyen aljas függővéget régen olvastam...
Összességében tehát nem azt kaptam, amit vártam. A történet és a karakterek nem fogtak meg, illetve kifejezetten okos vagy szép gondolatokat sem találtam benne. Egy romantikus történet és semmi több.
Azoknak ajánlom, akik szívesen olvasnak spontán utazgatásokról, akik hisznek a szerelemben első látásra és valami romantikus olvasmányra vágynak. Azok viszont, akik az írónő korábbi könyvei miatt vennék kézbe, óvatosan bánjanak vele, mert nem üti meg azt a szintet.
Kiegészítés:
Függővégből gondolom mindenkinek világos, hogy van folytatása. Mostanában jelent meg magyarul Csak egy év címmel, amiben Willem szemszögét ismerheti meg az olvasó. Szóval ha valakinek nem volt elég Allyson nyűglődése, elolvashatja a srácét is és talán a könyv végére kiderül az is, hogyan alakul tovább az életük.
Minden bosszankodásom ellenére szeretném elolvasni, mert ilyen gonosz függővéggel akkor sem elégszem meg.
Piros pont a Ciceró Kiadónak, amiért a második könyvhöz hozzácsapták az írónő Csak egy éjszaka című novelláját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése