2015. április 26., vasárnap

Egy könyvmoly naplójából VII.

Igyekszem visszatérni olvasós-írós világomba, mert végre van szabadidőm, amit regények között tölthetek, így okom és pár órám is, hogy bejegyzéseket írjak. Ha pedig már újra pörög ez a blog, úgy érzem, jól jönne egy kis összegzés az elmúlt hetekből, napokból, hogy mégis merre voltam, mit tettem, és erre talán a legjobb fórum ez a rovat.
Novemberben írtam utoljára könyvmoly naplómba és december óta jelentősen megcsappantak bejegyzéseim. Nem is olvastam magamhoz mérten olyan sokat (eddig csak 21 könyvet), mert a diplomamunka jóval több időt és energiát igényelt előző szakdolgozatomnál és életem minden területén eluralkodott a káosz. Könyv viszont - bármi történjék - mindig van nálam, még akkor is, ha valószínűleg nem lesz időm olvasni.
Jó példa erre, mennyire megsétáltattam A viharszívű Mya Mavis kötetet. Ez volt a leadási határidő hajrájában bújt könyvem, így mindig a táskámban tartottam. Vittem magammal órára, konzultációra, munkába, könyvtárba, sőt még buliba is. Kinyitni azonban már nem igazán sikerült, mert vagy elvonták a figyelmemet, vagy nem voltak megfelelőek a körülmények. 
Pucca barátommal egyik péntek este az Ötkertben ücsörögtünk, néztük a plázacicicák áradatát és próbáltuk szuggerálni a zenét, hogy váltson valami tűrhetőbbre. Komolyan megfordult a fejemben, hogy ha nem lenne ilyen sötét, felcsaphatnám a könyvemet értelmet adva ennek a cseppet sem szórakoztató bulinak. Aztán inkább mentünk haza aludni, én meg csak cipeltem tovább a könyvet anélkül, hogy kinyitottam volna.

amiért megdolgoztam...
...drága volt ez a cipő...
Ha esetleg valaki kíváncsi lenne rá, íme a bizonyítéka, mi foglalt le ennyire. 
Queen B. meg is jegyzete, írtam egy könyvet, örüljek. Terjedelemre több mint száz oldalával valóban könyvnek minősülhet, de tartalmát tekintve nem épp szórakoztató irodalom. Persze, ha csak valaki nem érez heves vonzalmat a 19. századi város- és közlekedésfejlődés iránt, amit azért erősen kétlek. Én sem voltam teljesen feldobva tőle, pedig magamnak választottam.
Ezzel azonban be is fejeztem, nem vagyok hajlandó több tudományos munkát írni, maradok inkább a blogbejegyzéseknél...
Szóval visszatérve a regények világába, hoztam egy kis anekdotát könyvmoly létemből.
Húsvétkor történt, hogy a szokásos rokonlátogatás alkalmával két könyveket is érintő sokkhatás ért. 
16 éves unokatestvérem új szobáját csodáltam meg (a kis mázlistának saját gardróbszobája is lett...), mikor az első dolog, amit kiszúrtam, az ágyán heverő könyv volt. Pontosabban a Szent Johanna Gimi utolsó kötete. Felcsillant a szemem és már majdnem felkiáltottam, hogy én is most olvasom, bár még csak a második kötetig jutottam, mikor rájöttem, nem biztos, hogy eszmecserét szeretnék folytatni a témában a fiúk, divat és smink szentháromsága körül forgó kamasz rokonommal. Főleg mert tudom, hogy az én véleményemre nem ad sokat, tekintve hogy homlokegyenest más stílust képviselek, mint a barátnői. Szóval lenyeltem a megjegyzést és túlléptem rajta. Utána azonban jött a következő döbbenet.
Nagy lelkesen mesélte, mivel fogja dekorálni a falat és hogy szerezett egy posztert is hozzá. Hozta is lelkesen és legalább úgy megnyúlt a képe döbbenetemtől, mint nekem, mikor megláttam egy bizonyos szürke könyv (Még a címét sem vagyok hajlandó leírni...) filmváltozatának képét. "Miért pont ezt?" - szaladt ki számon rögtön az értetlenség hangja. Rokonom vállat volt és tovább meredt rám meglepetten, hátha mondok még valamit. Mondtam is volna, lehet hogy cifrát is, de pár másodperc alatt újra sikerült átgondolnom a dolgokat. Felmerült bennem a lehetőség, hogy rokonom csak a divatot követi és fogalma sincs, mit jelképez a plakát, miről szól ez a "történet" és nem én akarok lenni az, aki ezt elmagyarázza. Ha viszont mégis tisztában van vele, nem akarok hallani róla, mert végérvényesen kiábrándulok naiv elképzeléseimből, hogy még mindig gyerek, mert ha ránézek én még mindig a hercegnőrajongó, Barbie babákat öltöztető fiatalabb énjét látom és nem a tükörben mobiltelefonnal pózoló lányt. 
Oké, ez úgy hangzott, mintha a 80 éves nagymamám mondta volna, de akkor sem értem, miért akarnak felnőni olyan gyorsan. Olyan jó volt gyereknek lenni, annyira egyszerűbb volt minden, inkább használják ki és ne sürgessenek semmit, hiszen mindennek eljön az ideje. Olvassa csak a tinikönyveket, hallgassa az aktuális popbandákat, de bottal se piszkáljon meg egy olyan förtelmet, mint a pornóponyva.

Hogy írjak valami aktuálisabbat is, gyors beszámoló a XXII. Nemzetközi Könyvfesztiválról:

Idén sem szerettem volna kihagyni a szerintem legjobb könyves eseményt, így negyedik alkalommal is ellátogattam a Millenárisra. 
(Tavalyi élménybeszámolóm ITT olvasható.)
Ezúttal azonban kissé nehézkes volt a dolog, mert könyvmoly társaságban az igazi ez a fesztivál, én azonban egyedül mentem.
Mivel a pénteki napom volt szabad, miután kiderült hogy bizonyos megbízhatatlan férfiemberre nem lehet számítani, egyedül és célirányosan vetettem bele magamat a könyves standok forgatagába.
Egyetlen könyvet néztem ki magamnak (Maggie Stiefvater - A bűnös), ám felkészültem rá, hogy esetleg elcsábulhatok még valamire. Tehát tüzetesen végignéztem a kínálatot és be kell vallanom, kissé csalódtam. Reméltem, hogy a Libri standjánál találok kihagyhatatlan ajánlatot, most viszont a 2+1 akcióval készültek csak és ez nem az én pénztárcámhoz van mérve, társam pedig nem akadt, akivel esetleg közösen beruházhattunk volna. Pedig két könyv is tetszetős volt...
A másik dolog, amit sajnáltam, a könyvjelzők és egyéb apróságok gyér választéka volt. Mindig szórólap hegyekkel és néhány mutatós könyvjelzővel tértem haza, most viszont csak egyet találtam, amiből pont sikerült lenyúlnom az utolsó két darabot. (Egyiket Ribizlynek szánom, mint vásárfiát.)
Szóval elég gyorsan körbejártam és A Gyűrűk Ura szereplőkön kívül, akik szórólapot osztogatva lézengtek, nem sok dolog keltette fel figyelmemet. Úgyhogy célirányosra vettem a figurát és Könyvmolyképző standjánál be is szereztem a zsákmányt még néhány apróság kíséretében. A könyv mellé ugyanis kaptam csokit, ami bármikor jöhet, és egy kis aranyos fém könyvjelzőt. Végigtúrtam a kosarat, mire sikerült választanom és ha nem is olyan nagy élményekkel, mint az elmúlt években, de boldogan tértem haza Cole társaságában, aki igazán kimászhatna a könyvből...
Szombaton aztán visszatértem, bár az épületbe nem mentem be. Pucca barátommal töltöttem a napot és mivel napsütéses szép idő volt, kiültünk a Millenáris gyepére napozni, kacsákat és rosszcsont gyerkőcöket nézni. A szombat mindig a legnyüzsgőbb nap, mégis sikerült belefutnunk ismerősbe és bár nem vettem semmit, a jó társaság és a tény, hogy körülöttünk csupa könyvszerető ember volt, megtette hatását és végre elkapott a fesztiválos hangulat.
Ha tehetem, jövőre is elmegyek, remélhetőleg könyvmoly társaságban, mert úgy az igazi egy könyves móka.
a zsákmány

3 megjegyzés:

  1. Sajnálom, hogy nem tudtam menni, igazán értékes zsákmánnyal tértél haza (Cole). :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Majd talán jövőre. ;)
      Értékes bizony, bár valószínűleg érlelem kicsit a polcon, mert tervbe vettem, hogy újraolvasom előtte a trilógiát. :)

      Törlés
  2. Jól hangzik. :)
    Már attól is mosolygok, ha belegondolok, milyen jó dolgod van így. Remélem olyan jó lesz a "desszert", mint szeretnénk. :D

    VálaszTörlés