2015. január 8., csütörtök

A hamis herceg

Első látásra megtetszett ez a könyv. A borító igazán mutatós (a színvilág különösen tetszik) és a fülszöveg alapján izgalmas olvasmánynak tűnt. 
Aztán, mikor a könyvtáros is megjegyezte, jó könyv, megkapta minden bizalmamat.
342 oldal, vagyis szokványos vastagságú, de olyan könnyed stílusban íródott, hogy szabályosan olvastatja magát. Egy délután alatt befaltam, hamm.
Fülszöveg:
"Carthya királysága polgárháború szélén áll. Hogy egyesítse a széthúzó népet, Conner, egy nemesember a királyi udvarból, ravasz tervet eszel ki: kitanít egy árva fiút, hogyan adja ki magát a király rég elveszett fiának, és bábhercegként trónra ülteti. Négy árva verseng a szerepért, köztük a makacs Sage-dzsel. Sage tudja, hogy Conner szándékai nem éppen nemesek, de mivel saját élete is cérnaszálon függ, nem tehet sokat – el kell érnie, hogy Conner őt válassza, vagy nem kerül ki élve a kalandból.
Ahogy Sage az omladozó árvaházból Conner bámulatos birtokára kerül, egyre több hazugságra és árulásra derül fény, mígnem végül az igazság is kiderül, ami Conner minden tervénél veszélyesebbnek bizonyulhat. "
Az alapötlet cseppet sem új. Valószínűleg mindenki hallott, olvasott, látott már hasonló történetet, mégsem lehet megunni. A hatalomért folytatott küzdelemre sok mindent lehet mondani, de azt hogy unalmas volna, nem vethetjük a szemére.
A kiinduló alaphelyzet tehát rendben van, mégsem elég ahhoz, hogy lebilincselje az olvasót. Ehhez szükség van még sok csavarra és kifejezetten ügyes tálalásra, amelyek szerencsére megvoltak ebben a könyvben.
A hamis herceg legnagyobb vonzereje egyértelműen a főszereplője. Sage remek karakter, tökéletes aránya a pimasz, okos, céltudatos és mégis kedves karaktereknek. Mivel pedig az ő szemszögén át van elmesélve a történet, a személyisége benne van minden egyes sorban tovább növelve az olvasmányosságot. Nagyon megkedveltem, kicsit úgy éreztem, mintha Jorg (Tövisek királya) visszafogottabb, cenzúrázott és korhatárhoz igazított változata lenne. 
Az írónő stílusára sem lehet panasz. A sorok gördülékenyek és tökéletesen eltalálta, hogyan lehet finoman fenntartani a feszültséget. Mindezt pedig Sage szarkasztikus humorával fűszerezte meg feltéve a szövegre a koronát.
A cselekmény is remek arányokat követ. Kalandos, mert mindig történik valami izgalmas, még akkor is, ha csak tanulnak a hercegjelöltek. Cseppet féltem, hogy a felkészítés alatt ellaposodik a történet, de mivel Sage mindig mesterkedik valamiben, ez teljesen alaptalannak bizonyult. A történet ezért kényelmes tempóban folydogál és az utolsó 60 oldalon pörög csak fel teljes fokozatra. Nekem ez a ritmus teljesen megfelelt, így volt hiteles.
Tetszett, hogy a világ felépítése, a bel- és külpolitikai ügyek és hatalmi ki kicsoda nem egyszerre zúdult az olvasók nyakába, hanem kis adagokban, egy-egy bekezdés formájában bontakozott ki. Persze a nagy játszmához még csak felálltak a bábuk a sakktáblára, ám ez cseppet sem baj. Az olvasó elvolt a múltbéli ármányokkal és a jelen politikai helyzetével.
A főszereplőn kívül a többi karakter is megfelelően ki volt dolgozva. Tetszett, hogy a másik két jelölt is hiteles, emberi karakternek bizonyult, ahogy mindenki más is. Egyedül a királyi család volt kissé ködös, ám ennek megvolt a nyomós oka. Először húztam a számat a "szerelmi" szál miatt, bár inkább női karakter felbukkanásának kellene neveznem, de aztán megszoktam. Sage korához tökéletesen passzolt, hogy a lányok felé is kacsintgatni kezdjen.
Ha már szóba jött az életkor, meg kell jegyeznem, hogy a kötet 14-es korhatárt kapott. Ez annak köszönhető, hogy bár van benne erőszak, inkább csak a veszély és a tét fokozására játszik, mintsem az olvasók elborzasztására. Ilyen alacsony arányú elfolyt vér mellett pedig felesleges növelni a korhatárt, még akkor is, ha ez a könyv tipikusan olyan ifjúsági regény, amely felnőttek számára is éppoly szórakoztató.
Meg kell még említenem a könyv végét és a nagy csavarokat. Ezek a fordulatok nem feltétlenül vágják hanyatt az olvasót, mert számítani lehet hasonlóra, mégis elérik a Heuréka! érzést, ahogy a kirakós darabkái a helyükre kerülnek. Jennifer A. Nielsen remekül hullatja el az utalások morzsáit, de épp olyan jó az információk visszatartásában. A könyv vége ezért, akár sejti előre az olvasó, akár nem, meglepetésnek hat és a herceg megkoronázása egyben a kalandok megkoronázásává válik.
Összességében tehát egy remek kalandos történet remek főszereplővel.
Nekem nagyon tetszett, így bátran ajánlom mindenkinek legyen tizennégy vagy nyolcvannégy éves, ha egy kis hatalmi kalandozásra vágyik egy pimasz srác kalauzolásában. Megéri elolvasni.

Kiegészítés:
Ahogy a borító is hirdeti, ez a könyv a Hatalom-trilógia első kötete. Sage kalandjai tehát még közel sem értek véget, hanem folytatódnak a The Runaway King és a The Shadow Throne lapjain. 
Remélem, a Könyvmolyképző Kiadó nem fogja sokáig húzni a magyar megjelenéseket, mert szívem szerint már most olvasnám a folytatást.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése