2015. április 11., szombat

Mozgóképek XXXI.

Ezzel a rovattal is megcsúsztam...
Remélem, jövőhéttől már normalizálódnak napjaim és több bejegyzést tudok írni, de egyelőre marad a lassúság és a lopott percek. (Mégis van valami előnye, hogy nem bírok aludni és van még fél órám munka előtt...)
Ebben a hónapban akár ki is hagyhattam volna ezt a rovatot, mert márciusban összesen 2 filmet néztem meg. Egyet moziban, amiről már írtam korábban (A tenger dala), és egyet otthon kényelmében. Szóval most csak az utóbbiról tudok mesélni.

Zafírkék
"Friss szerelmesként a múltba utazni – ez talán nem a legjobb ötlet. A tizenhat éves újdonsült időutazó, Gwendolyn (Maria Ehrich) legalábbis így gondolja. Neki és Gideonnak (Jannis Niewöhner) ugyanis épp elég a gondjuk anélkül is. Például meg kell menteniük a világot. Vagy meg kell tanulniuk menüettet táncolni. (Egyik sem igazán egyszerű!)"
Egyik, szívemnek kifejezetten kedves könyvtrilógia második kötetének megfilmesítéséről van szó.
Az első film (Rubinvörös) nagyon tetszett minden változtatás ellenére. Olyan kis kedves, aranyos és bájos lett, hogy nem tudtam nem mosolyogni, miközben néztem. A színészeket is teljesen eltalálták. (Jannis Niewöhner bármikor kopogtathat az ajtómon, biztosan beengedem...) Tehát nagyon sajnáltam, hogy a magyar mozikban nem adták és izgatottan vártam a folytatást.
Ezzel a résszel kapcsolatban azonban voltak előzetes félelmeim Xemerius miatt. A SGI drága és nem hittem, hogy a film magas költségvetéssel készülhet és megalkothat egy olyan vízköpőt, amilyet ez a remek karakter megérdemel. Nos, valóban nem indulhat a legszebben animált figura címért, de benne volt a filmben (már az nagy szó, hogy nem vágták ki belőle...) kapott néhány remek mondatot, a legcukibb zárójelenetet és kissé csúnyácska ugyan, de felismerhető lett. Sokan panaszkodtak, hogy nem elég macskás. Nos, mert ő egy vízköpő (khm, bocsánat, démon...) csak Gwendolyn hasonlította denevérszárnyas macskához.
Xemerius tehát rendben volt és a változtatások is többnyire elfogadhatóak voltak az előzmények tekintetében, így előzetes félelmeim alaptalannak bizonyultak. Azonban nem tudok elsiklani egy nagy hiba felett...
Az első film legnagyobb pozitívuma a kedves bája volt és ezt sajnos a folytatás elveszítette. Persze még mindig kedves a humora, a két főhős csipkelődései sem szűntek meg, de az indokolatlan ágyjelenet agyoncsapta az ártatlan romantikát.
A könyvben nincs szex, hogyan is lehetne, mikor első, tapogatózó és óvatos szerelmet mesél el, alig pár nap leforgása alatt. Összebújnak, csókolóznak, Gideon beszökik Gwen szobájába, de mindez csak egy kis rózsaszín máz, mert a kapcsolatuk az érzelmekre és a bizalom kialakítására épül és nem a fizikai dolgokra. A filmben viszont másról sincs szó, csak hogy mikor bújnak ágyba már, amitől megkeseredett a cukormáz.
Értem én, hogy manapság mindent erotikával akarnak eladni és hogy a tininézők is erre harapnak, de itt felesleges volt. A történet enélkül is remek és néha annyira jót tesz az ember lelkének egy kis bájos, könnyed romantika csak úgy önmagában...
(Tudom, mi a fenét panaszkodom, hogy Jannis többször ledobta a pólóját... Semmit, csak nem ez volt, amit vártam...)
Még egy apróbb problémát kell még megemlítenem, nem vagyok benne biztos, hogy aki nem olvasta a könyveket, az mindent ért. Kicsit gyorsan és sok dologba belekaptak, és bár próbálták megmagyarázni, lehetnek sötét foltok.
Összességében tehát gyengébb, mint az első film, de így is szórakoztató. Az említett hibái ellenére élveztem, mert mindig külön alkotásként kezelem a könyvet és a filmet. Épp ezért azoknak ajánlom, akiknek az első film nagyon tetszett és nem riadnak vissza a változtatásoktól. Azok viszont, akiknek már az elő rész sem tetszett maradéktalanul, talán inkább maradjanak a könyveknél.

Tekintve, hogy csak egy filmről van szó, nem igazán releváns a pontozás, de legyen:

Zafírkék         ->   9

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése