2015. augusztus 2., vasárnap

Mozgóképek XXXV.

Az elmúlt hónapban kicsit több filmre tudtam időt szánni, pontosan kilencre. Ennek egyik oka, hogy több szabadidőm volt, a másik pedig maga a nyári hőség volt. Mikor a szobában is harminc főlé kúszik a higanyszál egyszerűen semmit sem lehet tenni, csak bámulni és könyörögni az esőért. Ha pedig már csak fekszem és bámulok, akkor bámulhatok filmeket is a plafon helyett.

Agymanók
"A tinédzserkor gyakran döcögős és akadályokkal teli. Nincs ez másként a fiatal lány, Riley esetében sem, akinek csendes, kertvárosi élete a feje tetejére áll, amikor édesapja a nyüzsgő San Franciscóban kap munkát. Mint mindannyiunkat, Riley-t is az érzelmei vezérlik - ők Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor. Az érzelmek a Riley agyában található Központban laknak, mindennapi munkájuk során pedig azon dolgoznak, hogy a lányt átvezessék a mindennapok kihívásain. Ahogy Riley az érzelmeivel küzdve próbálja megszokni San Franciscót, a Központban kitör a káosz. Bár Derű, Riley első számú és legfontosabb érzelme megpróbálja a dolgok pozitív oldalát láttatni, összetűzésbe kerül a többi érzelemmel, akik másként vélekednek arról, hogyan kell viselkedni egy új városban, egy új otthonban és egy új iskolában."
Moziban volt szerencsém ehhez a filmhez és bár  Kristennel, a gyerekcsapatok között cseppet túlkorosnak számítottunk, ez minket kicsit sem érdekelt. Miután túléltük a kezdeti sokkhatást a film előtti rövidfilmtől, amelyben egy vulkán énekelt szerelmes dalt (rémálmomban se jöjjön elő), remekül szórakoztunk.
Ez a film egyszerre aranyos, mert a karakterek nagyon szerethetőek és kifejezetten kedves elemekkel játszik, és komoly is a mondanivalónak köszönhetően. Talán cseppet túlságosan komoly, mert a mellettem ülő kisfiú gyakran kérdezte anyukáját, mi történt. A mélylélektan valószínűleg nem a kisiskolások megszokott témája, azonban a lényeg így is biztosan átjött.
Szóval nekem tetszett ez a mese az érzelmekről és csak ajánlani tudom. Kicsiknek a szereplők miatt, nagyoknak pedig a pszichológiai töltetért.

Rufus
"Rufus, egy félénk és magányos fiú az újrakezdés reményében új városba költözik. A helyiekben hamar gyanút ébreszt a fiút övező titokzatosság. A múltját nem is sikerül sokáig titokban tartani, ugyanis a mindenre elszánt vámpírvadász, Aaron Van Dusen (Kim Coates) a nyomára akad."
Az ember azt hinné, már lecsengett a vámpírláz, mégis újra és újra előkerül valami a témában.
Ez a film nagyon fura. Fura pozitív értelemben, mert kicsit sem veszi komolyan magát és próbál valami újat kihozni a témából és fura negatív értelemben, mert mindezek ellenére egy középkategóriás film. Senki se várjon tőle mondanivalót vagy mély karakterábrázolást, mert ez a film nem ilyen. Ez csak egy újabb pohár paradicsomlé a vámpírtéma levezetéseként. A szereplők is furák, a képi világ nagyon szürke, szóval csak azoknak ajánlom, akik még nem sokalltak be a témától és van elég idejük egy gyengébb filmre.
Láttam már jóval rosszabbat, mert tényleg nem veszi komolyan magát és ettől néhol vicces, de bőven akad nála ezerszer jobb alkotás is tucatjával.

The Longest Ride
"A film eseményei két szálon futnak, az egyikben egy bimbózó kapcsolat kibontakozásának lehetünk szemtanúi egy fiatal egyetemista lány, Sophia Danko (Britt Robertson) és a sármos cowboy, Luke Collins (Scott Eastwood) között, míg a másikban egy 91 éves férfi visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg az ő életútját."
Egy újabb film Nicholas Sparks regényeiből.
Szóval már megint egy románc izgalmas problémákkal fűszerezve és múlttal vegyítve, hogy teljes legyen a Sparks-koktél. Annyira, de annyira ugyanolyan az összes...
A rajongók valószínűleg felháborodnának ezen kijelentésem után és megkapnám, hogy hiszen egész más karakterek, egész más probléma, egész más helyszín, de nincs igazuk. Mert lehet hogy itt egy cowboy a főhős, ott meg egy halász, de a románc, na az ugyanaz. Megint nagy-nagy szerelem és a nem lehetek veled mert blabla dolog, aztán bumm valami akció és a végére minden happy. Tudom, tudom, ott a Szerelmünk lapjai és igen, az tényleg remek, de mivel egyszer lehet azt a csavart elsütni, a többi maradt az említett papírsémánál.
Szóval a film teljesen kiszámítható és teljesen cukormázas és teljesen Sparks klisé. Aki ismeri a történeteit, annak nem fog újat mondani, persze a rajongók mindenképpen elégedettek lesznek. Én untam.

Bosszúállók: Ultron kora
"Amikor Tony Stark újra életet akar lehelni a parkolópályára állított békefenntartó programba, nem minden sikerül a tervei szerint. A Föld legnagyobb hőseinek, vagyis Vasembernek, Amerika kapitánynak, Thornak, a Hihetetlen Hulknak, a Fekete Özvegynek és Sólyomszemnek ezúttal a legvégső megmérettetésen kell helytállniuk, mivel a bolygó sorsáról van szó. A rettegett Ultron megjelenésével a Bosszúállókra vár a feladat, hogy megakadályozzák ördögi terve megvalósítását. Az egyedülálló, globális kaland azonban csupán vonakodva megköttetett szövetségek és nem várt események árán teljesedhet ki."
Én bizony ezt a filmet is untam.
A Bosszúállók nagyon tetszett és visszahozta lelkesedésemet a Marvel filmek iránt, de azóta folyamatosan csalódást okoznak. Nekem egyszerűen nem elég a bunyó és hogy látványosan romba döntenek egy várost. Nekem kell a csípős bárbeszéd és a sok humor, ami az első filmben mind megvolt. Itt is akadt egy-egy vicces jelenet, de az összhatás: robbantás, Vasember beszól, robbantás, zúznak, robbantás, Amerika kapitány beszól, robbantás és megint zúznak, vége. Komolyan majdnem bealudtam rajta és csak azért maradtam ébren, mert hitetlenül pislogtam a szerelmi szálra. Muszáj volt? Tényleg muszáj volt? Nem hiszem el...
Szóval nagyot csalódtam, így kizárólag lelkes rajongóknak ajánlom, mert aki nem rajongó, annak kevés lesz.

Vakáció Mr. Darcy-val
"Jane harmincas, magányos, látszólag teljesen átlagos életet élő fiatal nő. Van azonban egy nagy titka, megszállottan rajong Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényéért. Egészen pontosan annak hőséért, Mr. Darcyért, akit Colin Firth játszott a BBC népszerű tévéfeldolgozásában. Mindez tönkreteszi a szerelmi életét, lévén minden férfit hozzá mér. Jane úgy dönt, hogy elutazik az angol üdülőhelyre, a Jane Austen-őrült nők Mekkájába, ahol találkozik úriemberével, aki valóságosabb, mint gondolta volna."
Könyvadaptáció (Könyvmolyképző Kiadónál beszerezhető magyarul)  és bár nem olvastam, nagyon kíváncsi voltam rá. Ez egy remek vígjáték megfelelő mennyiségű Jane Austen utalással és aranyosan romantikus történettel. Habár nem vagyok Austen rajongója, nagyon tetszett. Tetszett, mert a humora kedves volt és igazán jólesik a női léleknek, ha azt hallja, a valóságban is vannak könyvfőhősökhöz hasonló férfiak. 
Bátran ajánlom mindenkinek, de természetesen hölgyek, főleg ha Darcy rajongói, előnyben.

Érezd magad otthon
"Egy francia család azt tervezi, hogy az ünnepek idejére otthont cserél egy török famíliával. Igen ám, de a családfő az elutazás előtt nem sokkal megtudja, hogy hamarosan elbocsájtják, és most egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy Törökországba utazzanak. A cserét viszont már nem tudják lemondani, így aztán kénytelenek az időközben befutott török famíliától azt kérni, hogy hadd maradjanak ők is még néhány napot, amíg meg nem oldódik a helyzet. Igen ám, de a problémamegoldás csúnyán elhúzódik, és mivel a házban pontosan kétszer annyi ember van, mint amennyi kényelmesen elfér, a helyzet kezd kiéleződni..."
Francia vígjáték annak minden bájával.
Szeretem a francia filmeket, főleg ha kultúrák összeütköztetéséről szólnak és ez a film pont ilyen. Vicces, aranyos és akad benne egy csipet mondanivaló is a toleranciáról. Tetszett, remekül szórakoztam rajta. Ajánlom mindazoknak, akik kedvelik a francia alkotásokat és a kulturális különbségek témáját, garantáltan nem fognak csalódni.

Távol a világ zajától

"Batsheba (Carey Mulligan) független, erős, önfejű és nagyon szép. Nem csoda, hogy aki látja, beleszeret. És az sem csoda, hogy ő maga nem tud választani az érte versengő férfiak között.Először Gabrielt (Matthias Schoenaerts), a birkapásztort bűvöli el, és bár kölcsönösnek tűnik köztük a vonzalom, a nő nemet mond a házassági ajánlatra. De szerelmével üldözi őt a környék legjobb módú agglegénye, Boldwood is (Michael Sheen). A legvonzóbbnak pedig egy katona, Troy őrmester (Tom Sturridge) tűnik. A választás nehéz: sok megpróbáltatás és öröm; vonzódás, hazugság, féltékenység kell hozzá, hogy Batsheba rájöjjön, ki az, akire igazán szüksége van."
Nagyon szeretem a kosztümös filmeket, így mikor megláttam ennek a plakátját, rögtön tudtam, látnom kell. Thomas Hardy regénye alapján készült. 
A történet nagyon érdekes, mivel egy nő áll a középpontban, akinek kegyeiért három úr is síkra száll. Lehetne így belőle egy szokványos szerelmi történet, de mégsem az. A főhősnő karaktere egyszerre határozott és független, amitől erős nőnek tűnik, de ugyanakkor bizonytalan és gyenge is, mert megvan benne minden női hiba. A férfi szereplők ehhez mérten szintén nagyon emberiek és nekem rendkívül tetszett, hogy mindegyikükben ott volt a pozitív és a negatív tulajdonság egyaránt.
A cselekmény kissé lassan halad és csak a vége hoz nagy fordulatokat, így győzni kell kivárni, de megéri. Nekem tetszett, mert egyedi, intelligens és nagyon valósághű történet. Ajánlom a kosztümös filmek kedvelőinek.

Ponyo a tengerparti sziklán
"Valahol, a tenger mélyén egy furcsa öltözékű, vörös loboncú tengeri mágus polipok, halak, rákok és egyéb vízi herkentyűk társaságában legújabb varázslatára koncentrál, miközben a háta mögött egy kedves kis lény elszökik társai közül, és egy medúza hátán a felszínre ér. Ott aztán a víz a partra sodorja, s végül egy kisfiú játékvödrében végzi, aki lassan rájön, hogy amit fogott, az nem egy közönséges aranyhal, hanem varázserővel bíró szerzet, akinek legfőbb vágya, hogy maga is ember legyen."
Ghibli mese, ráadásul Miyazaki Hayao rendezésében, így garantáltan remek alkotás.
Nos, valóban aranyos ez a mese. Aki szereti Miyazaki munkáit nem fog csalódni. A grafika most is gyönyörű, a szereplők kedves figurák és a mondanivaló sem maradt el. A sellő mese újabb feldolgozása, mégis egyedien bájos. Tetszett és nyugodtan ajánlom minden rajzfilmkedvelőnek, kicsiknek pedig különösen.

Sofőrlecke
"A tizenhét éves Ben egy lelkész fia, aki teljesen az erős akaratú anyja irányítása alatt áll. Mindenféle feladattal ellátja, legyen az a hívekkel vagy különféle jótékonysági ügyekkel kapcsolatos. A nyári szünet közeledtével Ben már alig várja, hogy megtanuljon vezetni. Laurát azonban jobban érdekli a templom személyzetének egyik elragadó tagja, mintsem, hogy segítsen a fiának a családi autóval gyakorolni. Némi zsebpénzért Ben alkalmi munkát vállal Evie Waltonnál, a bogaras színésznőnél. Egyik nap Evie-nek Edinburghban kell fellépnie, Ben felajánlja, hogy elvezeti a kocsiját."
Régóta szerettem volna megnézni ezt a filmet, de valahogy mindig elmaradt. Nos, most pótoltam és bár nem bántam meg, nem is mondom, hogy megérte ennyit várni rá.
A történet lassan bontakozik ki és kissé talán szokványos is, ezzel nem is volt semmi baj. Azonban olyan szinten idegesített a főhős tutyimutyi viselkedése és az anyja, meg az egész katolikus szekta dolog, hogy nagyon vártam egy kis vérengzést a végére. Kár, hogy nem Tarantino rendezte...
Rupert Grint rajongóinak ajánlom, amúgy meg döntse el mindenki maga, érdekli-e egy sofőrlecke.

Értékelés:
Ponyo a tengerparti sziklán         ->   10
Agymanók                                   ->   9
Távol a világ zajától                    ->   8
Vakáció Mr. Darcy-val                ->   8
Érezd magad otthon                    ->   7
Bosszúállók: Ultron kora             ->   6
Sofőrlecke                                   ->   6
The Longest Ride                        ->   5
Rufus                                           ->   4

Zárszónak egy gyönyörű muzsika:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése