2015. április 24., péntek

Kamisama Hajimemashita

Egy vérbeli shoujo animét hoztam.
Suzuki Julietta mangája alapján készült és eddig két évadra rúg. A képregény még fut, így a rajongók reménykedhetnek még folytatásban.
Az első évad 13 epizódból áll, míg a második csupán 12 részt kapott. Rózsaszín kis habcsók az egész.
Ismertető:
A középiskolás Nanami szerencsejáték-függő apjának köszönhetően fedél nélkül találja magát, így kénytelen az éjszakát egy parkban tölteni. Itt megment egy különös idegent egy kutyától, aki hálája jeléül felajánlja neki otthonát. Nanami jobb híján elmegy a megadott címre, ami azonban egy szentély és cseppet sem lakatlan. Itt derül ki az idegen turpissága, vagyis hogy nem csupán a házát adta neki, hanem isteni hatalmát is. A hajléktalan kamaszból így lesz kezdő istennő.
A történet tehát cseppet sem forradalmi, több hasonlót lehet találni, de nem is az a célja, hogy megváltsa a világot. Ez az anime egyszerűen csak szórakoztatni akar és ezt meg is teszi.
Tipikus shoujo, vagyis egyértelműen lányoknak készült (elsősorban kamaszoknak), eléggé rózsaszín és meglehetősen aranyos. Nanami körül több férfikarakter kering, ám egyértelmű, hogy a hűvös Tomoe lesz a befutó. A szerelmi szál tehát végig kap egy kis reflektorfényt, ám nem csupán a két főhős kapcsolatáról szól ez az anime, hanem az isteni lét buktatóiról is.
Nanami fokozatosan tanul bele, mit jelent istennőnek lenni, főleg ha az emberlánya halandó, amiért a többi istenség lenézi. A képességei is lassan bontakoznak ki és követőket, illetve barátokat is kényelmes tempóban szerez. Egy idő után azonban mindenkinek világossá válik, hogy bár eléggé ügyetlen, szétszórt és néha meggondolatlan, van a lányban valami különleges. Nanami személyisége ugyanis teljesen pozitív és valahogy mindig sikerül megoldania a dolgokat. Főleg, ha egy dühös rókaszellem védi közben a hátát...
Tomoe és Nanami
A főhősnő tehát szerethető és a többi szereplőt is könnyű megkedvelni. Tomoe a női nézők kívánságaihoz van alakítva, vagyis hűvös, gyakorlatias és gyakran ideges, de valahol mégis kedves figura, szinte ellentéte a lánynak, mégis jó párost alkotnak.
A mellékszereplők is a szokásos sémát követik, Mizuki a vicces, míg Kurama a szükséges konkurencia. Habár utóbbi nekem sok volt és valahányszor énekelni kezdett, fogtam a fejemet. A sorozat néha túlságosan édessé válik, túlságosan rózsaszínesen giccses, amit a zenék jól mutatnak.
Se a nyitó, se a záródallam nem nyerte el tetszésemet - bár illett a történethez -, mivel annyira túllőtt a cukiságküszöbömön. A grafika ehhez mérten szintén az aranyos hatásra törekszik, vagyis csupa virág meg egyéb, de semmi több.
A cselekmény többnyire epizódjellegű kalandokból áll, de van néhány főbb konfliktusszál visszatérő elemnek. Ilyen Mikage eltűnése, Tomoe múltja és persze a romantikus szál mikéntje. A néző egyre több dolgot tud meg a szereplőkről, főleg a múltbéli eseményekről és ezzel egyre közelebb érzi magához a karaktereket.
Az anime tehát egy aranyos, lányosan romantikus vígjáték. Csupán szórakoztatni akar, semmi többet, és ezt kedvesen bájos módon teszi. Szóval bár néhol nekem sok volt a vattacukor, tetszett. Kikapcsolt, megnevettetett, a célnak így megfelelt.
Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki könnyed romantikus történetre vágyik egy kis isteni jelenléttel fűszerezve. Nem fog csalódást okozni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése